A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Délvidékiek a nagy háborúban című könyvsorozatában 2020 tavaszán jelent meg Hősiesség és szolgálat – Topolya a nagy háborúban (1914–1918) című kötet, amelynek bemutatójára a járványhelyzet enyhülésével, 2020. június 4-én – a trianoni békediktátum 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján – került sor.
A többszerzős kiadvány Tomik Nimród szerkesztésében jelent meg. Az első tanulmányban Cservenák Pál Topolya történetét mutatja be a XIX. századtól – amelynek második fele a Bács-Bodrog megyei település esetében is a felemelkedés 50 éve volt a nagy háború kirobbanásáig –, a háborús éveken keresztül az 1920-ban bekövetkezett impériumváltásig.
A kötet borítója, amelyen Kucsera József (Topolya, 1899–1950) gyalogos látható a lövészárokban levélírás közben
(Kocsis Antal tulajdona)
Molnár Tibor levéltáros az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének 1867–1918 közötti fejlődését és felépítését ismerteti. Kitér két katonai alakulat – a cs. és kir. szabadkai 86. gyalogezred, valamint a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred – történetére is, amelyekben a topolyai hadkötelesek zöme szolgált békeidőben és az első világháború idején is.
A kötet talán legérdekesebb részét a Kocsis-házaspár – Antal és Éva – jegyzi, akik a háború résztvevőinek leszármazottjaitól begyűjtött leveleket, lapokat közlik a hozzáfűződő történetekkel.
A legizgalmasabb talán Süli Márton 1886-os születésű szakaszvezető naplója, aki az 1914-es szerbiai hadjárat eseményeit jegyezte le „alulnézetőből”, egy hadszínteret járó katona szemszögéből.
A szerzők gondoskodtak arról, hogy a kötetbe ne csak „száraz szöveg” – ami távolról sem az, sokkal inkább lebilincselő olvasmány – kerüljön, hanem korabeli fotók is, hiszen „egy kép többet mond ezer szónál”! Katonák egyéni- és csoportképei, katonák családtagjaikkal, kitüntetések és síremlékek képe, korabeli iratok váltogatják egymást, amelyek sajátos kordokumentumokként ecsetelik Topolya történetének egy hősies, de tragikus időszakát.
Kiskovács Péter (Topolya, 1882) családjával, aki a cs. és kir. 86. gyalogezred katonájaként a Korszilovnál (orosz hadszíntér) vívott harcokban esett el 1916. október 15-én (Kiskovács Árpád tulajdona)
Az első világháború 52 hónapja alatt az Osztrák–Magyar Monarchia 9 millió katonát mozgósított. Arról, hogy Topolyáról pontosan hányan vonultak be, nincsenek adatok. Mivel jellemzően a 20–40 éves korosztályú férfilakosság volt érintve – Topolya összlakossága 1910-ben 12471 fő volt – feltételezhető, hogy számuk néhány ezer főre tehető. A szerzők – felhasználva az 1940-es években, a Bácska Magyarországhoz való visszacsatolását követően megjelent albumokat, illetve a hadügyminisztérium által kibocsátott Veszteséglajstromban és a Hírek a sebesültekről és betegekről című kiadvány alapján – legalább részlegesen megpróbálták rekonstruálni a hadba vonultak jegyzékét: 1154 személy esetében jártak sikerrel.
Magyarország az első világháború során hősi halottakban 661 ezer főt veszített: a most megjelent kötet tanúsága szerint – ami kiterjedt levéltári kutatásokon alapszik – közülük 463-an topolyai származásúak, vagy illetőségűek voltak. Ideális esetben egy-egy hősi halottról a következő adatokat közlik a szerzők: vezeték- és keresztnév, katonai rendfokozat és alakulat, születés dátuma és helye, valamint a szülők neve, felekezet, foglakozás, házastárs neve és a házasságkötés helye és időpontja, a haláleset körülményeire és időpontjára vonatkozó adatok és azok forrásának megjelölése. Az összesített adatok alapján megállapítható, hogy a hősi halált halt topolyaiak zöme – 387 fő – katolikus vallású, mezőgazdasággal foglalkozó – 197 fő – 21-40 éves – 395 fő – életkorú személy volt. Legtöbben – szám szerint 160-an – 1915 során vesztették életüket.
Lőrik (Darázs) József (Topolya, 1891-1961) szakaszvezető teljes menetfelszerelésben
(Virág János tulajdona)
Egy rövidebb adattár 19 olyan katona adatait is tartalmazza, akiknek halálesete Topolyához köthető. Ők nem a település szülöttei, vagy lakosai voltak, hanem zömmel az itt működő hadikórházban hunytak el sebesülés, vagy harctéren szerzett betegség következtében.
A kötet záró fejezetében Nagy Tibor történész Szkenderovics Péter honvéd tragikus történetét ismerteti a szabadkai Történelmi Levéltárban fellelt iratok alapján.
A megjelent kötet példás helytörténészi munka, amely szakszerűen és kegyelettel emlékezik meg egy letűnt korról, és méltó emléket állít a nagy háborúban életüket vesztett topolyai áldozatoknak.
Hősiesség és szolgálat – Topolya a nagy háborúban (1914–1918)
Tomik Nimród szerk., Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2020. 391. p.
