1914. december 31-én Homonnán a szilvesztert ünnepelték városszerte. Arról nincs információnk, hogy milyen mértéket öltött az óév búcsúztatása az alig egy hónapja még Kornyilov tábornok vezette cári csapatok által megszállt településen. A városban élők viszont ma is emlegetik Csontos István történetét, akinek minden bizonnyal emlékezetes éjszakája volt ezen a napon. – A történetet a velünk azt megosztó Anna Šimkulicová jóvoltából adjuk közre.
„Ennek a hadtestnek is megparancsoltam, hogy ne ereszkedjék le a hágóról, de Kornyilov tábornok ezúttal is nemkívánatos oldaláról mutatkozott be: feltűnési viszketegségétől és heves temperamentumától hajtva nem teljesítette hadtestparancsnoka utasítását, engedély nélkül leereszkedett a hegyekből, és a parancs ellenére Homonnába keveredett" – emlékezett a mélyen az országhatár mögött elterülő várost megszállók fegyelmezetlenségére Bruszilov tábornok, az orosz 8. hadsereg parancsnoka. Haragjának az oka az is volt, hogy amikor Kornyilov tábornok csapatai a városba érkeztek, már ott tartózkodott a 2. összevont kozákhadosztály, akik azt a parancsot kapták, hogy egészen az Alföldig portyázzanak, minél nagyobb riadalmat okozva ezzel a lakosság körében, s nagy fejtörést a Monarchia hadvezetésének. Ezt a parancsot akarta teljesíteni Kornyilov. Az orosz elképezelések azonban nem valósultak meg, mivel Szurmay Sándor vezetésével az osztrák–magyar csapatok visszaszorították a támadókat.
Rendezetlen visszavonulásukról a saját hadseregparancsnokuk így írt: „Kornyilov kénytelen volt otthagyni a magával vitt egyetlen hegyitüzér-üteget, a lőszeres rakaszokat, a trén egy részét, néhány száz foglyot, s az amúgy is csak keretre zsugorodott hadosztályának maradékaival nagy nehezen alig járható hegyi ösvényeken vergődött vissza." A nagy sietségben nemcsak a hadfelszerelést, hanem a városi legendák szerint még a díszköpenyét is hátrahagyta, amely később komoly bonyodalmat okozott.
Kornyilov, sikerei csúcsán, katonái vállán
(Forrás: Wikiwand)
A homonnai városi emlékezet szerint a visszavonulási parancs hírére az orosz tisztek nem győztek kijózanodni az Andrássy kastély pincéjében elfogyasztott borok okozta mámorból. Az orosz haderő gyors távozása után, ahogy a fenti idézetből is kiderül, a városban sok minden maradt. Ezt kihasználták a helyiek. Mivel a háború szűkölködésre kényszerítette a település lakosságát is, ki mit talált és amit használhatónak tartott, hazavitte. Így volt ez Csontos Árpád nagymamája esetében is, aki köztiszteletben álló varrónő volt, és úgy gondolta, hogy a használható egyenruhákat talán tudja hasznosítani. Az egyenruhák között volt egy különösen szép katonai köpeny, amelyet a helyi lakosság a megszálló erők parancsnokának, Kornyilov tábornoknak tulajdonított. A szép, díszes katonaköpenyt a gondos varrónő megőrizte és nem alakította át mindennapi viseletté.
1914. december 31-én, Szilveszter éjszakáján, széles jókedvében a férje úgy gondolta „meglepi" szomszédját, hogy közösen várják az új esztendőt. A gondolatot tett követte: az oroszok után talált díszes ruhadarabot elővette és felöltötte magára, majd így indult a szomszédba boldog új évet kívánni. Alig lépett azonban ki a kapun a szilveszteri éjszakába, balszerencséjére egy éppen arra haladó osztrák–magyar katonai járőr karjaiba futott, akik természetesen megállították az ellenséges egyenruhában feszítő Csontos Istvánt. Ráadásul nagy örömmel tették ezt, mivel azt hitték az egyenruha alapján, hogy magát Kornyilovot fogták el. Hiába mentegetőzött a tréfás kedvű fiatalember, az nem ért semmit. Azonnal fogolynak tekintették és az előállítás után már kivégzéssel fenyegették a rémült tréfamestert. Csontos úr szerencséjére azonban nem kapkodtak a derék katonák sem szilveszter éjszakáján, megvárták, amíg kivirradt és a helybeli notárius (jegyző) jött azonosítani a „nagy fogásnak" vélt foglyot. Mikor minden kiderült, Csontos úr hazamehetett – de nem ám a „zsákmányolt" tiszti ruhadarabban, hanem alsógatyában futott hazáig Újév napján a fagyos homonnai utcán.
Csontos István egyenruhában és civilben
(Csontos Árpád tulajdona)
