Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 11. rész

1915. október 16-án nagy öröm éri a naplóírónkat, közel három hónap után végre csomagot is kap. A sótalan figurának tűnő Gunesch Jánost teljesen új szerepben ismerhetjük meg, amivel a scandianói hadifogolytáborban nagy népszerűségre tesz szert: nagysikerű kabaréestet és színielőadást szervez a társai részére, amelyekben maga is szerepet vállal. Az ünnepségekhez és a vacsorákhoz a zenés aláfestést Jónás Béla cigányprímás biztosítja, aki mellett esetenként Gunesch János szólót énekel. Tisztek érkeznek a táborba, akik közül páran megszöknek, de elfogják őket. November végén beköszönt a tél, s megkapják a téli ruházatot is.

[1915.] X.12. Kedd. Rengeteg pénzutalvány jött Magyarországról. Most már van pénze a legénységnek. Már jönnek szórványosan a csomagok is. A földrengés az éjjel nem ismétlődött. Nem is szeretnék még egyet átélni. Most tudtuk meg, hogy júli 19-én, mikor minket elfogtak, elfogták a postánkat is és ezt az olasz hadvezetőség továbbította Magyarországra. Ez csak elég lelkiismeretesség. Általában leveleinkkel és csomagjainkkal nagyon lelkiismeretesen jártak el.

X.13. Szerda. Borús, esős időnk van. Újság, hogy állítólag Belgrádot a német–osztrák–magyar sereg elfoglalta, alulról Bulgária támad. Sok ilyen hírek keringtek már nálunk, de erre nemigen lehet építeni. Lassan telnek a napok, szomorúak vagyunk, szeretnénk már otthon lenni, utáljuk a háborút. 30 szerb fogoly kérte az őrnagy úrtól a honosítást olasz honpolgárnak. Úgy látszik nagy okuk van rá. Azt hiszem ezt nem lehet igénybe venni, mert törvény szerint ez lehetetlenség. Előbb el kell veszteni régi állampolgári jogát.

Térkép a szerb front változásáról 1915 őszén
(Forrás: Wikipedia)

X.14. Csütörtök. Folyton érkeznek hazánkból a pénzek és levelek. Újság nincs semmi, minden a régi. Ma láttam itt egy nőt lovagolni. Úgy ült a lovon, mint egy férfi. Nem tudom szokás ez, vagy pedig csak egy excentrikus nő volt.

X.15. Péntek. Semmi újság. Ma 16 tisztet is hoztak ide fogságba. 3 főhadnagy, 1 hadnagy, a többi hadapród és zászlós. A cantinból étkezik mind. Jobb élelmük van, mint nekünk, de minekünk több szabadságunk van. Mi az udvaron, kertben kedvünk szerint sétálhatunk, de ők nem, még az előszobában is őr áll.

X.16. Szombat. Szép időnk van, csak a reggelek hűvösek. Két csomagot és két levelet kaptam. Elképzelhető az öröm, ami ért. Az ennivalókból csak egy darab tejes kenyér romlott meg. A többi minden a legjobb állapotban érkezett meg. Van már két ládám ráccsal. Sok dolgom van. Holnapra kabaréelőadást rendezünk, én vagyok a conferencier.

X.17. Vasárnap. Szép idő. Írtam öcsémnek levelet. Új hír is van. Szerbiában ¾ rész területen bent vagyunk. Mennyi mindenféle hírt is kaptunk már. Ha visszakerülök haza, majd ellenőrizem mennyi igaz belőle.

Nagy készülődés volt egész nap, mert estére kabaréelőadást tartottunk, mely várakozáson felül sikerült. Külön meghívókat írtunk arra a czélra, belépti díj 1-2-3 czigaretta volt. 79 db volt a bevétel. Voltak különféle cirkuszjelenetek, duett-, szóló számok, egy rövid színdarab. Én conferencier voltam és a német számokat adtam elő német ajkú vendégek részére. Mondhatom általános derültség mellett. A darab előadásában részt vettek Debreceni őrmester, Osváth és Kovács szakaszvezetők, Somogyi tizedes, Jónásai, Lengyel honvédek igen jó eredménnyel. Utána társas vacsora volt, melynek költségeit Debreceni őrmester úr fedezte. A kitűnő ételek közül kiemelkedő az 5 fej vereshagyma művészileg felszeletelve kenyérrel. A többi ételekre már nem emlékszem. Mint jól sikerült nap után lefeküdtünk, és igen jól aludtunk szerzett babérjainkon.

X.18. Hétfő. Még mindig szép az időjárás. Azt hiszem, hogy nem lesz ezüst tél. Hazulról küldtek egy pesti vizes zsemlyét. Nagyon piczike, de fehér lisztből volt. Ebből következtetem, hogy otthon már van sok fehér liszt, de nagy a drágaság. Öcsém írta, hogy Lővy Friczi bevált katonának, tehát a 44 évesek is elmennek. Ily apró dolgokból kell megállapítanom, hogy és mint mennek otthon az ügyek. A postaládákból koffert csináltam. Sárral kezdek vagyonosodni. Tegnap elcsúsztam és elestem. Összevertem alaposan a karomat. Esetleg még nagyobb baj történhetett volna belőle.

X.19. Kedd. Ma három hónapja, hogy fogoly lettem. De hosszú idő is, mily sok makarónit is ettem már ez alatt az idő alatt. Mikor kerülök haza? Az idő hűvös. Az ellátás a régi.

X.20. Szerda. A reggelek hűvösek, éjjel mindig fázom a takaróm alatt. Más újság nincs. A levelek elakadtak.

X.21. Csütörtök. Ma fürödtünk. 6 hete már nem fürödtem. Bizony már elkelt a kis fürdés. Más újság nincs.

X.22. Péntek. Nagyon szép időnk van. Ma sétára vittek bennünket. 2 óra hosszat sétáltunk. Csak most érzem, milyen gyöngék a lábaim ezután a séta után.

X.23. Szombat. Nincsen semmi újság. Levelet sem kaptam. Étkezés rendes.

X.24. Vasárnap. Mennyire áldom sorsom, hogy van ez a doboz conzerv tejem. Ma vasárnap nincs reggeli. Megittam egy fél litert, azt hittem, hogy a mennyben vagyok. Nagy öröm ért. Egyszerre 9 levelet kaptam. Szinte sok az örömből. Csak egy búsít, hogy öcsém írja, neki is el kell menni. Mikor lesz már vége ennek az ostobaságnak?

Gunesch György 1881-ben született Budapesten, civilben nyomdai üzemvezető, a háborúban szakaszvezető volt. 1915 októberében vonult be az 1. honvéd tüzérezredhez. 1916-ban kikerült az orosz harctérre a 40. hadosztályhoz, majd 10 hónap múlva a 40-es nehéz tüzérek kötelékében az olasz hadszíntérre került. Megkapta a Károly csapatkeresztet. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatonának állt.

X.25. Hétfő. Semmi újság. Igen jóleső érzés, őrmestereim nagyon szeretnek. Igen nagy tiszteletnek örvendek. Sok kedvezményben részesülök. Minden munkától fel vagyok mentve. Ez édesíti sorsomat. Étkezés a régi.

X.26. Kedd. Csúnya időnk van. Igen kedves meglepetés ért. Barátaim az iparoskörből írtak sok aláírással. Szemem nedves volt olvasásakor. Bármilyen jó lenne is itt, a fogoly élete szomorú.

Sok dolgom van. Színelőadást rendezünk és engem kértek meg rendezőnek. Kuplékat kell írnom.

X.27. Szerda. Nincs sok újság. A legénység is már kapott ágyakat, már nem fekszünk a földön. Étkezésünk a régi.

X.28. Csütörtök. Rendes tempóban folyik az életünk. Tegnap zsebkendőt és cipőrongyokat kaptunk. Most már mindenkinek rendes ágya van. Ma hoztak ismét két fogoly tisztet.

X.29. Péntek. Semmi változás életünkben. Készülünk a vasárnapi kabaréra.

X.30. Szombat. Nincs érdemes, feljegyzésre méltó. Úgy látszik naplóm elérte a holtpontot.

Hadifoglyok jelenete a színpadon, Franciaország, 1919
(Forrás: Déri Múzeum, Debrecen - MaNDA)

X.31. Vasárnap. Nagy sürgés-forgás. Este 5 órakor színelőadás lesz, most készítjük a színpadot, díszítéseket. Este 8 óra, vége a színelőadásnak. Kitűnően sikerült, telt ház volt. Helyárak 1-2-3 czigaretta volt. Mégis 280 db czigaretta volt a bevétel. Eljátszottuk czigány a bíró előtt (egyfelvonásos színmű), a két betörőt, melynek főszerepét én játszottam. Voltak monológok, dalok, táncok, kuplék. Végül a német ajkúak részére én adtam elő német vicceket és kuplékat óriási tapsvihar mellett. Előadtam még egy drámai jelenetet is, szintén nagy hatással. A társaság víg kedélyben oszlott szét.

XI.1. Hétfő. Mindszentek napja. A nap nyomott hangulatban telt el. Estefelé azonban többfelé a szobákban gyertyát gyújtottak.

XI.2. Kedd. Semmi újság nincs. Esős hűvös idő van. Ma nagymosást rendezek. Kint a hidegben kellemetlen munka, de inkább kimosom magam, mint odaadjam a mosásba, mert nem kapom vissza a sajátomat.

XI.3. Szerda. Igen hűvös idők vannak. Minden nap eső esik, ködös, bizony fázunk. Nékem nincs köpönyegem. Éjjel is fázok, kevés a pokrócz. Sokat kell még nékünk elszenvedni mindenből, míg béke lesz.

XI.4. Csütörtök. Nincs semmi feljegyzésre érdemes dolog. Ha a következőket fel is jegyzem, de nem hiszem. Szerbia állítólag teljesen le van verve. Péter király öngyilkos lett. Khína ötmilliós hadsereget mozgósított Oroszország ellen. Ez az új hír.

XI.5. Péntek. Semmi feljegyzésre méltó nincs. Naplóm is csak azért vezetem, hátha a békével érdekesebb feljegyzések kínálkoznak.

XI. 6. Szombat. Pénzem teljesen elfogyott, de hála Istennek a segítség közel volt. Debreceni őrmester kedves barátomnak megérkezett a pénze. És így kis társaságunknak van ismét pénze. Ebédre a makaróninkra vásároltunk közösen vajat, olívát, czukrot. Hej, de kitűnő ebéd volt! Ittunk rá egy pohár bort is.

Emlegetik, a német nép felszólította a német császárt a háború befejezésére, mert már sokallják az áldozatokat. Állítólag erre a császár békeakciókat kezdett. Mi lehet ebből igaz?

XI.7. Vasárnap. Igen szép meleg napunk volt. Vasárnapi szórakozásul a napon a hátamat melegítettem. Szerencsére, hogy van tej conservem, így a vasárnapi reggeli nem volt finom. Este Jónás Béla budapesti czigányprímás szórakoztatott bennünket pompás hegedűjátékával, ki szintén olasz hadifogoly. Eljátszotta [a] „Repülj fecském”, „Sárga cserebogár”, „Lehullott a rezgő nyárfa” [kezdetű dalokat]. Majdnem sírtam. Eszembe jutott az egész életem.

Végül én énekeltem vele szólót, a „Nem én lettem hűtlen hozzád” népdalt. Mit ér minden, ha utána szívünk fáj.

XI.8. Hétfő. Semmi újság. Egyöntetűen folyó napjainkban ritkán fordul elő feljegyzésre méltó eset.

XI.9. Kedd. Megint új bakahír. Itt már csak úgy nevezzük. Franczia-, Angol- és Olaszország békét köt velünk, mi pedig szabadon püfölhetjük Oroszországot. Elég fantasztikus.

Ennél fontosabb azonban, hogy étrendünk megváltozott. Most hetenként kétszer lesz csak makaróni, a többi napokon bab, rizs, hal, burgonya felváltva.

XI.10. Szerda. Megváltoztatott étrendünk igen jól bevált. Savanyú burgonya volt. Magam is egy fél csajkával megettem belőle. Más újság nincs, csak a folyton szállingózó bakahírek.

XI.11. Csütörtök. Ma volt az olasz király ő felsége születésnapja. Néhányan a mieink közül is be voltak zárva, és erre a napra való tekintettel kegyelmet kaptak. Este Jónás Béla pesti hírneves czigányprímás szórakoztatott bennünket hegedűjátékával.

 III. Viktor Emánuel olasz király háborús portréja
(Forrás: Wikipedia)

XI.12. Péntek. Változás nincs sorsunkban, csak fázunk már, azok kiknek nincs köpönyegük, úgy mint jó magamnak is.XI. 13. Szombat. Nincsen feljegyezni valóm. Levelet kaptam.XI. 14. Vasárnap. Napsütéses elég szép vasárnapunk volt. Csak a reggelek és az éjjelek hűvösek. A béke, még úgy látszik nagyon messze van. Azt is tudjuk, hogy otthon 19–42 évig újra soroztak. Most már ezt a korosztályt harmadszor. Énnékem is meg kellett a bakancsom talpaltatni. Már elnyűttem egy talpat. Nem tudom ez elég lesz-e, mint katona. Már utálom lelkemen belül ezt a rongy életet. A katonaélet csak kulturálatlan barmoknak való, kivétel nélkül.

A mesteremberek, kik itt dolgoznak az olasz hadifogságba úgy, mint czipész, szabó, asztalos, kőműves, napi 50 czent fizetést kapnak. Más iparost nem tudnak használni. A fodrászok hetenként 1 Lírát.

XI.15. Hétfő. Ma elég szép napos időnk volt. Hurczolkodtunk a toronyszobából. Hárman lejöttünk földszintre egy szép világos szobába. És pedig én, Debreceni őrmester és Osváth szakaszvezető barátaim. Soknak nem tetszett a dolog. A honvéd bajtársak között sok ellenségem van azért, mert ebbe a kivételes helyzetbe kerültem. Este már hűvös volt az idő.

XI.16. Kedd. Sűrű pelyhekben hullt a hó. Reggel 7 órakor kezdett esni és amint látszik, jól ki fog tartani. Hideg van, fázom! Már hosszú időnek tartom a katonaéletet. A falevelek akkor bújtak ki, mikor eljöttem a harcztérre. Most pedig már Itáliában is esik a hó.

XI.17. Szerda. Reggelre ébredve előttünk elterülő Appennini hegyeket teljesen elborította a hó. Az udvaron, és sétahelyünkön a víztócsák befagytak. No, hiszen nem is kellett több a bakatársaságnak, olyan csúszkálást rendeztek, akár csak a pesti vásott gyerekek. Általános derültséget keltett, amint a nagy gyerekek elestek a síkos jégen. Hallottuk, a másik táborból ketten megszöktek, de elfogták őket. Fejenként 5 esztendei fogságot kaptak. Az őreik 3 esztendőt. Kár ilyesmit megkísérelni, ezzel csak rontunk a sorsunkon és czélt lehetetlen elérni.

XI.18. Csütörtök. Egy generális volt ma nálunk, a foglyok felett szemlét tartott. Meg volt elégedve a látottakkal. Droppa hadnagy Sziczíliában van fogságban. Délután még egy tábornok látogatása volt. Hazánkból egyeseknek sok borzasztó ostobaságokat írnak. Csodálom, hogy a magyar czenzúra ilyet átenged. Ebből nékünk is hátrányunk lehet.

Hadifogolytáborok Olaszországban
(Forrás: Baja Benedek et al. (szerk.): Hadifogoly magyarok története. I. köt. Budapest, Atheneaum, 1930. p. 225.)

XI.19. Péntek. Négy hónapja, hogy olasz hadifogoly vagyok. Múlik az idő. A hadifogoly életében minden nap kettőt számít. De sok makarónit is ettünk meg már azóta! Hideg van. Fázom. Különösen éjjel. Nem csoda, még mi erre nagyon északra vagyunk.

XI.20. Szombat. Hallottuk, az olasz népfölkelők közül azokat, kik 37–38–39 évesek, leszerelnek. Ezt arrul tudjuk, mert kik őrzésünkre vannak ide kivezényelve, mind ilyen öregek. Nem tudom mit következtessünk belőle.

XI.21. Vasárnap. Feljegyzésre méltó ugyan nincs a mai napon, de azt azonban feljegyzem: ebédre burgonyalevest ettem. Mikor ettem én odahaza ebédre burgonyalevest? A hazáért sokat kell szenvedni, azt tudom. Hanem azért a sok gazemberért miért kell szenvedni, aki otthon 5–6 fogásos ebédet eszik, és csak a száját járatja a hazáért? És a végeredményben még majd ezeknek fognak szobrot emelni, vagy el arany könyvelni.

XI.22. Hétfő. Semmi újság. Kezdem a hideget is megszokni. Úgy látszik, minden nyomorúságot megszokok. Kifogytam ismét mindenből. 3 hét óta nem kaptam még levelet sem.

XI.23. Kedd. Ma szép időnk van és ezért sétálni vittek bennünket a faluba. 2 óra hosszat sétáltunk, de úgy el voltam fáradva, mintha egy napig jártam volna. Még nagyon gyengék a lábaim. Az éjjelek nagyon hűvösek.

XI.24. Szerda. Semmi változás. Este Jónás czigányprímás hegedült egynéhány szomorú magyar nótát. Fájt a szívünk, meg jól is esett. Átkozzuk a háborút és még sok másokat, kiket nem írhatok naplómba.

XI.25. Csütörtök. Ma kaptunk meleg, kötött kabátkákat. Még fogunk kapni nyakvédőt és köpenyeget. Egyáltalán igen szépen gondoskodnak rólunk. Még zsebkendőt is kaptunk, ami azonban nem alternálja a mi katonáinkat abban, hogy továbbra is hüvelyk- és mutatóujjukat használják zsebkendőnek. Pedig speciel ennek megakadályozására adta a parancsnokló őrnagy úr, aki igazán rendkívül jó hozzánk.

Gunesch mindezt pozitív rendelkezésként élte meg, de csak a szabályzat követéséről volt szó, és ennek is meglehetősen késedelmes alkalmazásáról. Az olasz Hadügyminisztérium alá tartozó Hadifogoly Bizottság által lefektetett szabályok szerint minden hadifoglyot el kellett látni „a szükséges takarókkal”, illetve a szálláson „a hadifoglyok – tisztek és legénységiek – részére a tartózkodási helyszínek klimatikus viszonyainak és az évszak kívánalmainak megfelelő számban osszanak tábori vagy laktanyai takarókat.” A hadifogolytábor parancsnoka csak ott rendelkezhetett a hadifoglyok által használt terek fűtéséről és ennek módjáról (a tüzelőanyagról, illetve a fűtés időtartamáról), ahol az olasz csapatok által használt helységeket is fűtötték. Mivel az olasz katonák tartózkodási helyét se igazán fűtötték, így ezt a hadifoglyok se tapasztalták meg. A meleg ruhát így kötelező volt kiosztani, de nem november végén, amikor már javában fagyott.