Három fotóalbum, egy köteg levél, egy szolgálati lap – ez volt Poppe Kornél hagyatéka, ami alapján Scharek Ferenc 1992-ben elkezdte kutatni a katonai léghajózás és légifelderítés meghatározó magyar személyiségének az életét. Napjainkra sok mindent sikerült tisztáznia a magyar és nemzetközi repüléstörténet kiemelkedő alakjáról. Blogunkon megjelenő újabb írásának aktualitását az adja, hogy ma kereken 80 éve hunyt el Poppe Kornél.
1992-ben, amikor a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán voltam oktató, felkereste az intézményt ifj. Poppe Kornél úr, azzal a kéréssel, hogy segítsenek neki édesapja hagyatékának feldolgozásában, és nyilvánossá tételében. Mivel én voltam a főiskola folyóiratának szerkesztője, hozzám irányították. Ezzel vette kezdetét az a már közel 30 éve tartó kutatás, amit változó intenzitással, de újból és újból nekirugaszkodva folytatok.
A hagyaték három fotóalbumból, egy köteg levélből, valamint egy szolgálati lapból állt. A három nagyalakú, jó minőségű fényképgyűjtemény 1913-tól 1917-ig tartalmazott képeket. Ezek a fényképek jó minőségűek, hiszen a tüzérségi légifelderítés – ami Poppe Kornél beosztása volt – fő eszköze a fényképezés volt. Az albumok Albánia-1913, Bocche di Cattaro 1915–1916, Szentandrás 1916–1917 címeket viselték. A bennük levő képek feliratozása sajnos igen hiányos.
A három albumból kettő, a Bocche di Cattaro 1915–1916 és a Szentandrás 1916–1917 a Közlekedési Múzeum tulajdonába került ifj. Poppe Kornél adományaként. Erről a Közlekedési Múzeum 1999–2000 évkönyvében olvashatunk.
Tekintve, hogy nem rendelkeztem kutatói tapasztalattal, és szabadidőm sem volt túl sok, írtam akkor néhány cikket a Bolyai Hírekbe és más katonai újságokba Poppe Kornél századosról és a zeppelinekről, de többre nem tellett.
Időközben ifj. Poppe Kornél elhunyt, én is más beosztásokba kerültem, de a zeppelinek miatt továbbra is izgatott a történet. Aztán egyre több érdekesség derült ki számomra Poppe Kornél életéről, tevékenységéről. Most ebben az írásban összegzem, amit eddig összegyűjtöttem róla.
Kornél Adolf Theodor Poppe Budapesten született egy Frankfurt am Main-ból Magyarországra áttelepült kereskedő első fiaként. Apja Edmund (Ödön) Poppe 1873-ban, 18 éves korában egy festékforgalmazó cég társtulajdonosaként telepedett le Budapesten. Édesanyja Backfrieder Amália. Budapest 1891-1892 lakcímjegyzékében található egy bizonyos Backfrieder Mihály, nyug. cs. és kir. hadnagy, VI. ker., Izabella-u. 44. alatti lakos. Talán az ő lánya lehett Amália. A nagyapa foglalkozása megmagyarázná az unokák pályaválasztását.
Később társtulajdonosként beléptek a Halfer József Márványozó Festékgyár Rt.-be, vagy annak elődjébe. A Részvénytársaság adatai: V., Akadémia-utca 16. Alakult: 1919 (mint magáncég 1883).
Halfer József (1846–1916) könyvkötő és festékgyáros nemzetközi hírre tett szert egy márványozó eljárás kidolgozásával. 1885–86-ban jelent meg az eljárást bemutató könyve. 1902-ben Budakeszin hozott létre festékgyárat.
A Poppe család férfi ágában technikai ismeretekkel eredményesen foglalkozó „ősök” említhetők: Dr. Adolph Poppe, a Frankfurt am Main-i „Gewerbeschule” igazgatója, akinek apja Dr. J. H. M. Poppe, a tübingeni egyetem technológia tanszékének alapítója, valamint a „Vasárnapi iskolák” iparosképzés szervezője (1820–1840), kb. 180 fizika-technológia témájú könyv szerzője volt. A technológia története (kb. 1811) című művére Karl Marx is hivatkozik.
A család fontosnak tartotta az emlékek őrzését (így lehet birtokukban J.H.M. Poppe kb. 150 évvel ezelőtt megjelent könyveiből öt kötet).
Kornélnak még két öccse született. A három testvér gyerekkora viszonylagos jólétben telt. Középiskoláikat a Markó utcai „főreálban”, illetve a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezték. Mindhárman tisztként vettek részt a Nagy Háborúban. A testvérekről gondoskodó „öreg” egyiküket, Károlyt, aki ügyes fotós volt, és szintén a vártüzéreknél szolgált, csak egy rendfokozattal lentebb, a távfényképészeti csoporthoz irányíttatta. Ifj. Poppe Kornél közlése szerint az „öcsi” fényképe szerepel a Hírszerzés és kémkedés története (1935/?) című mű II. kötetében.
Ausztria-Magyarország első távfényképezőgépe és Poppe Károly
A család polgári életet élt az akkori szokásoknak megfeleően. Például ahogy a Pesti Napló 1896. május 15-ei számában megírta, a Poppe család, anya és két gyermeke, Poppe Amália, Kornél és Károly, ellátogatott a Milleneumi Kiállításra és beírta nevét az Arany könyvbe.
Poppe Kornél 1903-ban, mint egyéves önkéntes bevonult a 6. magyar vártüzérezredhez Komáromba, ahol 1905. január 1-vel tartalékos hadnagy lett. Talán a feltételezett nagyapa vitte a katonai pályára, hiszen felmenői inkább tudós emberek voltak és ő is élete végéig érdeklődött a technikai és tudományos eredmények iránt.
Visegrád felé a gőzhajón, 1905. június 22.
1907. május elsejével tényleges hadnagy lett
1908-ban áthelyezték az 5. stájer-karintiai vártüzérezredhez Cattaróba, ami a temesvári katonai körzet kiegészítéseként (7. hadtest) 1891. január 1-jén alakult meg az egykori 2. és 10. számú tüzérségi zászlóaljból. Ekkor már rendelkezett a Katonai Jubileumi Kereszt kitüntetéssel.
1910-ben az ezred neve 5. magyar vártüzérezredre változott, és az eddigi kettő helyett 3 zászlóaljból állt. Továbbra is a temesvári 7. hadtesthez tartozott.
1910-ben léghajós tanfolyamot hirdettek május 1-től szeptember 30-ig Bécsben. Erre pályázni lehetett. Ekkor indult el Poppe Kornél hadnagy a léghajós élet felé.
A résztvevők: Max Macher hadnagy a 4. vártüzér ezredtől (FAR. 4 = 4. Festungsartillerieregiment), Rudolf Pospischil hadnagy a 14. gyalogezredtől (IR.14 = Infanteriregiment); Johann Riedlinger Edler von Kastrenberg hadnagy az IR. 27-től, Wilhelm Kurt Edler von Helmfeld hadnagy az IR. 45-től, Ernst Hofstätter főhadnagy az IR. 47-től, Franz Koglnig fhdgy. az IR. 95-től, Rudolf Köppl fhdgy. az IR. 1 től, Poppe Kornél hdgy az 5. vártüzér ezredtől (FAR. 5), és Franz Schönpflug hdgy a 11. Utász zlj.-tól szolgálatra behívva. A tanfolyam idejére a Haditengerészettől behívottak: Viktor Klobučar sorhajóhadnagy és Wenzel Voseček fregatthadnagy.
A lovaglás és szállítás (manőver) tantárgyat Rothansl százados oktatta. Ő ismertette a tanulóknak még ezen felül a ballon alkalmazási ismereteket a várháborúban, a tüzérséget, a lövészetet, a gáztechnikát, a várballon osztagot, a tábori ballon osztagot, a jelző ballon osztagot, és a gyakorlatok szabályzatát. A szakharcászatot, a tereptant, a ballon felismerést, a jelentőszolgálatot, a kormányozható léghajók működését és a léghajók tábori alkalmazását Tauber százados tanította. Booms százados és Hirsch főhadnagy oktatta az aviatikai szakismereteket, és a sárkányok működését és alkalmazását. A léghajóvezetés elméletét von Richter főhadnagy ismertette.
A Léghajósosztag parancsnokságától Hinterstoisser százados tanította a meteorológia és a léghajózás tudomány tárgyakat. Ráadásul ő vezette még a műszaki alkalmazási gyakorlatokat is. Hoffory százados oktatta az anyagismerettant, az anyag megőrzését (karbantartást), a léghajóépítést, a léghajózás történetét és szervezését, és a postagalamb ügyeket.
A tanfolyam elvégzése után hősünk visszatért Cattaróba és folytatta balon megfigyelői munkáját.
1912. november 1-én Poppe előlépett főhadnaggyá. 1913-ban az ezred neve ismét megváltozott: 5. (magyar) Freiherr von Rauvroy vártüzérezred lett.
Poppe hadnagy és a század tisztjei, Bocche di Cattaro 1914–1915
1913. meghozta Poppe főhadnagy részére az első kölföldi szolgálatot. Albániába vezényelték a Nemzetközi Békefenntartó Kötelék állományába.
Jelen voltak a magyar békefenntartók Albániában is, ahol Szkutari védelmében léptek színre 1913–1914 között. 1913-ban a nagyhatalmak a londoni békekonferencián döntöttek az önálló Albánia létrehozásáról. A hat nagyhatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Osztrák–Magyar Monarchia) döntött arról is, hogy Szkutari Albániához tartozzon. A montenegrói és a szerb kormány azonban nem tartotta tiszteletben ezen döntést, ezért tengeri blokádot és nemzetközi flottademonstrációt hajtottak végre. A Monarchiát a Ferenc Ferdinánd főherceg, a Radetzky és a Zrínyi csatahajó, a Szent György páncélos cirkáló, az Aspern cirkáló, a Dianara, a Scharfschütze és az Ulan torpedórombolók képviselték. Szkutari megszállására, ezer fős, nemzetközi tengerészgyalogos köteléket állítottak fel. Szkutarit és tíz kilométeres körzetét szállták meg a tengerészek. E feladatra vezényelteket a Monarchia Radetzky és Zrinyí csatahajóinak személyi állománya köréből jelölték ki. A rendfenntartásra kijelölt 300 főt gróf Ottó WELSERSHEIM korvettkapitány vezette. 1913 nyarán szárazföldi csapatok váltották fel a tengerészeket, a 87. gyalog ezred IV. zászlóalja, árkászokkal, géppuskás osztaggal, rádióállomással, egészségügyi osztaggal és csapatvonattal (hadtáp a szerk.) megerősítve érkezett a misszió helyszínére (29 tiszt, 480 katona). Az albániai misszió az első világháború kitöréséig tartott. Az osztrák-magyar alakulat és vele a német század 1914. augusztus 4-én hagyta el a várost.
(Boda József A magyar rendvédelmi békefenntartás humán története Rendvédelem-történeti Füzetek - 18. évf. (2010.) 21. sz.)
Poppe főhadnagy Albániában a Nemzetközi Békefenntartó Kötelék tisztjei társaságában
1914-ben az ezred nevéből kikerült a magyar jelző. Poppe Kornél ekkor már rendelkezett az 1913. évi Emlékkereszttel.
Közben kezdetét vette a Nagy Háború. A cattarói helyőrség Montenegró környező hegyekre telepített tüzérségével harcolt, valamint kiszolgálta a flotta ide települt egységeit. A ballonmegfigyelő század fényképezte az ellenséges tüzérség állásait és kísérte a járőrözésre kifutó hadihajókat, a magasból figyelve a tengert.
A légifelderítés kezdetben kötött léggömbökről történt, fényképezés, távcsöves megfigyelés alapján. Az egyre szaporodó hadirepülő tevékenység ezt a kötöttléggömbös módszert igen hatásosan elhárította: lelőtték őket. Poppe Károly, hősünk öccse, is így járt, szerencsére egy hatalmas lombos fa lefékezte, és így kb. 90 éves koráig jó egészségben élt.
A ballonmegfigyelők útban a tenger felé a Cattarói öbölben
Ilyen egy hadihajó a megfigyelőballonból
1915. szeptember 1-én Poppe előlépett századossá és Nordholzba ment, Észak-Németországba, Cuxhaven mellé.
Nordholz egy ma is létező város az Északi-tenger közelében. Jelentős haditengerészeti kikötő. Azon a helyen, ahol a kiképzőbázis lehetett, jelenleg Aeronauticum Léghajó és Haditengerészeti Repülőmúzeum van.
A Monarchia tárgyalásokba kezdett két zeppelin megvásárlásáról, melyeket a fiumei bázisról az Adria ellenőrzésére akartak használni. Természetesen működtetésükhöz személyzet is kellett, ezért tiszteket küldtek Nordholzba kiképzésre. Eddig ismeretlen kiválasztási szempont alapján így került kiküldésre Poppe Kornél k.u.k. százados, tüzérségi megfigyelő ballonszázad parancsnok Cattaróban, a légjárócsapatok állományából ide, Nordholzba léghajó-parancsnoki tanfolyamra. Voltak itt a Monarchia hadseregéből más tisztek is kiképzésen. Ezek Mannsbart százados léghajókonstruktőr (1910–11-ben épített egy léghajót Wiener Neustadtban, 1917-ben pedig az Adria mellett kezdett egy léghajó építésébe, de a háború után a trianoni szerződés értelmében szét kellett bontania), Max von Macher főhadnagy (ő egy külön szerződés szerint, mint a Monarchia megfigyelő és összekötő tisztje huzamos ideig tevékenykedett a német léghajókon), Seelinger főhadnagy. Valószínűleg ők lettek volna az első átveendő léghajó tisztjei, mivel egy szárazföldi haderőnemhez tartozó léghajón 4 tiszt szolgál: a parancsnok, a híradásért, a navigációért és a hajó műszaki állapotáért felelős tiszt.
Úgy tűnik, később akadt fontosabb jelölt a léghajó-parancsnoki posztra, mint Poppe százados. Így megkezdődött egy a mai személyügyesnek sem ismeretlen eljárás a helycsinálásra. Érdemes figyelni a dátumokat.
Méltóságos Max Macher k.u.k. főhadnagy úrnak Nordholz-ban.
Bécs, 1916. január 3.
Mivel a léghajók beszerzése egyre valószínűbb, szükség van arra, hogy a rendelkezésre álló személyzetről tájékozva legyek.
A körülmények kényszerítenek engem arra, hogy Méltóságodat kivételesen arra kérjem, egy rangban magasabb tiszt alkalmasságáról adjon tudósítást. Méltóságod postafordultával számoljon be nekem kimerítően Poppe Kornél százados alkalmasságáról a hajóparancsnokságra.
Feltételezem, hogy Méltóságod az Önbe vetett bizalomhoz méltónak bizonyul és a beszámolót minden személyes érzéstől, előítélettől és vonzódástól függetlenül, teljesen tárgyilagosan fogja megadni és annál is inkább a legszigorúbb megítélést várom el, mivel kiváló tisztek állnak rendelkezésre, akik a kiképzésre tekintetbe jöhetnének.
Max Macher főhadnagy az előljáró elvárása szerint készítette el a szolgálati jellemzést.
A fenti szolgálati jellemzés Horváth Viktória fordításában:
A Császári és Királyi Légierő Parancsnokságának
Azok az alapkövetelmények, amik a léghajó vezetésére alkalmasnak vélt tisztekkel szemben támasztandók, a következő pontokban vannak felsorolva:
1. Elhivatottság
2. Megfelelő szellemi képességek és a léghajóvezetéshez szükséges sokoldalú ismeretek elsajátításához való buzgalom
3. Testi egészség és ellenálló képesség
4. Személyes bátorság és örömest vállalt felelősség, felelősségtudattal párosítva
5. Nyugodtság és lélekjelenlét
6. Gyorsaság a gondolkodásban és a cselekvésben
Az itt felsorolt követelményeket szigorúan véve Poppe századossal kapcsolatban jelentem – minden személyes befolyásoltságtól mentesen, tisztán szakmailag – hogy Nevezett az 1-5. pontokat tekintve a léghajó vezetésére alkalmasnak tűnik. Ami a 6. pontot illeti, Poppe százados sokéves bocche di cattaro-i tartózkodása alatt, anélkül, hogy a bőven rendelkezésére álló szolgálatmentes időben bármit is sportolt volna, egyfajta lassúságot mutatott cselekedeteiben, ami őt a léghajóvezetői minőségében előnytelenül tüntetné fel. Ezzel azonban semmiképpen sem azt akarom mondani, hogy Poppe százados a további kiképzésre alkalmatlan lenne, mivel lehetősége van arra, hogy ezt a hiányosságát a gyakorlati továbbképzés során kiküszöbölje. Ám amennyiben további, a léghajóvezetői képzésre alkalmasnak vélt tisztek a Császári és Királyi Parancsnokságból rendelkezésre állnának, akkor az ügy érdekében kívánatos lenne még 1 vagy 2 urat hajóvezetői képzésre Németországba vezényelni, hogy alkalmasint ezen a módon lehessen közülük (beleértve Poppe századost is) választani. Azok az urak, akik aztán nem kapnak hajóvezetői beosztást, a légierő más részlegeinél teljesítenének – valószínűleg – értékes szolgálatot a Németországban megszerzett ismereteik segítségével.
Cuxhaven, 1916. január 5.
Max Macher főhadnagy
Már meg is érkezik az új kinevezésről szóló visszarendelő parancs.
A k.u.k. Katonai Parancsnokságának Temesváron
Bécs, 1916. február 8-án.
Jelentem, hogy Poppe Kornél századosnak ismertettem az ADEVAR Léghajókülönítmény parancsnokságára vonatkozó döntést.
Poppe százados annál is inkább hivatottnak tűnik ehhez, mivel hosszabb időn keresztül Nordholz bei Cuxhaven-ben a Haditengerészeti Léghajó-különítményhez volt beosztva és minden ezzel kapcsolatos szakmai ismeretet elsajátított.
Megadtam Poppe századosnak az engedélyt arra, hogy a Nordholzból Temesvárra történő utazásánál az újra felszereléshez három napot Budapesten tartózkodhasson.
Már a nemzetközi vezénylés visszavonása is elrendeződik.
k.u.k. Hadügyminisztérium
Másolat
császári Haditengerészeti Államtitkárnak Berlinben
Bécs, 1916. február
A k.u.k. Hadügyminisztérium által az Önökkel közösen kiadott, Nr. B.X.a 11605 számú, 1915. szeptember 28-án kelt ügyirat alapján a Nordholz bei Cuxhaven-i Haditengerészeti-léghajóbázisra vezényelt k.u.k. Poppe Kornél századost visszarendelem.
Emellett engedje meg, hogy a k.u.k. Hadügyminisztérium ismételten megköszönje az Önök többszörösen bebizonyított előzékenységét.
a k.u.k Légjáró-csapatok Parancsnokságától
Bécs, 1916. február 11.
A léghajóvásárlásra vonatkozó remények nem váltak valóra, így az esetleg Poppe helyére kiküldött személy sem lehetett léghajóparancsnok. A sors fintora, hogy Poppe Kornél százados, viszont mint a szentandrási léghajókikötő parancsnoka, még közel másfél évig rendszeresen repült léghajókon a Balkánon és Dél-Olaszországban.
Kétbeállós léghajóhangár Nordholz-ban. Az egész épület elfordítható a szél irányának megfelelően. Az LZ 81 elsőtisztjének visszaemlékezésében ír valami ilyenről
A fenti kép egy német weblapról, az alábbi Poppe albumából származik.
Félbeszakadt tanulmányai alatt Poppe 11 alkalommal vett részt zeppelinnel oktató repülésen, 7 alkalommal pedig harci repülésen az Északi-tenger felett. A kiképzés alapos lehetett, mivel a szentandrási léghajókikötő parancsnoki beosztásában eltöltött mintegy másfél év alatt több ízben vett részt léghajós harci küldetésekben. Tekintettel a léghajók állandó súlyproblémájára, nem valószínű, hogy érdeklődő utasként vitték volna magukkal.
1916-ban az ezred neve 5. erődtüzérezred lett és az ott állományban levő Poppe százados megkapta a Bronz Katonai Érdemkeresztet a hadiszalagon. 1916 januárjában az ellenséggel szembeni vitéz magatartásáért legfelső elismerésben, majd 1917 januárjában újólag legfelső elismerésben részesült. 1917 júniusában engedélyezték részére a német II. osztályú Vaskereszt elfogadását és viselését.
Poppe Kornélt hazarendelése után, 1916. február 8-án nevezték ki parancsnoknak a Szentandráson (Temesvár közelében) levő Zeppelin támaszpontra. Itt rendszeresen részt vett a lághajók bevetésein. (Erről a valamivel több, mint egy évről itt olvashattak a Nagy Háború Blog olvasói.)
1916. szeptember 27-én egy léghajóval kényszerleszállás során megsérült. Mackensen tábornoktól II. osztályú Vaskeresztet kapott Bukarest, Ploesti és Szaloniki zeppelines bombázásában való részvételért. Később több úton vett részt Albánia és Dél-Olaszország fellett.
Valamikor 1917 közepén Poppe konfliktusba keveredett egy német tiszttel, aki szintén a bázison szolgált a német léghajókiszolgáló csoportban. Egy homályos utalás szerint a német tisztben túlságosan erős volt a birodalmi gőg. Mindenesetre a k.u.k. illetékesei a botrányt elkerülendő felmentették Poppét, és az olasz frontra küldték. Tekintve, hogy ekkor már beszüntették a léghajóbevetéseket, a bázisra csak, mint közbelső leszállóhelyre volt szüksége a repülőknek, valamint itt történt a ballonos megfigyelő századok utánpótlásának a kiképzése. Így elég egyhangú volt a szolgálat, Poppe nem is bánta nagyon a cserét.
Későbbi életére jelentős hatást gyakorolt két itteni szolgálaton kívüli elfoglaltsága. A bázison végzett munkája közben megtalálta a lehetőséget a fővárosi repülőközösséggel való kapcsolattartásra. Ennek bizonyítéka, hogy amikor 1917-ben a Magyar Aero-Szövetség hadirepülő kiállítást kívánt tartani, a kiállítási szakbizottságba többek között Poppe Kornél századost is felkérték. Ez a kapcsolat meghatározó lett a háború utáni munkája szempontjából.
Valószínűleg ebben az időben ismerkedett meg László Lujzával, aki Temesváron a m. kir. Felsőbb Leányiskola igazgatója volt. Kapcsolatuk elég komoly lehetett, mert sűrűn küldték egymásnak a leveleket. A háború után összeházasodtak. Levelezésükből annak két évet áthidaló egyik fele maradt meg, amit a hölgy kapott. A levelek szemléletes képet festenek előbb az olasz, később a nyugati fronton zajló életről, a ballonszázad tevékenységéről, valamint Poppe véleményéről a körülmények alakulásáról.
A család tulajdonában megmaradtak Poppe (hptm.) ceruzás bejegyzéssel olyan könyvek is, amelyeket Bécsből küldött az olasz frontra egy könyvkereskedő: A. Einstein: Relativitás-elmélet, E. Mach: Erkenntnis und Irrtum, Poincaré matematika-filozófiai kötetei (1915–1917). A levelekben erről a kapcsolatról is van szó.
A frontokon szerzett élményei kitöltenének egy újabb dolgozatot.
1918-ban Poppe százados az 5. vártüzérezred állományában volt, de már nem tüzér, hanem légjáró. Kitüntetései is szaporodtak. A meglévők mellé jött a Károly Csapatkereszt, augusztusban a Bronz Érdemkeresztre megkapta a kardokat, kitüntették az Ezüst Érdemkereszttel a hadiszalagon.
1918. január 16-án, még az olasz fronton, saját meglátása szerint is elsőnek ugrott le önként a megfigyelőballon kosarából ejtőernyővel. Ebből annyi haszna volt, hogy kapott három hét szabadságot. Az utókor is elismerte elsőségét az önként, nem katasztrófa miatt ugrók között.
Később átvezényelték Németországba a nyugati frontra. Ott is eredményesen tevékenykedett a ballonos század.
Amikor a németek is megadták magukat, hazavezette a századot, minden anyagával együtt, természetesen nem Cattaróba, hiszen az akkor már a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz tartozott, hanem Budapestre.
Hazaérkezése után a Honvédelmi Minisztériumban az Ausztriától való különválás körül kapott feladatot. Többször járt Bécsben.
Amikor a Tanácskormány átvette a hatalmat, minden légjáró tisztet automatikusan besoroztak a Vörös Hadseregbe. Ez nem esett egybe Poppe százados véleményével, úgyhogy ahogy lehetett, eltávozott.
Belépett a Magyar Országos Véderő Egyletbe.
Egy a szegedi katonai repülés világháború utáni történetéhez adalékokkal szolgáló írás szerint 1919. augusztus 24-én Szegeden volt, mint a szerveződő repülőalakulat tartalékos megfigyelőtisztje. Szeptember 10. után a román bevonulás veszélye miatt a felszerelést megpróbálták elrejteni vagy eladni, a tartalékos tiszteket és a legénységet pedig szabadságolták. Valószínűleg Poppe is elhagyta Szegedet.
1919. szeptember 19-én László Lujza és Poppe Kornél Budapesten házasságot kötöttek.
László Lujza, aki áttelepült Temesvárról, ekkor az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leánygimnáziuma internátusi tanára.
1919 decemberében az új hadseregben nyilvántartásba vették Poppét századosként a régi rangsorban. 1920 júniusában igazoltnak minősítik, majd szolgálaton kívüli állományba helyezik. 1922 januárjában újból állományba került.
Poppe 1919-től, mint felügyelőbizottsági tag vett részt a családi cég, a Halfer József Márványozó Festékgyár Rt. tevékenységében. Az ebből származó jövedelme nem lehetett jelentős, mivel rendre munkát vállalt a repülés újjászervezésében, persze az is lehet, hogy nem a szükség, hanem az elkötelezettség miatt.
A Magyar Aero Szövetség 1920. évi működéséről szóló jelentésben elismeréssel szólnak Poppe Kornél Magyar Aeroforgalmi Rt főfelügyelőről, aki március és április folyamán a MOVE által szervezett rendezvényen előadást tartott az aviatikáról. (Előterjesztve az 1921. évi február hó 27-én tartott rendes közgyűlésen.)
Poppe Kornél őrnagy balról és Szilber József főhadnagy a két léggömbös
(Forrás: Fortepan 132867)
Az ekkori beosztása a magyarországi repülőterek gondnoka. Manapság a gondnok szó megtévesztő. Talán a református gyülekezetek az egyetlenek, ahol ma is így hívják a működésért, pénzügyekért felelős választott személyt, egyébként valami házmesterszerű munkakör jut az eszünkbe. Nos, Poppe Kornél, mint az összes repülőtér gondnoka, annak idején elismert személyiség volt. Ha valahol megjelent, megírta az MTI.
1921-ben megszületett ifj. Poppe Kornél.
Poppe Kornél aktív részese a kor tudományos életének, meghatározó szereplője a repülés újraindításáért folyó munkának. Részt vett az Aerotechnikai Szótár összeállításában. Előadásokat tartott a léghajózásról az Urániában. Sorra felvette tagjai közé a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Adria Egyesület, a királyi Magyar Természattudományi Társaság. A Magyar Meteorológiai Társaság alapító tagja volt. A Magyar Aero-Szövetség Választmányának tagja, az Irodalmi csoport szakelőadója, a Léggömbös csoport elnöke, a Gazdasági Bizottság tagja. 1925 és 1928 között az egyik szerkesztője az Aviatikai Értesítőnek, a Magyar Aeroszövetség hivatalos közlönyének (három éven át csak tagjai részére), az Aviatika elődjének.
1922. szeptember 23-án két francia hadirepülőgép szállt le engedély nélkül a mátyásföldi repülőtéren. A Kőrösvidék című békéscsabai újság 1922. október 6-i számában ír az esetről.
Francia hadirepülőgépek Magyarországon
A „Magyar Aeró” jelenti: Szept. 23-án, déli 12 óra 20 perckor két francia hadirepülőgép szállott le a mátyásföldi repülőtéren. A gépek aznap reggel 6 óra 30 perckor indultak el Metzből, Budapest–Mátyásföldről pedig d.u. 2 óra 10 perckor indultak tovább Bukarestbe. A hadifestésű gépek Brégnet-típusúak voltak. Az egyiket Vilmer őrnagy, a másikat Dagnaux százados vezette s kívülök mindegyiken egy-egy katonai gépszerelő ült.
A két gép engedelem nélkül jött Magyarország területére s szállott felette tova, ami légi felségjogunk flagráns megsértése!
Poppe Kornél, a magyarországi repülőtereknek a kereskedelemügyi minisztérium légiforgalmi szakosztálya részéről kirendelt gondnoka, aki éppen a repülőtéren tartózkodott, a francia tisztek előtt tiltakozását fejezte ki, amelyet ők tudomásul véve, folytatták útjokat.
Az ügynek diplomáciai uton folytatása is lesz.
Mint a Magyar Légiforgalmi Rt. egyik igazgatója aktív részese a rendszeres repülőjáratok beindításának.
1924. július 14-én Poppe Kornél légügyi igazgató üdvözölte a mátyásföldi repülőtéren az USA Katonai Légügyi Hivatal világkörüli repülőúton levő tisztjeit.
1926-tól a Hadtörténelmi Levéltárban dolgozott. Légügyi szakértőként társszerzőként részese a Levéltár által gondozott, kiadott könyveknek, mint az Irodalmi Osztály II. csoport titkára.
1928-ban Poppe Kornél egy függelék kidolgozásával részt vett József főherceg tábornagy: A világháború, amilyennek én láttam II. kötet című könyvének elkészítésében.
1928-ban részt vett A világháború 1914–1918 különös tekintettel Magyarországra és a magyar csapatok szereplésére című a m. Kir. Hadtörténelmi levéltár által kiadott könyv megírásában.
A Magyar Aero Szövetség támogatásával Poppe megvásárolta a Hungária ballont. Rendszeresen repült vele, valamint ballonvezetőket képzett ki rajta. Az Aviatika 1929. szeptemberi számában így írt erről:
Léggömbünk a „Hungária” 1680 köbméter ürtartalmú. A „Luft- und Wasser-Flugzeugbau Ges.” cég Seddin (Pomerániában) melletti gyárában készült. Legelső útját 1928. június elején tette meg, mely alkalommal a gyár képviselőjétől átvettem. Ezen utazásban az Aero Szövetség részéről bethlenfalvi Pál Andor alelnök is résztvett.
Sajnos, hogy mi csak világítógázzal tölthetjük meg, mert a hidrogén igen drága. Az is hátrány, hogy világítógázunk fajsúlya kissé nagy, minek következtében ballonunk csak igen ritka esetben szállhat fel több mint két személlyel. Ez az oka annak is, hogy egyelőre csak 2—3 ballonvezető-jelölt kiképzését vállalhatjuk, akikkel mi hárman felváltva eszközöljük a felszállásokat.
Poppe 1931-ben felszólítást kapott a Csepel-szigeten kikötő Graf Zeppelin léghajó leszállásának vezénylésére. Ezután címzetes alezredessé léptették elő.
1931. március 27. 15 óra 15 perc, az MTI közleménye:
A Zeppelin látogatása iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az egész országban, de különösön nagy érdeklődést tanúsit a közönség a Zeppelin postája iránt és napok óta tömegesen adnak fel küldeményeket azokban a fővárosi és vidéki postahivatalokban, emelyek megbízást kaptak a Zeppelin-küldemények felvételére. A Zeppelin magyarországi körrepülésére Budapestről fel lehet adni Budapestre címzett küldeményeket is, amelyeket, ha helyi tarifával bérmentesít a feladó, ugy a körrepülés alatt nem dobja le a Zeppelin, hanem Csepelre való visszatérése után a csepeli postakirendeltségnek adja át. Amennyiben vidéki tarifával láttatnak el a küldemények, úgy a ledobási helyen ejtőernyővel juttatja el a Zeppelin az illető vidéki postahivatalhoz a postát, de ez esetben is külön feltüntetendő a küldeményeken, hogy „Via vidék". A Zeppelinnek Németországba való visszatérő utján ugyancsak lehet, Budapest rendeltetési hellyel küldeményeket feladni, ebben az esetben Budapesttől Friedrichshafenig a Zeppelin viszi a postát, Friedrichshafenből pedig vasúton vagy repülőgépen érkezik vissza, a bérmentesítéstől függően. A csepeli repülőtéren két postahivatal fog működni: úgyhogy minden hely látogatói kényelmesen hozzájutnak a posta feladásához. A közönség tájékoztatására a repülőtéren aerofilatéliai bizottság áll rendelkezésre, amelynek tagjai minden felvilágositást készséggel megadnak. Ezenkívül mozgópostások árusítják a Zeppelin-bélyegeket és átvesznek postaküldeményeket.
A Zeppelint ittléte alatt 250 utászkatona tartja, Poppe Kornél ny. őrnagy, ballonvezető parancsnoksága alatt. A léghajót tartó katonák a Zeppelint az egész nézőtér előtt, lehetséges közelségben, elvontatják, úgyhogy mindenki jól láthatja majd.
Vasárnap reggel a Blaha Lujza-térről, az Apponyi-térről és a Boráros térről indulnak autóbuszok a csepeli repülőtérre, mégpedig a Boráros-térről 40 fillér a Blaha Lujza-térről és az Apponyi-térről 50 filléres jegyekkel. Az autóbuszokon ezeket a kedvezményes jegyeket, csak a repülőtérre előre megváltott jegyek felmutatása ellenében lehet igénybe venni. Az aerofilatelisták és bélyeggyűjtők együttesen indulnak a csepeli repülőtérre vasárnap reggel 7 óra 10 perckor a Blaha Lujza-térről.
A földi személyzetként ténykedő katonák tartják a szélben a zeppelint
(Magyar Miklós Zeppelin hóviharban, riport, 1931, Magyar Gazdasági Szövetség kiadása)
A Gráf Zeppelin Budapest felett
(képeslap, a szerző tulajdona)
Az 1930-as évek végén a Gamma művekben elkezdték az akkor korszerűnek számító analóg technológiás Juhász-Gamma lőelemképző tervezését, gyártását. Ifjabb Poppe Kornél visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a Haditechnikai Intézet munkatársaként, mint tüzérségi szakértő Poppe részt vett a Juhász-Gamma lőelemképző létrehozásában is. Ifjabb Poppe Kornél, apja halála után, annak íróasztala titkos rekeszében talált rá a berendezés dokumentációjára.
Időközben a Festékgyár megszünt, az őrnagyi nyugdíj nem volt sok, korábbi munkahelyei megszüntek. 1936. szeptember 1-én szerződés jött létre Poppe Kornél és a Hadilevéltár között, melyben 128 pengő javadalmazás ellenében Poppe munkát vállalt. Ebben az időben a másik öccse, Poppe Henrik is szerződéses állományban volt a Hadilevéltárban.
1939. június 5-én a M. kir. Hadilevéltár saját kérésére megszüntette nem rendszeresített helyen való, tiszteletdíj melletti alkalmazását. A kérvényben betegségét említi, ami miatt idegileg kimerült és nem tud dolgozni. Dokumentumok fordítása volt a feladata. Erre utal a Levéltárban megtalállható dolgozata: Háborus és egyéb alakulások a spanyol örökösödési háború folyamán 1701-1714 címmel.
1939. november 23-án Poppe Kornél nyugállományú címzetes alezredest a Honvédelmi Miniszter a levéltári közigazgatási szolgálat terén kifejtett kiváló és eredményes teljesítményekért Okirati dicsérő elismerésben részesítette.
Poppe Kornél több ismeretterjesztő, illetve technikai szaklap állandó szerzője volt.
Az Ifjúság és Élet földrajz-természettudományi, ifjúsági folyóirat 1927. szeptember 10. – 1928. június 25. között megjelent egybefűzött kötetében található A legújabb nagyméretű léggömb című írása.
A Magyar Meteorológiai Társaság történetét feldolgozó, az alakuló üléséről is beszámoló írás a Társaság honlapján meglehetősen illusztris személyek között, mint egy életen át kiemelkedő tevékenységet folytató alapítót említi Poppét. Ez a tevékenység valószínűleg a folyamatos meteorológiai adatközlés volt, melyhez, mint léghajós szakértelemmel és lehetőséggel is rendelkezett.
1941. január 20-án délután, 1/2 3-kor, 57 éves korában, arcrákban hunyt el, amelynek tüdő áttétei is voltak. Poppe Kornél nyugállományú m. kir. honvéd tüzér alezredes Budapesten a II. kerület Bocskay út 69. szám alatti lakásában halt meg. Ekkor, ahogy a Magyar Szárnyakban megjelent nekrológban olvashatjuk, egy tevékeny, számos területen alkotó ember élete ért véget. Haláláról megemlékeztek a Dunántúl 1941. január 28-i számában, a Meteorológiai Társaság és a Magyar Földrajzi Társaság lapjaiban.
A külön nem jelzett képek és dokumentumok Poppe Kornél hagyatékából származnak.