Nem sokkal a háború kitörése után megindultak a sebesült katonákat, valamint a rokkantak és az elesettek családtagjait támogató hadsegélyező akciók. A sebesültek pihentetésére, üdültetésére is többféle kezdeményezés született, ilyen volt például a katonaotthonok létrehozása, akár közvetlenül a front mögött, akár a hátország valamelyik városában. Topor István a debreceni Bika mozgóképszínház előterében kialakított intézmény megnyitását idézi fel írásában.
Nem egészen egy évvel a háború kitörését követően a közérdeklődés középpontjába került a hadigondozás. Az 1915. április 30-án végzett rokkantszámlálás alkalmával 20 000 hadisérültet írtak össze, ezek közül béna 12 000, csonkult 6000 volt. Ezért kormányzati szinten is érlelődött annak a gondolatnak a megvalósítása, hogy a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak sorsát az állam vegye a kezébe. A „hadigondozottak” gyűjtőnév a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és a hadiárvákat, továbbá a hadirokkanttá vált és a hősi halált halt katona által addig eltartott egyéb családtagokat foglalta magába.
Az 1914 augusztusában uralkodói parancsra életre hívott Hadsegélyező Hivatal is széles, az önkéntes segélynyújtás minden területére kiterjedő tevékenységet folytatott. Támogatta a fronton küzdő katonákat; segítette a háborúban elesett, vagy a megbetegedett katonák hozzátartozóit; jelentős bevételekkel növelte az özvegyek és árvák számára létesített pénzalapot. E törekvések megvalósításában szorosan együttműködött a karitatív szervezetekkel és az egyházakkal. E harmonikus kapcsolatok eredményeként különböző akciókat, mozgalmakat szerveztek, készpénzt és természetbeni adományokat gyűjtöttek.
Dr. Baltazár Dezső református püspök
(Forrás: www.taborilelkesz.hu)
Ennek a folyamatnak az eredményeként Dr. Baltazár Dezső református püspök kezdeményezésére szinte pár nap alatt megszervezték a debreceni Katona Otthont, egy kaszinószerű intézményt. Az ünnepélyes megnyitásra 1915. február 25-én délután 5 órakor került sor. Két nappal korábban, február 23-án már a városlakókhoz intézett felhívásában bejelentette a püspök úr, hogy az otthonnak a város legjelentősebb szállodája, az Arany Bika Rt. ajánlott fel helyiséget, mégpedig a Bika-mozgó előterét adta át e nemes célra. Ez azért is volt alkalmas, mert újságokkal és könyvekkel jól ellátott helyiség volt. A város a február 8-án tartott tanácsülésén 300 korona segélyt utalt ki az otthon fenntartására. Baltazár püspök további adományokat kért a polgároktól. Ahhoz, hogy az intézmény rendeltetésszerűen tudjon működni, szükség volt hírlaptartó nádkeretekre, játszóasztalokra, társasjátékokra, teafőző üstre, csészékre, tányérokra, de íróeszközökre, levelezőlapokra, tollra és tintára, valamint takarítóeszközökre is. A felajánlásokat a püspöki hivatalban lehetett leadni. Az ünnepélyes átadáson a vármegye és a város vezetése is képviseltette magát. Megjelent a gondolat szülőatyja és kivitelezője, Dr. Baltazár Dezső, Domahidy Elemér főispán, Márk Endre polgármester és számos városi vezető. A honvédség küldöttségét Jármy Elemér huszár alezredes vezetésével egy tisztekből és legénységből álló egység képviselte. A megnyitóbeszédet püspök úr tartotta. Kifejtette, hogy azzal a nemes céllal kezdtek hozzá a terv megvalósításához, hogy kimutassák hálájukat a hazát védő és a hazáért harcoló hősöknek. A városban állomásozó és sebesüléséből itt lábadozó katonák szabadidejének hasznos eltöltését tartották elsődleges szempontnak. Ugyanakkor egy másik cél is indokolta a döntést: újabb kapcsolatot teremteni a katonai és polgári társadalom között.
A debreceni Katona Otthon emlékjelvénye
(Forrás: Türr István Múzeum)
Ezt követően Dr. Ferenczy Gyula egyetemi tanárnak, az otthon igazgatójának köszönő szavai hangoztak el. Kifejezte háláját a városnak és a lakosságnak. Elmondta, hogy az intézményt szinte a semmiből hozták létre. A helyiséget az Arany Bika adta, az asztalokat és székeket a Református Kollégium, a lapokat az adakozó lakosság biztosította. Külön köszönetet mondott a városi újságok hírlapíróinak, akik felkarolták az eszmét, és kérte további támogatásukat is.
Ferenczy Gyula beszédét követően a honvédség nevében Jármy alezredes mondott köszönetet mindazoknak, akik a Katona Otthon eszméjének életre hívásában közreműködtek.
Az otthon reggel 8-tól este 8-ig minden fegyvernembeli katona előtt nyitva állt, akik egy kis felüdülésre, kikapcsolódásra, közös együttlétre vágytak. Megtalálta itt helyét a Debrecenben szolgáló és azon csak átvonuló katona. Együtt tölthetett el pár kellemes órát a huszár, a gyalogos, a népfölkelő. Magyar, osztrák és német katonák testi és lelki szükségleteiről egyaránt gondoskodtak az otthon állandó alkalmazottai.
(Forrás: Fortepan)
Hetenként egyszer-kétszer katonazenekar szórakoztatta az otthon vendégeit. Vasárnaponként pedig mozgófilmeket vetítettek. Ünnepnapokon kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel és más finomságokkal lepték meg a betérő katonákat.
Külön eseményszámba mentek a harctérre visszatérő katonák búcsúünnepségei. Az egyszerű étellel, egy-két pohár borral és szívhez szóló, lelkesítő beszédekkel búcsúztatott bakák számára kitörölhetetlen emlékké váltak. Erről tanúskodnak az otthonból harctérre bocsátott katonák pénzadományai, aki sok száz korona értékű adományaikkal segítették a további működést. A debreceni Katona Otthon két kihelyezett fiókintézményt is működtetett. Az egyiket Königgrätzben, a másikat pedig a csehországi Jaromirban.
Katonák búcsúztatása a debreceni Katona Otthon königgrätzi fiókjában
(Forrás: Debreczeni képes kalendárium 80. o.)
Még ugyanebben az évben az egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak a karitatív tevékenységbe. Szórakoztató délutánokat szerveztek, hogy a testileg-lelkileg összetört, betegen frontról visszatért katonáknak derült perceket szerezzenek. Céljukat Az Egyetem című lap 1915. november 1-jei számában ekként fogalmazták meg: „A mi célunk elsősorban a szórakoztatás. Kellemes perceket, szellemi felüdülést, gondokat feledtető mulatságot akarunk szerezni a mi hőseinknek…”. Az első szórakoztató délutánt szép számú érdeklődő jelenlétében rendezték. A város vezetői és előkelőségei is megjelentek a rendezvényen, amelyet Dr. Bernolák Nándor egyetemi rektor nyitott meg. Ezt követően a híres debreceni cigányprímás, Magyari Imre és zenekara műsorával kezdődött a délután. Számos szórakoztató műsorszám következett ezután. A jó hangulatú esemény anyagi szempontból is hasznosnak bizonyult, hiszen a belépődíjakból származó 50 koronát a hadiárvák javára ajánlották fel.
Egy 1916-os, a debreceni Katona Otthon javára rendezett előadás színlapja
(Forrás: Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár)
A román betörés újabb feladat elé állította a Katona Otthont: segítséget kellett nyújtaniuk az Erdélyből menekülők számára is. Helyiséget biztosított a menekülők segítőbizottságának, és létrehozták az erdélyi menekülők asztalát. Mindössze két koronáért teljes napi ellátást biztosítottak a rászorulók számára.
Az 1918 őszén bekövetkezett változások, a fegyverszüneti megállapodás, majd az októberi forradalmi események a Katona Otthon sorsát is megpecsételték. Az alig három éve létesített intézmény megszűnt. A feloszlott Katona Otthon a városi múzeumnak ajándékozta a termeit díszítő figurális szobrászműveket, amelyek a világháború alatt Haranghy Jenő festő és grafikusművész védőszárnyai alatt működő műteremben készültek. De a múzeum tulajdonába került az otthon emlékkönyve is, amelynek címlapját annak a Bakoss Tibornak művészi vízfestménye díszítette, aki a Debreceni Református Kollégium rajztanára, valamint a Debreceni Műpártoló Egyesület egyik alapító tagja és vezéregyénisége volt.
A vendégkönyv beható vizsgálata sok fontos adattal egészíthetné ki az otthon tevékenységéről eddig megismert képet.
Felhasznált források:
A Város. 1915. 5. füzet 9-10. o.
Az Egyetem. 1915. 1. szám 25-27. o.
Debreczeni képes kalendárium. 1917. 79-81. o.
Suba János: Az Országos Hadigondozó Hivatal
