A különböző honvédezredeknél, majd a Székely Hadosztályban teljesített szolgálatával ismertté vált Gombos Zoltán az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867. augusztus 3-án látta meg a napvilágot. A hivatalos iratokban születési helyéül Zentát jelölték meg, valójában Csantavéren tartották keresztvíz alá, hiszen a faluhoz közel eső, 2864-es házszámú Gombos-birtokon született.

A Gombos házaspárnak, Gombos Lőrincnek és Saray Máriának négy gyermeke – két fiú, Gyula és Zoltán, valamint két leány, Mária és Róza – élte meg a felnőttkort. Édesapjuk – aki 76 évesen, 1893. január 14-én hunyt el – jogot végzett, foglalkozását az iratokban hol ügyvédként, hol birtokosként jelölték. Édesanyjuk 1900. május 4-én hunyt el.

 Gombos Zoltán születésének / keresztelésének bejegyzése a csantavéri r. k. plébánia anyakönyvében

Zoltán a gimnázium első osztályát Zentán, a másodikat és a harmadikat pedig Verbászon végezte. Az 1879/80-as iskolaévet ismét a zentai gimnázium padjaiban töltötte, és jeles eredménnyel fejezte be a negyedik osztályt.

A negyedik osztályos Gombos Zoltán bejegyzése a Zentai Gimnázium névkönyvébe az 1879/80-as tanévben
(Történelmi Levéltár, Zenta)

1880 őszétől a budapesti Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1884-ben tett német nyelvből a szeptemberi vizsgaidőszakban sikeres záróvizsgát. Ez a végzettség abban az időben egyenértékű volt a gimnáziumi érettségi vizsgával.

A Budapesten töltött évek során sem szakadt el Zentától. A szünidőket rendre itt töltve bekapcsolódott a város kibontakozó sportéletébe. Jó fizikai adottságairól és kondíciójáról tanúskodik, hogy 1882. augusztus 27-én megnyerte a nem sokkal korábban alapított és bejegyzett Zentai Athletikai Club (ZAC) által 3 ezer méteres távon szervezett első úszóversenyt, amelyen 35 perc alatt ért célba.

1887. október 1-jén vonult be – egyéves önkéntesként – katonai szolgálatra a cs. és kir. 24. vadászzászlóaljhoz. Az egyéves önkéntesi rendszer képezte az Osztrák–Magyar Monarchia hadszervezetében a tartalékos tisztképzés alapját. Az egyévi önkéntesi rendszert olyan fiatalok részére alakították ki, akiket karrierjükben akadályozott volna a hosszabb szolgálat. Ezzel a lehetőséggel az érettségizett, vagy a középiskolai végzettséggel rendelkező hadkötelesek élhettek, esetleg akik általános műveltségüket bizottság előtt bizonyították. A tartalékos tiszti iskolát Budapesten végezte, aminek az elvégzése lehetővé tette a hadseregben való továbbszolgálást.

1890. január 1-től hivatásos tisztként szolgált. 10 évet töltött a cs. és kir. marosvásárhelyi 62. gyalogezred kötelékében, majd átlépett a m. kir. marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezredhez, amelynek legénységét zömmel székelyek alkották. Gombos Zoltán a katonai szolgálat igényeinek megfelelően – a magyar és a német mellett – románul is beszélt.

A zentai családi házat – amely az Árpád utca 4-es szám alatt állt – az örökösök 1904-ben adták el 10 ezer koronáért Steiner Lipót zentai lakosnak. Az adásvételi szerződésben mindkét eladót – Gombos Gyulát és Gombos Zoltánt is – fogarasi (Fogaras vm., ma: Făgăraș, Románia) lakosként tüntették fel.

Adásvételi szerződés 1904-ből
(Történelmi Levéltár, Zenta)

1899-ben kötött polgári házasságot a bécsi születésű Brisker Emmával, 1912. szeptember 29-én pedig Fogarason – ahol a Brassói utca 427. szám alatt laktak – az egyházi házasságot is megkötötték. Házasságukból öt gyermek – két fiú és 3 leány – származott.

Békeidőben szakmailag folyamatosan képezte magát: elvégezte a királyhidai (Moson vm., Nezsideri járás, ma: Bruckneudorf, Ausztria) lövésziskolát, valamint 1912/13-ban a törzstiszti tájékoztató tanfolyamot.

Az első világháború kirobbanásakor őrnagyi rangban a m. kir. 22. marosvásárhelyi honvéd gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka.

 A marosvásárhelyi honvéd laktanya

A háború során a harctéren 36 hónapot szolgált a következő beosztásokban:

- 1914. augusztus 21-től december 24-ig az említett zászlóalj parancsnoka, amellyel a tűzkeresztségen 1914. szeptember 9-én Galíciában esett át – illetve a m. kir. 24. honvéd gyalogezrednél ideiglenes ezredparancsnok,

- 1915. szeptember 14-től 1916. augusztus 20-ig a m. kir. 22. honvéd gyalogezrednél zászlóaljparancsnok, illetve ideiglenes ezredparancsnok, valamint a cs. és kir. 103. gyalogezrednél ideiglenes ezredparancsnok, 1916. február 1-jével alezredesi rendfokozatba lépett elő.

- 1917. március 1-től 1918. február 28-ig zászlóaljparancsnok a m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, és ideiglenes ezredparancsnok a m. kir. 1., debreceni 3. és nagyváradi 4. gyalogezredeknél,

- 1918. március 1-től 1918. november 18-ig a m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnoki tisztségét töltötte be.

Az ezred átvételekor – amikor a legendás hírű Kratochvil Károly ezredest váltotta – tartott beszédét feljegyezte A négyes honvédek háborús lapja 1918-as áprilisi száma:

„Négyesek!

A hadsereg főparancsnokság a m. kir. 4-ik honvéd gyalogezred parancsnokságával véglegesen megbízott és így ezt a mai napon végérvényesen átvettem.

Büszke örömmel tölt el az a tudat, hogy a hős „négyes ezred” élére kerültem! Nem vagytok előttem ismeretlenek!

A Monte San Gabriele hősi harcaiban nekem jutott a dicső feladat, hogy akkor, mint a negyedik ezred parancsnoka, vezesselek benneteket az ezred örök dicsőséges küzdelmeiben. Láttalak benneteket a Mont San Gabrielen hősiesen, odaadóan, vitézül és önfeláldozóan harcolni!

Büszkeséggel veszem át az örökét szentkereszthegyi Kratochwil Károly ezredes úrnak, a mi – most már – szeretett dandárparancsnokunknak, aki az ezredet 3 és ½ éven át súlyos, nehéz, de fényes és eredményes harcokban dicsőségről dicsőségre vezette, és aki a »négyesek« világhírét megalapította.

A bajtársiasság, testvériség, kötelességteljesítés, jó bánásmód a legénységgel, kölcsönös bizalom egymás iránt maradjanak továbbra is – mint eddig is voltak – ezredem vezérelvei! – mondotta volt ezredes úr hozzátok intézett búcsú szózatában.

Tudjátok meg Négyesek, hogy én is ezekkel a vezérelvekkel akarlak benneteket vezetni, és gondosan ápolni akarom az ezredben azt a szellemet, amelyet nagynevű elődöm belétek plántált, és amely szellem titeket eddigi dicső tetteitekben mindenütt végigkísért.

Forduljatok mindenkor bizalommal hozzám bármily ügyetekben is, én mindenkor szeretettel és atyai szívvel foglak benneteket meghallgatni.

Azokat a maguk nemében páratlan intézményeket, amelyek eddig az ezredben hős elesettjeink emlékének, azok özvegyeinek és árváinak és rokkant bajtársainknak érdekében létesültek, szeretettel fogom gondozni és minden erőmmel azon leszek, hogy ezek az intézmények parancsnokságom alatt csak gyarapodjanak.

Igazságos küzdelmünk dicsőséges befejezése céljából az ezredre bizonyára még nagy feladatok várnak. És én szentül meg vagyok győződve, hogy a magyar királyi negyedik honvéd gyalogezred ezen feladatokat is hősiesen meg fogja oldani, és a ti önzetlen és önfeláldozó magatartásotokkal eddigi hírnevét ragyogóan, tisztán, homálytalanul fogja fenntartani, és a történelemnek átadni!

Ebben a hitben és reményben szívből és szeretettel köszöntelek, Négyesek!”

A harcok során háromszor – könnyebben, következmények nélkül – sebesült meg.

1917-ben elvégezte a Bécsben megszervezett ún. gáziskolát, amelynek hallgatói a harci gázok alkalmazását sajátították el. Szintén 1917-ben elvégezte a németek által a csapatparancsnokok számára Wladimir Wolinszkiben (Oroszország, ma: Volodymyr-Volynskyi, Ukrajna) szervezett tájékoztató tanfolyamot, majd 1918-ban a Passarianóban (Olaszország) az osztrák–magyar csapat- és magasabb parancsnokok számára szervezett tájékoztató tanfolyamot.

A háború során kiérdemelt kitüntetései: a Lipót rend III. osztálya, III. osztályú Vaskorona, III. osztályú Katonai Érdemkereszt, Bronz és Ezüst Katonai Érdemérem – valamennyi kitüntetését kardok is ékesítették.

Ezredével Magyarországra rendezetten és fegyveresen, vonaton tért vissza, és Nagyváradra vonult be.

A frontról való visszatérést követően az ezred kipróbált, vitéz harcosait újoncok váltották fel, akik sem gyakorlatozásra, sem munkára nem voltak hajlandóak. Az ezrednél uralkodó siralmas állapotokról Gombos alezredes 1918. december 8-ai keltezéssel jelentést írt a hadügyminiszternek:

„A bevonult 5 legfiatalabb korosztályú 4. ezredbeli köztársasági katona leszerelését sürgősen javaslatba hozom, mert nemcsak hogy nem használhatók fel a népköztársaság által meghatározott célokra, hanem azáltal, hogy felelőtlen izgatók és bujtogatók hatalmába kerültek, a fennálló állami és közrendre súlyos és aggasztó fenyegetést képeznek. Az ezred legénységében uralkodó szellemre világot vetnek a következő tények:

1. A legénység csak a zsold kifizetés és étkezés idején tartózkodik a laktanyában, különben gyűlésezik, sétál és kocsmázik a városban. Foglalkozás tartásról, vagy csak a legénységnek ehhez való sorakozásáról szó sem lehet.

2. Ellenség ellen semmi szín alatt sem hajlandók szolgálni. Nem gyakorolnak, mert erre állításuk szerint semmi szükségük nincs. Munkára nem mennek, az a katonára lealázó.

3. Ámbár az ezred mind három zlj-a az előírt létszámot (1650) már elérte, a helyőrség őrségi szolgálatát – mely mintegy 100 fő – nem minden nap lehet belőlük kiállítani. Az őrség embereinek egy része a felvonulás alatt beosztásából kilép, s a városban elszéled. Már az őrség elosztás alatt egyes emberek beosztásukban éles tölténnyel tüzelnek a levegőbe, az összes szolgálatban levő tisztek jelenlétében. Az éles tölténnyel való lövöldözés az őrök által egész nap és egész éjjel tart, naponta több száz lövés adatik így le. Ezen lövések riasztó lövés jellegűek, s eddig baleset nem történt. Egyébként az emberek őrség elosztás alatt is dohányoznak, egymás közt fecsegnek, s a legszomorúbb képet nyújtják.

4. Az emberek annyira fordított fogalmakkal bírnak a szabadságról, hogy a följebbvalókkal és az elöljárókkal való érintkezés sem terelhető a rendes mederbe. A szivart a szájban tartva és kezüket a zsebre dugva beszélnek a tisztekkel. A katonák egymást nem a rendfokozatukkal szólítják meg, hanem pl. a közkatona a szakaszvezetőt elvtársnak szólítja. A tisztekkel való érintkezés durvább. Ha pl. a közkatona új nadrágot akar, azt mondja a tisztjének, hogy »Hallja! Mikor ad már új nadrágot?« Erre egy bajtársa közbeszól: »Hajítsd a pofájához!« A tiszt kérdésére, hogy ki használ ilyen hangot az illető büszkén kiáll, s fenyegető hangon jelentkezik: »Én mondtam, most új rend van, most másképp beszélünk.« Egy másik katona zlj. parancsnokának, ki a legénységi szobába ment a felszerelés ellenőrzésére azon kérdésre, hogy kinek van még valami kívánsága, azt mondta: »Hát, bassza ki az anyját, mikor ad már új bakancsot?« Hasonló fellépések ellen a tisztek tehetetlenek, s hiába várják a jobb belátás uralomra jutását.

5. A Nagyváradról, helyből bevonult ifjúság útján került ez a szellem a katonaság közé. Ezen fiatalság a szocializmus nemes eszméit felfogni képtelen, s egy idevaló Bálint Mihály nevű, a szocialisták köréből kizárt kommunista polgár, és egy Seprónyi nevű rokkantnak, a rokkant egylet elnökének rossz befolyása alatt áll.

Hogy munkára mennyire nem hajlandók, mutatja az, hogy burgonyát főzni a legénységi közétkezéshez nem lehet, mert senki sem akarja meghámozni.

Az árnyékszékeket és folyosót felfogadott polgári munkaerőkkel kell takaríttatni.

A lakáshiány következtében egyik kincstári épület egy szobájában 24 tiszt és zászlós van laktanyaszerűen elhelyezve. Ezek csak úgy fűthetnek, ha maguk vágják fel a fát. Szobájukat maguknak kell kisöpörniük, és ágyukat megvetniük.

Az ezred irodáját és egyéb irodákat sem lehet fűteni, mert nincs, aki felvágja a fát.

7. Lopások, betörések, laktanya berendezési cikkek elhurcolása és elárusítása napirenden van. A kikapott ruházati cikkek és bakancsok sokak által eladatnak. A szobák rézkilincseit, vízvezetéki kagylókat és berendezési cikkeket, s mindent ami értéket képvisel, a legdurvább módon letördösik, s a városban eladják. Élelmi raktárba betörnek.

8. A nemzeti színű szalagokat a sapkákról erőszakkal eltávolítják, s a vörös jelvény viselését kötelezővé teszik.

9. Egy, a vidékre hadügyminiszteri parancsra kirendelt 40 főnyi karhatalmi osztag tisztjeit cserbe hagyva, fegyverét a polgároknak átadta s elszéledt az országban.

10. A katonai tanácsot alkotó bizalmi férfiak kijelentették előttem, hogy az ezred parancsnokságától azonnal lépjek vissza, mert különben személyes biztonságomért nem vállalnak felelősséget. Azon ellenvetésemre, hogy én a népköztársasági kormányt képviselem, s nincsen megengedve az elöljárók szabad választása, kijelentették, hogy a forradalmat eddig nem a katonaság csinálta, a katonaság forradalma csak ezután fog kezdődni, s ők a forradalmi jog alapján elöljáróikat maguk akarják szabadon választani.

Azon tisztek ellen, akik kísérletet tesznek a katonás rend némileg való bevezetésére, a katonai tanácsok rögtön fellépnek, s kijelentik, hogy a legénység alattuk nem szolgál. Így tettek az 5. század volt parancsnokával, Schwarz László tény. áll. főhadnaggyal is. Oly hangot használnak, hogyha nem kapnak más parancsnokot, hát a régit majd kirúgják.

Ha a tiszt semmit nem tesz a fegyelem helyreállítására, s némán tűri, hogy mindenki azt csináljon, ami neki tetszik, akkor az ilyen tisztet egyenlőre megtűrik.

Fentiekből eléggé kiviláglik, hogy milyen elviselhetetlen és veszélyes állapotok uralkodnak Nagyváradon katonai téren. Ez a fegyelmezetlen és zabolátlan tömeg sem külellenség ellen, sem a belső rend fenntartására nem alkalmas. Munkába nem áll, még saját kiszolgálására is idegen munkaerő felfogadását szükségeli.

Az állam által nyújtott előnyökért (zsold, pótdíj, lakás, étkezés, ruha) semmiféle ellenszolgáltatásra rá nem bírhatók. További fegyver alatt tartásuk nemcsak hiába elpazarolt költséget jelent, hanem állandó fenyegető veszélyt képez a közrend és a közcsend ellen, s katasztrófát fog maga után vonni. Hogy eddig nagyobb baj elkerülhető volt, csakis a tisztek türelmének és tapintatának tulajdonítható.

Ilyen katonasággal az állami hatalom meg nem erősíthető. Ennek folytán kérem leszerelésüket sürgősen elrendelni.”

Gombos Zoltán alezredes 1918. december 8-án a hadügyminiszterhez intézett jelentésének első lapja
(MNL Veszprém Megyei Levéltár, Veszprém)

1918. december 23-tól 1919. január 13-ig szabadságát töltötte, majd visszatért és csatlakozott a Székely Hadosztályhoz. A seregtest – amely 1919. január 20-án vette fel ezt a nevet, de a hadrendben Székely Különítményként szerepelt – felállítását az 1918. november 13-án aláírt belgrádi konvenció engedélyezte. Alapját a 38. gyaloghadosztály képezte, amely 1918. november 10-én indult haza az olasz hadszíntérről azzal a céllal, hogy a románoktól megvédje Erdély határait. Parancsnoka Kratochvil Károly ezredes volt. A hadosztály – amelynek legnagyobb létszáma 13 ezer főt tett ki – kezdetben a Maros vonalán állomásozott, majd a román csapatok elől Kolozsvártól nyugatra vonult vissza.

1919. január 14-e és 20-a között Zilahnál, Cigányinál és Bánffyhunyadnál foglalt állást, február elejétől pedig a Szinérváralja–Szilágysomlyó–Csucsa–Vaskoh vonalat védte. A Tanácsköztársaság kikiáltása nem kedvezett a hadosztálynak. A Forradalmi Kormányzó Tanács elfogadhatatlan célkitűzései, valamint támogatás hiányában kilátástalan helyzetbe került. Ennek következtében1919. április 27-én a túlerőben lévő román csapatok előtt fegyverletételre kényszerült: tisztikara és legénységi állománya hadifogságba került.

Gombos Zoltán ezredes előbb a Székely Hadosztály 1. gyalogezredének, később a 21., végül pedig a 24. gyalogezred parancsnoki tisztségét töltötte be.

A harcok befejezését követően hadifogságba került, a románok 1919. május 1-jén Brassóba internálták, ahol június 19-ig tartózkodott. Június végén szabadult, és 1919. július 2-án Szegeden csatlakozott a Horthy Miklós kormányzó irányította nemzeti hadsereghez, 1919. augusztus 17-ig a tiszti zászlóaljban szolgált. Ezt követően augusztus végéig Balatonföldváron tartózkodott.

 Gombos Zoltán tábornoki portréja
(Gottfried Barna gyűjteményéből)

1919 szeptemberében Siófokon előbb az 1. számú tiszti igazolóbizottság ülnöke, később a 3. számú bizottság elnöke lett.

1919. október 6-án átvette a győri 4. honvéd gyalogezred parancsnokságát, november 1-jén ezredesi rendfokozatba léptették elő. Ebben a beosztásban érte a királypuccs, amikor – noha királypártinak vallotta magát – vonakodott hűségesküt tenni mindaddig, amíg Horthy kormányzónak tett esküje alól fel nem oldozták. Nem tartotta lelkiismeretével összeegyeztethetőnek, hogy egyszerre kétfelé eskü is kösse. A puccsisták letartóztatták, és a királyi vonaton magukkal hurcolták. Személyesen találkozott IV. Károllyal, de álláspontját nem változtatta meg.

Gombos Zoltán ezredest – többedmagával, ünnepélyes keretek között – 1921. augusztus 20-án a királyi várkertben Horthy Miklós kormányzó, a vitézi rend főkapitánya ütötte vitézzé. Ettől kezdve Győr megye vitézi székkapitányának tisztségét is betöltötte. Egy évvel később, 1922 augusztusában végleg nyugállományba helyezték.

 A vitéz Gombos Zoltán ezredes, c. tábornok nevére 1925-ben kiállított vásárlási igazolvány
(Forrás: Darabanth)

Címzetes tábornokként haláláig Győrben élt: 70 éves korában, 1937. május 28-án hunyt el hurutos tüdőgyulladás és szívelégtelenség következtében, Győrben helyezték örök nyugalomra.

 vitéz Gombos Zoltán ezredes, c. tábornok 1937-ben bekövetkezett halálesetének bejegyzése a győri halotti anyakönyvben
(Győr Megyei Jogú Város Levéltára)

A cikk megírásához nyújtott segítségért köszönetet mondok Babos Krisztinának, Bana Józsefnek, Gottfried Barnának és Dr. Nagy Szabolcsnak.