Egy szardíniai városka, Orgòsolo utcáit a hatvanas évek óta látványos, többnyire politikai töltetű és tiltakozó hangvételű falfestmények díszítik. E murálok között Sajó Tamás érdekes első világháborús vonatkozású festményre bukkant a Cadorna utcában. Kép és szöveg az utca névadójának, az olasz hadsereg egykori főparancsnokának személyéhez fűz igencsak lesújtó kommentárt. (A poszt eredetileg A Wang folyó versei blogon jelent meg.)
„Háború alulnézetből”, írtuk az iménti konferencia-beszámoló elé, amelyen a front és a hátország, a katonák és családjuk kapcsolatáról, a helyi közösségek önszerveződéséről, a háborús képeslapokról és hasonlókról volt szó. A háborút azonban igazán alulnézetből, from a grassroots perspective, az elesettek szemlélik. Nekik állítottak szokatlan emléket a szardíniai Orgòsolo városkában.
Orgòsolo falait a hatvanas évek óta díszítik a – meglepően jó színvonalú – murálok, s innen terjedtek át Szardínia más városkáira és falvaira is. De míg a többi helyen inkább helyi hagyományokat és figurákat festenek a házfalakra, az orgòsolói freskók nagy része tiltakozó, politikai töltetű. A Szardínia legzártabb, legarchaikusabb hegyvidéke, a Barbagia szívében fekvő Orgòsolo mindig a szárd függetlenség és a megszállóknak tekintett olasz hatalom elleni tiltakozás központjának számított, s különösen így volt ez a hatvanas-hetvenes években, amikor a hagyományos pásztorkultúrát védték a hatalom földfoglalásaival szemben. Ennek az ellenállásnak a kifejezésére jöttek létre az első murálok, amelyekről egy külön posztban majd még részletesen is írunk.
A szóban forgó murál a via Cadorna sarkát díszíti. Luigi Cadorna tábornok – Mussolini alatt marsall – az olasz hadsereg főparancsnoka volt az első világháborúban, akiről a győztes Itália számos városában neveztek el utcát. A történészek közötti megítélése azonban nem ilyen kedvező. David Stevenson szerint „az első világháború egyik legérzéketlenebb és legtehetségtelenebb parancsnoka volt”, aki úgy vélte, a fegyelem mindent megold, s rendkívül kegyetlen volt katonáihoz, miközben szervezettség, utánpótlás és katonai áttekintés hiányában a legkisebb sikert sem tudták elérni az isonzói fronton. 1915 és 1917 között tizenegy nagyszabású offenzívát indított az osztrák-magyar állások ellen, mind a tizenegyet sikertelenül, hatalmas emberveszteséggel. Amikor aztán 1917. október végén a központi hatalmak indítottak ellentámadást Caporettónál – ma Kobarid –, napok alatt elsöpörték az olasz hadsereget, amelynek nagy része – 275 ezer ember – megadta magát. Az olaszok a háborút már csak francia és brit támogatással tudták befejezni. Közel hatszázezer olasz katona pusztult el az isonzói és a piavei fronton.
„Egy ragyogó támadáshoz előre ki kell számítani, hány embert tud lekaszálni a géppuska, s ennél nagyobb számú embert kell támadásba indítani. Valamelyikük csak eljut a géppuskához.”
Luigi Cadorna: Levelek
Ha a hálás olasz állam utcatábla révén biztosítja, hogy Cadorna tábornok neve örökre fennmaradjon, a kommentárként melléje festett murál gondoskodik róla, hogy a szárdok – akik közül különösen sokan vesztek oda az első világháborúban – azt is tudják, mit köszönhetnek Cadornának. A képes kommentár szövege így hangzik:
„L. Cadorna tábornok, az első világháború mészárlásának legfőbb felelőse.
Valamennyi fronton elesett katonák: 8 millió 740 ezer
Elesett olasz katonák: 571 ezer
Rokkantak és megcsonkultak: 451.645
Eltűntek: 117.000
210 ezer katonát lőttek agyon vagy ítéltek el, mert nem akartak többé harcolni.
GYILKOS TÁBORNOKOK!”
A fiatal özvegyasszony, s ezzel az egész közösség szájába adott első világháborús katonadal pedig arról gondoskodik, hogy Caporetto emléke is fennmaradjon:
E anche a mi’ marito tocca andare
E anche al mi’ marito tocca andare
a fa’ barriera contro l’invasore,
ma se va a fa’ la guerra e po’ ci more
rimango sola con quattro creature.
E avevano ragione i socialisti:
ne more tanti e ’un semo ancora lesti;
ma s’anco ’r prete dice che dovresti,
a morì te ’un ci vai, ’un ci hanno cristi.
E a te, Cadorna, ’un mancan l’accidenti,
ché a Caporetto n’hai ammazzati tanti;
noi si patisce tutti questi pianti
e te, nato d’un cane, non li senti,
E ’un me ne ’mporta della tu’ vittoria,
perché ci sputo sopra alla bandiera;
sputo sopra l’Italia tutta ’ntera
e vado ’n culo al re con la su’ boria,
E quando si farà rivoluzione
ti voglio ammazzà io, nato d’un cane,
e a’ generali figli di puttane
gli voglio sparà a tutti cor cannone.
Az én férjemnek is be kell vonulnia
Az én férjemnek is be kell vonulnia,
hogy gátat vessen a megszállóknak
de ha elmegy a háborúba, és meghal,
egyedül maradok a négy gyerekkel.
Igazuk volt a szocialistáknak, hogy annyian
meghalnak, s még mindig nem nyílt ki a szemünk,
de még ha a pap mondaná is, hogy menj el
meghalni, te ne menj, nincs az a Krisztus.
De neked, Cadorna, nem elég a halott,
aki Caporettónál annyit megöltél
mi itt egyfolytában szenvedünk és sírunk,
de te, szuka fia, meg se hallod
Engem nem érdekel a te győzelmed,
mert köpök a zászlóra,
köpök az egész Olaszországra,
baszom seggbe a királyt a gőgjével.
És ha majd forradalom lesz,
én akarlak megölni, szuka fia
és az összes kurafi tábornokot
ágyúval akarom halomra lőni.
Zene és szöveg forrása: ildeposito.org
Szerző: Sajó Tamás
A poszt eredetileg A Wang folyó versei blogon jelent meg.
This post is available in Italian, English and German as well.
