„Még ennyire egy ellenségünk megverésének sem örültünk…”

2020.09.28. 07:25 :: PollmannFerenc

A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 17. rész

1916 őszén hősünk fő gondjai: az olaszok nevetségesen kicsinyes szigorúsága és a csehek visszatetszést keltő viselkedése. Fogvatartóik láthatólag rettegnek attól, hogy a hadifoglyok szökést kísérelnek meg; ezt akarják minden eszközzel megakadályozni. Ezért nem kaphatják meg Szakraidáék például a nekik járó pénzt sem… A csehek pedig különállásukkal tüntetnek és nyíltan örülnek az antant sikereinek, amivel kivívják a magyarok megvetését. Közben csupa jó hír jön a román frontról…

 
1916. szeptember 10. vasárnap

Írtam Anyámnak.

Nem hittem volna, hogy a tavalyi győzelmek után még egyszer ily nehéz időket kell átélnem. Mint egy mázsás szikla, úgy nehezedik ránk a gond, hogy vajon mi lesz otthon, ebből a szerencsétlen Magyarországból.

E mellett a gyomrommal állandóan baj van. Pedig nagyon megnézem, hogy mit eszem.

Az olaszok a legnagyobb marhák a világon. Borzasztóan félnek, hogy megszökünk. Délben, este megszámolnak, este a vacsoránál is. A felügyeletes tiszt a kezével számol, mint a kisgyerekeket stb. stb. Az utca felé nyíló ablakon nem szabad kinézni, különben az őr rögtön fegyvert emel.

1916. szeptember 11. hétfő

Kláritól egy lap aug. 18[-ról].

Aryt, Bocskort és Mursitsot 10 napi szobafogságra ítélték, mert az egyik ügyeletes tiszt feljelentette őket, hogy az esti számlálásnál kihívóan viselkedtek. Az olasz őrnagy (új) lecsukta őket kihallgatás nélkül.

Küldtem haza sürgönyt. Nem lehet a levelekben bízni.

1916. szeptember 12. kedd

Az új parancsnokunk katonáskodni kezd. Szigorúan be kell adni a reggelire, délre és vacsorára kiszabott határidőt. Este ½ 10-kor már le kell feküdni. Csak a déli ablakokon szabad kirázni, a többit meg sem szabad közelíteni. Az összes ollót (szabó), beretvákat és nagyobb zsebkéseket 5 cm-nél nagyobb, le kell adni. A beretvákat 3-szor hetenként adják ki és használat után megint elveszik.

Egy szláv konyha is föl lesz állítva a csehek részére. Állítólag jött egy parancs, hogy a csehek külön bánásmódban részesítendők. Pénzbankjegyeket többé nem adnak ki, hanem nyomtatott jegyeket, melyeket csak itt bent a kantinban használhatunk.

1916. szeptember 13. szerda

Mi bojkott alatt tartjuk a kantint, mert rossz bort árul. Addig nem akarunk tőle semmit venni, amíg jobb bor nem lesz. Az olasz őrnagy igazat adott a kantinosnak, mondván hogy ez a bor jó. De mi még ki fogunk tartani.

1916. szeptember 14. csütörtök

Az olasz őrnagy személyesen nézi meg a városból hozott kenyeret és cukrot, hogy vajon nem-e csempésznek be hozzánk valamit.

Végre virrad nekünk is. Az újságok titkolózása dacára és azokból a rövid jelentésekből, amelyeket hoznak, kivettük, hogy Dobrudzsában nagy veszély fenyegeti a románokat.

Némikor olyan főfájás és levertség fog el, hogy nem vagyok képes gondolataimat összeszedni. Ma belekezdve a levélírásba, csakhamar abbahagytam. Sírni szeretnék tehetetlenségem fölött.

1916. szeptember 15. péntek

Hozattunk egy fényképezőgépet, ma érkezett meg. Reményem van így végre hosszú idő után egy fényképet haza küldeni.

Összegyűjtöttünk 1359 K-t és otthon kiutaltattuk az erdélyi menekültek számára.

Legújabb parancs szerint az esti számlálásnál mindenkinek az ágynál kell állni (nem szabad lefeküdni), nem szabad az ügyeletes tiszt előtt cigarettázni és ő föl van jogosítva „al posto = helyre” kiáltással minket figyelmeztetni.

1916. szeptember 16. szombat

Itt volt egy németül beszélő pap, néhányan meggyőztük és megáldoztunk. Én a harci zajban fogadtam meg, hogy a legelső alkalommal meggyónok. Ez 2 évvel [ez]előtt volt.

Kaptam Anyámtól egy lapot júl. 24[-ről].

1916. szeptember 17. vasárnap

Írtam Anyámnak, Ferinek, Magdának.

1916. szeptember 18. hétfő

Szerbiában is előfordult, hogy hónapokig nem fürödhettünk. Most itt nincs a vízvezetékben víz már 3 hónap óta, fürödni pedig nem visznek sehova.

1916. szeptember 20. szerda

Megint írt az egyik olasz lap (Messaggero) a fogoly csehekről, akik, azt mondja, nem tagadják mély gyűlöletüket a Habsburgmonarchia ellen. És így is van ez, minden cseh titkos gondolata az, hogy hogyan lehetne minket megsemmisíteni.

Ezek a csehek, itt velünk, megint fönnhordták a fejüket, mikor az oroszok eredményeket értek el. Elkülönítésüket követelik tőlünk, és a külön konyha is ezen időben jutott eszükbe, mikor ránk nézve a helyzet rosszabbodott. Most már megint lekonyult az orruk!

Az olaszok oldalán harcoló cseh-szlovák dandár (a kép 1918-ban készült) Az olaszok oldalán harcoló cseh-szlovák dandár (a kép 1918-ban készült)
(Forrás: 14-18.it)

1916. szeptember 21. csütörtök

Csúnya idő, igazi ősz. A hegyeken ma látszik az első hó. Beesik a szobába.

Írtam Sanyinak és Ellának.

1916. szeptember 22. péntek

Hlavka alezredes úgy látszik teljesen beszámíthatatlan állapotban van. Ő nem tud semmit a csehek nisi viselkedéséről stb.

Ma Berosotzki k[a]d[e]tt raportra vitt egy legényt, mert „Habt acht”ra nem állott, és azt mondta, hogy nem érti. Az alezredes előtt a baka (egy cseh) azt mondta, hogy nem hallotta, és az alezredes a bakának adott igazat.

1916. szeptember 23. szombat

Azt a 160 Lírát, melyet a mi kormányunk nekünk kiutalt ruhára, hazaküldettem. Itt nem adták nekünk kézhez ezt a pénzt, hát jobb, ha otthon elhasználják.

1916. szeptember 24. vasárnap

Kaptam Berta nénitől és Marjanntól fényképet.

Írtam Nagymamának, Berta néninek és Marjannak.

1916. szeptember 26. kedd

Kaptam egy lapot Annitól jún. 16[-ról].

Most nagyban folyik a fényképezés. Mindenki igyekszik végre már hazaküldeni egy fényképet. Engem ma vettek föl.

Érdekes, hogy egyes családapák köztünk még nem látták a már majdnem 2 éves gyereküket. Akkor jöttek a világra, mikor már nem voltak otthon.

1916. szeptember 27. szerda

Néhány piszkos alak cikkeket ír az újságban a hadifoglyok kezeléséről Olaszországban. Paradicsomnak tüntetik fel az életünket és követelik ezen jó bánásmod szigorítását. Hej, pedig ha beláthatnának ezek az emberek lelkünkbe, akkor láthatnák, hogy mivé teszi az embert egy kétéves hadifogság! Ijesztően öregszünk. Az én ősz hajszálaim mindig szaporodnak.

1916. szeptember 28. csütörtök

Írtam Anninak egy lapot, Anyámnak és Mariska néninek egy-egy fényképet küldtem.

Változó az idő. Sokat esik, ekkor még szomorubbak vagyunk, mert még arra a kis udvarra sem lehet kimeni. Még mindig beesik az eső a szobába. A vízvezetékben nincs víz. Inkább az árnyékszékeket tisztíttatná ez az új pöffeszkedő olasz őrnagy, mintsem itt folyton újabb parancsokat ad ki.

1916. szeptember 30. szombat

Kaptam egy lapot Anyámtól aug. 9[-ről] és Wassermantól jún. 28[-ról].

Jól esik néhány ilyen adatot megtudni, ezekről a piszkos olaszokról, mint pl. a Wasserman írja.

Egy végnélküli háborúra van kilátás. Legalább Bethman Hollweg és Lord [helyesen: Lloyd] George beszédjeiből az látszik ki. Említenem sem kell, hogy borzasztó még csak elgondolni is, hogy még néhány évig eltartana ez a háború.

[Megjegyzések a hónap végén:]

Elgondolkozva azon, hogy hogy fogok otthon viselkedni, elhatároztam, hogy minden erőmből a legénység kiképzésére vetem magam. Víg és szigorú leszek velök szemben szolgálatban, hogy kedvet kapjanak a munkához. Szóval arra fogok igyekezni, hogy mindenképpen katonákká neveljem őket, és megszerettessem magam. Az a szándékom, hogy átlépek a honvédséghez.

1916. október 1. vasárnap

Írtam Anyámnak és Wassermannak.

1916. október 4. szerda

Már harmadszor kell Őfelsége neve napját hadifogságban átélni. Az egyetlen vigaszom, hogy most legalább verik az oláhokat.

Kaptam Marjanntól egy lapot aug. 20[-ról].

Nem szeretem, ha úgy írják a lapomra „österreichischer Offizier” pláne most, mikor a magyart jobban ismerik, mint az osztrákot, és a magyarok hírneve nagyobb, mint azoké.

1916. október 5. csütörtök

Írtam Ferinek és Hildának.

1916. október 6. péntek

Kaptam Anyámtól aug. 31[-ről] és Marjanntól szept. 9-ről.

Most már javul a helyzet és még mi hadifoglyok is föllélegzünk. Pláne, hogy a románt verik, ez orvosság a mi helyzetünkben.

1916. október 8. vasárnap

Írtam Klárinak egy lapot, küldtem Anyámnak és Marjannak egy fényképet.

1916. október 9. hétfő

Ezek az olasz ügyeletes tisztek egyenesen utaznak ránk. ½ 11-kor mindenkinek az ágyba kell lenni. Most ők feljönnek, és ha valaki pl. akkor jön be az árnyékszékről, azt már följelentik, mert nem volt az ágyban.

Ma nagyon megörültünk Brassó fölszabadításáért. Mint egy lidércnyomás lehetett ez egész Magyarországra. És most hála Istennek minden a legjobb úton megy.

Tüzérségünk átvonulása Segesváron Tüzérségünk átvonulása Segesváron
(Forrás: Vasárnapi Újság 1916. évf. 45. szám)

1916. október 10. kedd

Évát és Lungot ma engedték ki a zárkából. 60 napig voltak becsukva.

1916. október 12. csütörtök

Írtam Marjannak, fényképet küldtem Klárinak és Ellának.

Ma beváltották a szerb pénzt, már akinek volt még. 70 L-t adtak egy Dinárért.

1916. október 15. vasárnap

Írtam Anyámnak, fényképet küldtem Guszta néninek és Babacnak.

Most újabb lelki erőt önt belénk a mostani jó helyzet. Akárhogy igyekeznek ezek az újságok az Entent rossz helyzetét eltitkolni, egyes sorokból mégis csak kilátszik, hogy csehűl állanak.

1916. október 17. kedd

Kaptam egy lapot Kláritól aug. 3-ról.

Egyszer van hosszú idő után posta, akkor is ilyen régi lapot kapok.

Az újság beismeri, hogy a románok az egész elfoglalt területet elhagyták. Oly örömrivalgásba törünk ki, hogy no! Most már állandóan ránk nézve jó hírek jönnek.

1916. október 18. szerda

Most már csak délelőtt süt itt melegen a nap. Este már majd megfagyunk. Kezdődik az a téli fagyoskodás. Kiváncsi vagyok, kapunk-e kályhákat?

1916. október 19. csütörtök

Írtam egy lapot Anyámnak, Ferinek egy fényképet küldtem.

Borzasztóan fel vagyunk háborodva a csehek ellen. Ma megint volt a „Messaggeróban” egy cikk, mely szerint egy cseh ezred a román határon harc nélkül visszament, és aztán garázdálkodott, végre pedig szétoszlott. Ezeket a dolgokat a parlamentbe[n] is felemlítették. Mi itt teljes bojkottot vezetünk a csehek ellen.

Már egy éve annak, hogy elvittek benünket Nisből. Őrület! Hogy telik az idő és én még mindig hadifogoly vagyok.

1916. október 20. péntek

Dühös vagyok a csehekre zsidókra, mert ezek kozmopoliták és nem hazafiak.

Philipp, Rácz V. és Devtár[?] állítólag az alezredest kérték, hogy vezesse őket az olasz parancsnoksághoz, mert őket mint zsidókat itt csúnyán megbántották (Perényi borzasztó modon kikelt tegnap mindazok ellen, akik a csehekkel érintkeznek) és ez a 3 zsidó az, akik állandóan a csehek társaságát keresik föl.

1916. október 22. vasárnap

Írtam Franz Onkelnek és Ferinek.

Ma itt volt egy olasz herceg, az olasz vöröskereszt elnöke. Beadtunk neki egy kérvényt, amelyben felsoroljuk többek között, hogy már 4 hónap óta nem fürödtünk, és hogy a szobákban kegyetlenül fázunk stb. stb.

1916. október 24. kedd

Most megint erősen tanulom a franciát. De az a baj, hogy nem beszélhetek senkivel. Néhányan vannak itt, akik folyékonyan beszélnek, de azok vagy nem szívesen foglalkoznának velem, vagy pedig nagyon bizalmassá válnának, és azt egy zsidótól sem akarom.

Már hó van a hegyekben. Mi meg kegyetlenül fázunk.

1916. október 25. szerda

Kaptam Anyámtól egy lapot szeptember 16[-ról].

1916. október 26. csütörtök

Írtam Anyámnak, és Hilda néninek egy fényképet küldtem.

Most egész izgalomban tartanak a Romániáról szóló cikkek. Még ilyen kétségbeesett hangon nem hallottam írni az olasz lapokat. Ez mindenesetre nagy reményt nyújt a jövőre és a háború közeli befejezésére. Nem is merek arra gondolni, hogy Oroszországgal különbékét lehetne kötni, mert az olyan óriási eredmény volna, és befejezné a világháborút. Szinte lehetetlennek tartom azt. Pedig hát minden megeshetik.

1916. október 28. szombat

Kaptam Anyámtól aug. 15[-ről] és aug. 20-ról lapokat.

Mióta Tiscornia visszajött, mindent elhanyagol, semmivel sem törődik. Ne adj Isten, hogy már egyszer megfürösztenének. Kaptunk még egy pokrócot. Az udvaron a drótkerítésnél levő őrök számát megkétszerezték.

Nagy örömünkre egyre esik az angol és olasz pénz. Ez mutatja legjobban, hogy jól állunk.

1916. október 29. vasárnap

Írtam Anyámnak és Klárinak.

1916. október 31. kedd

Hindenburg beszéde ide is eljutott. Sokat foglalkoznak vele az újságok. Sokáig fog még tartani ez a háború. Legalább az a benyomás, hogy egyik fél sem akar engedni. Nekem már elviselhetetlen az a tudat, hogy oly régen vagyok már hadifogságban, aktív tiszt létemre semmiféle érdemet sem szerezhettem magamnak. Otthon bajtársaim megrakva 3-5 érdemjellel, már magasabb rangban vannak, mint én. Sőt tartalékos tisztek, akik még 2 év előtt civilek voltak, most már följebbvalóim lehetnek, főhadnagyok lettek stb. Igaz, hogy irigység beszél belőlem, de nem tehetek róla, az ember végtelen tehetetlenségében sír dühében. Hogy fogok én kinézni, ha hazajutok, a mellemen semmi érdem, hisz társaim ujjal fognak rám mutogatni. Az egyetlen vigasztaló dolog az, hogy győzelmünk biztos, és a hazának az a fő, itt nem számít az egyén! Mindenkinek fel kell magát áldoznia, az egyik így szenved, a másik amúgy.

1916. november 1. szerda

Kaptam egy lapot Kláritól aug. 26[-ról].

Egy szép nagy koszorút vásároltattunk és kiküldtük Wágner sírjára.

1916. november 2. csütörtök

Egy gyászmisét is tartottak ma.

Markó sorhajóhadnagy át fog lépni a papi pályára. Most mindig ő ministrál. Szegény, őrá nagy hatással volt a háború. Úgy látszik megutálhatta az emberiséget, és azért lesz pap. Hát bizony itt hadifogságban volt alkalmam fölismerni az ember gyarlóságát.

Írtam Klárinak és Ferinek.

1916. november 6. hétfő

Ma egy kormányutasítás szerint orvosi véleményre föl kell azokat terjeszteni, akik sebesülés vagy betegség folytán harcképtelenek. Ezeket az urakat Svájcban internálnák.

1916. november 8. szerda

Kaptam egy lapot Kláritól szept. 19-ről.

Esős, borús idő van most. És minthogy ez nagyon gyakran megesik, ritkán élvezzük a nap melegét. A leghidegebb van a szobákban, a kőpadló és az ablakajtók jégveremmé változtatják azokat. Kályha nincs. Másképp nem tudunk magunkon segíteni, minthogy köpenyben, sapkában, pokrócokba burkolódzva ülünk székeinken vagy ágyainkon. Éppen most oly náthás vagyok, hogy már nem tudom, mihez kezdjek. A legjobb orvosság, egy jó fűtött szoba hiányzik.

1916. november 9. csütörtök

Írtam Klárinak és Anyámnak.

Már közel két hónapja, hogy haza sürgönyöztem a köpenyemért és még mindig semmi. Nagyon bántana, ha a csomag elveszne, mert már köpeny nélkül itt nem lehet kitartani.

Nagyon, de nagyon megvisel már ez a hadifogság. Az ősz hajszálaim egyre szaporodnak. Igazán kétségbe eső [értsd: ejtő] egy helyzet.

Ma kidühöngtem magam a haza írt levelekben, nem bánom, ha haza sem mennek, de legalább elolvassák a cenzúránál, hogy milyen a mi lakosztályunk. Az ember igazán egész nap fagyoskodik.

1916. november 10. péntek

Kaptam Marjantól egy lapot okt 1[-ről].

Franciául írt Marjan, én is megpróbálok neki így válaszolni, evvel is tanulok valamit.

1916. november 11. szombat

Kaptam Anyámtól aug. 27[-ről] és szept. 5-ről lapokat.

Az utcáról állandóan egy nóta hallatszik be, mintha csak akarattal nekünk énekelnék: „Abbasso Austria” stb. többször ismételve. Buta nép, azt hiszik, hogy minket magyarokat az bosszant!

Kedélyállapotom úgy változik, mint amilyenek a hírek. Ha közeli békéről van szó (mint pl. ma Asquith és Bethman Hollweg beszédjéből következtetni lehet) akkor nálam dagály van. De azért a legtöbbször még mindig csak apály uralkodik.

Bethmann Hollweg, német kancellár Bethmann Hollweg, német kancellár
(Forrás: Wiener Bilder 1916. december 17.)

1916. november 12. vasárnap

Írtam Anyámnak és Marjannak.

De jól esik a piszok oláhnak veresége, azt ki sem tudom mondani. Még ennyire egy ellenségünk megverésének sem örültünk. Ha Makenzeen [helyesen: Mackensen] most átkelt a Dunán, akkor már csak néhány hétig tarthatják magukat a románok.

Az olaszok nagy szénhiányban szenvednek. Borzasztó spórolnak a karbiddal is. Este már régen sötét van, és még nem világítanak a szobákban. Minden más rohamosan drágul.

Következő rész: „Bukarest elesett. Óriási pezsgőzést csaptunk…”

Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4816217604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról