Három képeslap a Nagy Háborúból
Somogy-Csúrgó minden bizonnyal nagy tiszteletben álló postamesterének megszaporodhattak a teendői, homlokán pedig a ráncok, a világháború sok nyomorúságot hozó tragédiákkal teli vérzivataros évei alatt. Biztos megélhetést jelentő egzisztenciáját aligha élte meg irigylésre méltónak, amikor szét kellett osztania és ki kellett küldenie a katonai értesítéseket az általa személyesen is ismert családok számára a visszavonhatatlan tényről, a remények, imák hiábavalóságáról. Azért voltak örömtelibb napok is, amikor jobb hírek érkeztek a postahivatalba. Ilyenkor felderültek az arcok, megcsendesült a szív szapora verése, visszatértek a remények.
A vak véletlen sodorta hozzám azt a három képeslapot, amelyek Balogh Antal úrnak és feleségének, valamint egy Terus nevű kedvesnek íródtak a Nagy Háború második esztendejében. Számtalan ilyen tábori levelezőlap vészelte át az idők viharait. Az itt bemutatásra kerülők csupán azért tarthatnak érdeklődésre számot, mert közülük kettő a m. kir. Honvédség kevésbé ismert alakulataihoz beosztott katonákról: vasutasokról, postásokról és távirászokról készült, képeslapként feladott fotográfia. A hátoldali sorok "tudósításai" egyszerű emberek napi élményeit közvetítik, amelyek nem voltak nagy horderejű események, de az ő életüknek fontos pillanatait örökítik meg. Az levelek szövegének kimásolásánál nem változtattam a helyesíráson, központozáson, mert az így hiteles, és ez esetben ez a szempont egyáltalán nem is fontos. Ismerkedjünk meg velük!
Az első kép „Tekintetes Balogh Antal kir. postamester urnak” lett címezve. A csoportkép Gustav Simon fényképész St. Pölten-i műtermében készült.
Gustav Simon Photograph, St. Pölten, Parkpromenade
„Eugen Balogh telegr. rg. 58 comp.(anie) Feldpost!
Tekintetes
Balogh Antal kir. postamester urnak
Somogy-CsurgóKedves jó apám! Tuloldali képen csupa magyarok vagyunk postások és vasutasok a két collega kik között állok az egész companiába a legjobb távirászok. Jól vagyok édesanyám lapjait megkaptam majd a napokban levélben a heti eseményekről referálok szerető fiuk Jenő”
A „csupa magyar postás és vasutas kompánia”. Előttük egy kabala mackó integet…
A postás és távírász katonák – a csoportkép tanúsítja – fegyveres kiképzést is kaptak, a szakasz távolról sem kelti a katonaszlengben közismert lekicsinylő szóhasználat szerinti "civil bagázs" képét. Jól látszanak kezük ügyében a kardok a markolatvédő vasra hurkolt kardbojttal, és a bajonettek is. Gallér parolijukon az alakulat jelvénye, és némelyiküknél rangjelzések is megfigyelhetők. A második sorban két katona zubbonyán talán a Mozgosítási Kereszt látható. Az ötödik és hatodik katona zubbonyzsebe fölött, illetve alatt is látható valamilyen érem. Balogh Jenő személyét illetően csak találgathatunk, szülei számára nyilván egyértelmű volt a személye.
A második képeslap (Post Karte) címzettje Nagyságos Balogh Antalné úrnő, szintén Somogy-Csúrgón. A lapot az 5 helleres Ferencz József-es bélyegre pecsételt postabélyegző szerint fivére, Józsi adta fel az ausztriai BEZ(irk) MELK, vagyis a Melk közigazgatási kerülethez tartozó, Melk-től 6 és fél km-re lévő Loosdorf-ban 1915. november 22-én.
Post Karte – Loosdorf, 1915. november 22.
„Loosdorf 915XI/22 Post Karte
Nagyságos Balogh Antalné úrnőnek
Somogy-Csurgó
UngarnKedves Testvér! Leveledet megkaptam, igen örvendtem, hogy olyan gyors voltál. Itt küldöm a portrémat, igen szögletes katona lett belőlem, no de nem kell búsulni itt alakitják az embert. Különben jól megvagyok a Morse alfabettet magolom igy még előbb utóbb lesz valami belőlem. a fegyverfogás kiképzésen átestem és 24től már az iskolába járás fog a dolgom lenni. Isten veletek; édes mindannyiotokat csókolom maradtam szeretettel fivéred Józsi
Telegr Reg. I. Comp. 4 Zugg.”
Józsi, a „szögletes” távírász katona
A harmadik képeslap katonájának a neve – hasonlóan "Józsi" vezetéknevéhez – talán már sohasem fog kiderülni, mint ahogy a címzett Terusról is csupáncsak annyi sejthető, hogy bensőséges szálak fűzhették őket egymáshoz. És hogy teljes legyen a rejtély, sem a portrét készítő fényképészről, sem műterme címéről sem árulkodik semmi. A képeslap valószínűleg borítékban lett feladva, amely elkallódhatott, így Feri és Terus lakhelyét sem fogjuk már megtudni. A képeslap egy „pakkban” volt a már előzőekben megismert lapokkal, így talán megkockáztatható, hogy e kép szereplői is valamilyen – talán közeli, rokoni – kapcsolatban állhattak a Balogh családdal Somogy-Csúrgón.
Az ismeretlen Feri főhadnagy úr portréja, mellén a Bronz Katonai Érdemérem
Az üdvözlőlap rövid, de sokatmondó szövege 1915. április 18-án
A katonák gondolata mindig csak hazafelé, a családi otthon felé szállt. A távollétet csak a megírt és tábori postára bízott sorok, és a várva várt válaszlevelek enyhítették. A bemutatott képeslapok híradásai néhány percre elfeledtették a háború szörnyűségeit, íróik és címzettjeik megírásukkor még bizonyára reményekkel telten, bizakodva tekintettek a jövőbe, s bíztak benne, hogy a háború hamarosan véget ér, szeretteik pedig épségben hazatérnek. Remélem így történt…
Szerző: Temesvári Jenő
A poszt eredetileg a temesvari.jeno.blog.hu-n jelent meg.
