A m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred az orosz, román és olasz frontokon harcolt a Nagy Háborúban, s legendás hírnévre tett szert a Magyarós-tető elleni rohamtámadás végrehajtásával, az úzvölgyi temetőjének a története pedig napjainkban is visszatérő téma. Az első világháborút követően, 1922-ben az új hadrendben a 13. sorszámot kapta a Miskolcon állomásozó gyalogezred. A két háború között többször is felvetődött, hogy a 13-as szám helyett a régi nagy elődökhöz hasonlóan, a 10-est viselhessék a miskolci honvédek. Az írásomban ezeket a kezdeményezéseket vizsgálom.

A Nemzeti Hadsereg helyébe lépő Magyar Királyi Honvédség 1922 első hónapjaiban formálódott újjá, alapját 7 vegyesdandár alkotta, 14 gyalogezreddel, melyek 1-től 14-ig voltak számozva. A miskolci gyalogezred a 13-as sorszámot kapta.

 10-es honvéd sapkajelvény
(Forrás: Herman Ottó Múzeum Történeti Tár: Történelem és Muzeológia – Miskolci Internetes Folyóirat 2. (2015))

1930-ban – Horthy Miklós kormányzóvá választásának 10. évfordulóján – az alakulat felvette Görgey Artúr nevét. Az ezredek általában egy a helyőrséghez kötődő történelmi személyiség nevét választották maguknak. Az ezredparancsnokság mindvégig Miskolcon működött, a zászlóaljak helye változott az idők folyamán. Abaújszántó, Eger, Sátoraljaújhely, 1938 után pedig Tornalja és Rozsnyó városokban is állomásozott különböző időszakokban egy-egy zászlóalja az ezrednek. Mindezek alapján kirajzolódik, hogy a 13. honvéd gyalogezred hadkiegészítési területének egy része egybeesett a dualista állam Honvédségének egykori 10. honvéd gyalogezredéével. (A 10. honvédezred hadkiegészítési területe Heves, Zemplén és Borsod vármegyék egyes részeire esett.) További fontos tényezőnek számít az is, hogy a helyi lakosság is a 10-esek utódainak tekintette a 13. gyalogezred fiait. Az új hadrendben egyébként a 10-es számot a békéscsabai, majd a Szolnokra kerülő, később „Bethlen Gábor” nevét viselő gyalogezred kapta.

A 13. gyalogezred díszmenete a Rudolf-laktanya előtt, a háttérben látható az 1927-ben felavatott 10-es honvéd szobor
(Forrás: 13.gyalogezred.hu)

Miskolcon az új hadrendi számok kiosztását követően szinte azonnal mozgalom indult, hogy a helyi ezred a 13-as helyett újból a 10-es számot viselhesse. A Miskolczi Napló már 1922. január 12-én foglalkozik a témával, szinte felháborodva állapítja meg, hogy „a békéscsabai honvéd ezrednek mindegy, hogy milyen számot kap. A miskolczi honvéd ezrednek azonban minden tradíciója, harctéri dicsősége, sikerei, háborús emlékei a 10-es honvéd névhez fűződnek.”

Szentpáli István, 1902–12 és 1917–22 között volt Miskolc polgármestere
(Forrás: http://borsodhonismeret.lapunk.hu)

A Magyar Jövő 1922. március 31-i számában számolt be róla, hogy a számozás ügyében Belitska Sándor honvédelmi miniszter és Szentpáli István, Miskolc város polgármestere egyeztetéseket folytattak. A helyiek Belitskához egyébként a személyes érintettsége miatt is nagy reményt fűztek, hiszen 1917–1918 között a 39. honvédhadosztály 77. gyalogdandárjának volt a parancsnoka, amelyikbe a m. kir. 9. kassai és 11. munkácsi gyalogezredek tartoztak. A 10-es honvédek, a hadosztályon belül a besztercebányai 16. honvéd gyalogezreddel alkották a 78. gyalogdandárt. Időszakosan Belitska irányította a 78. dandárt is, így a 10-es honvédeknek is volt a parancsnoka, s jól ismerte az ezredet.

Az 1923. évi 10-es Honvéd újságból Belitska válaszát részletesen ismerjük: „Nagyságos Polgármester Úr! Meghatva olvastam a Miskolczon székelő m. kir. 13-ik honvéd gyalogezred átszámozása tárgyában folyó évi február 8-án kelt 3605/ki. 1922. számú előterjesztését és kérelmét. Soraiban átérzem a város és vármegye öregjeinek és fiataljainak a dicső 10-es honvéd ezred immár fogalmat alkotó »10-es« számához való szeretetteljes ragaszkodását. Hisz a honvédség félszázados napsütéses és viharvert gazdag múltja egy-egy történelmi szakasz a hadviselt polgárok életében, amelyhez annál jobban tapad a lelki érzésük, mennél jobban távolodnak az elmúlt nehéz idők eseményei. Jóleső érzéssel tölt el tudnom azt, hogy mennyire magáénak tekinti úgy a város, mint a vármegye közönsége a hagyományos fegyelmezettségű és vitézségű volt »10-es« honvédeket. Közel állanak a lelkemhez a volt »10-es« honvédek, hisz ott vannak a múltam legszebb emlékei között, mikor őket, mint dandárparancsnok, az ellenség előtt vezényeltem s ezért nyugodtan állíthatom, hogy a legendás hírű erényeiket s dicső múltjukat közvetlen ismerem.

Mégis fájdalommal kell kijelentenem, hogy szervezési okoknál fogva a jelenlegi »13-as« számnak a »10-es« számra való átváltoztatása egyelőre lehetetlen. Hogy ebbe a kényszerült kijelentésemben némi világosságot is belevigyek a megnyugvás könnyebbététele végett, közlöm Nagyságoddal, hogy a jelenlegi honvéd gyalogezredek nem tekinthetők a megfelelő számú volt honvéd jogutódjainak, mert a jelenlegi és a volt számozás között semmiféle összefüggés nincsen. A magyar nemzeti hadsereg első megalakulása óta több átszervezésen esett keresztül. Végre is a kezünket megbénító trianoni békeszerződés alapjára kellett helyezkednünk. Ez újabb összevonásokat követelt, melynél a folytonossági elvet már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mert ez az egész szervezési alapot és hadirendet felborította volna.

Így áll a helyzet ma. Hisszük, hogy eljön az idő, amidőn valamennyi régi honvédgyalogezred a maga régi számozásában és kiegészítő kerületében újra fog éledni. Addig pedig kérem nyugodjanak bele válaszomba. Patináns honvédszeretetüket pedig árasszák a maroknyi honvédség »13-as« ezredére, hogy a lelkükből lelkezett fiatal honvéd sarjak, »10-es« honvéd apáink honvédszeretetétől átitatva, és vitézi tetteiktől megacélosodva álljanak készen a cselekvés idejére. Hiszem, hogy így újra ki fogják vívni a »10-es« számot. Fogadja nagyságod tiszteletem nyilvánítását. Budapest. 1922. március 20-án Belitska s.k. honvédelmi miniszter.”

Belitska Sándor
(Forrás: Honvédségi Szemle 1993/2. füzet)

Az ezred számának visszaszerzésére irányuló helyi kísérletek nem ültek el a kezdeti próbálkozások sikertelenségét követően. 1936-ban újra napirendre került az ügy, majd Borsod, Gömör és Kishont vármegyék törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése határozatott küldött a Honvédelmi Minisztériumnak. Erre a honvédelmi miniszter az alábbi választ adta, amit a vármegyei hivatalos lap 1937. január 20-ai 2. száma közölt: „Jelenleg Miskolcon állomásozó 13. gyalogezred 10-es számúvá való átnevezését kéri, bármennyire is méltányolom a kérelem alapjául szolgáló indokokat, fontos katonai érdekekből kifolyólag nem áll módomban teljesíteni. Jóleső érzéssel veszem tudomásul a vármegye hazafias közönségének ragaszkodását régi háziezredéhez és kérem, fogadja be új honvédségünk alakulatait is ugyanolyan szeretettel, mert csak a polgárság bizalma és megbecsülése fogja neki azt az erkölcsi erőt adni, mely a rájuk váró nehéz feladatok megvalósításához és a régi dicsőség gyarapításához szükséges.”

Ha a 10-es honvédek háború utáni emlékének és hagyományainak a megőrzésére irányuló tevekénységét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a 13-as „utódok” minden kezdeményezésben támogatást nyújtottak a nagy háborús elődöknek. Képviselőik elsők között szólaltak fel a 10-es honvéd emlékműavatásokon, utcaelnevezéseken, tevékeny részt vállaltak az ezrednapok szervezésében, a 13. gyalogezred zenekara pedig számos jótékonysági esemény főszereplője volt.

Az 1941. évi 10-es honvéd napon a 13. gyalogezred tisztje nyújt kezet Sáfrán Géza volt 10-es honvéd ezredparancsnoknak
(A szerző gyűjteménye. A Sáfrán család hagyatéka)

A többszöri, legfelsőbb szinteket is megjárt hivatalos kérelmek ellenére a számozás megváltoztatását nem sikerült elérni, arra valós esély soha nem is mutatkozott. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a budapesti 1-es honvédeken kívül minden ezred és hadkiegészítési kerület új számot kapott 1922-ben.

Az újabb világégésben a 13-as hadrendi számmal indultak harcba a miskolci honvédek. 1942 nyarán vonultak fel a Donhoz, kálváriájuk jórészt ismert, s már egy másik történet része.