A Ludovikáról a harctérre

2014.11.05. 06:25 :: RózsafiJános

Nagybaczoni Baló Benjámin huszár főhadnagy élete és halála

1914 augusztusában a 20 évesen tisztté avatott Nagybaczoni Baló Benjámin szinte azonnal a frontra került. A fiatal hadnagy, majd főhadnagy a debreceni 2. honvéd huszárezredben harcolva három év alatt legendás hírnévre tett szert. 23 évesen, 1917. augusztus 11-én Bukovinában azonban nem kerülhette el a rá kimért katonasorsot. Budapesten nyugszik, síremléke felújításra vár…

 

A honvédelmi miniszter rendelkezése szerint a Ludovika Akadémia 1913/14. tanévének III. évfolyamát már 1914. augusztus 1-én felavatták, s nem augusztus 18-án, I. Ferenc József, Magyarország apostoli királyának születésnapján, ahogy a békeévekben. A frissen avatottak közül 1914. augusztus 1-től számított hadnagyi ranggal egy fiatal tiszt került a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezredhez: Nagybaczoni Baló Benjámin huszárhadnagy.

Baló Benjámin hadnagy 1915 tavaszán Baló Benjámin hadnagy 1915 tavaszán

Baló Benjámin 1894-ben született. Édesapja, nagybaczoni Dr. Baló Géza (1851-1927) a Magyar Királyi Posta főigazgatója volt, édesanyja Perlaki Ilona (1859-1938). A család valószínűleg nehéz szívvel és aggodalommal búcsúzott a fiatal tiszttől, amikor avatás után Debrecenbe készülődött az ezredéhez.

Az 1913/14. tanév kinevezettjei a lovasságnál Az 1913/14. tanév kinevezettjei a lovasságnál
(A Magyar Kir. Honvéd Ludovika Akadémia Története Bp. 1930)

A mozgósított és feltöltött ezred első szállítmánya 1914. augusztus 20-án este indult el Galíciába, Lembergbe. A 11. honvéd lovashadosztály 22. honvéd lovasdandárjába tartozó debreceni huszárok a felvonulást befejezve érkeztek a számukra kijelölt helyre, a Kamionkától délnyugatra eső dombokhoz. Augusztus 24-én és 25-én estek át a tűzkeresztségen. A néhány napos nagy veszteségeket követelő harcok után az osztrák–magyar 3. hadsereg parancsnoksága elhatározta, hogy visszavonul, és Gnila Lipa-Jaricsow-Zoltance vonalában védelmi állást foglal. Az 1. lembergi csata, Lemberg feladása és a 3. hadsereg visszavonulása miatt a hadsereg balszárnyán tevékenykedő 11. lovashadosztály is új feladatot kapott: szállja meg a Janowtól északra és délre húzódó magaslatokat.

A 2-es honvéd huszárok is megérkeztek a kijelölt területre, és szeptember 2-án felderítő járőrök indultak Zolkiewen át Turynba. Az egyik különítményt Baló Benjámin hadnagy vezette, aki ekkor már az I. lovasosztály 4. századába volt beosztva. Néhány napos frontszolgálata ideje alatt tiszttársai megtapasztalták bátor, ugyanakkor megfontolt és nyugodt magatartását. Baló hadnagy és az önként jelentkező huszárok Zolkiewet elhagyva kozák járőröket láttak, ezért a köves útról letérve a mocsaras, erdős területen rejtve és óvatosan közelítették meg Turynkát. Egy rejtekhelyről figyelve értékes adatokat szereztek a felvonuló orosz csapatokról. Baló hadnagy a jelentését két huszárjára, a Gáspár testvérekre bízva indította el a parancsnokság felé. A testvérek igen kalandos körülmények között, de célba juttatták a jelentést. (Egyikük, Gáspár Antal huszár 1915. február 13.-án kapta meg a II. osztályú vitézségi érmet.) Baló hadnagy az ellenség közelsége ellenére vasidegzettel tovább folytatta a megfigyelést és járőrtársaival csak este indult vissza ezredükhöz. Fel kellett készülniük, hogy ha ellenséggel találkoznak, akkor vágtában keresztül vágják magukat. Erre rövidesen sor került, mert elérték a Zolkiewen éjjelező oroszok biztosító rajvonalát. Ekkor Baló hadnagy vezetésével vezényszó nélkül vágtába mentek át, a rajvonalat átugratva vágtáztak tovább. Az oroszok a meglepetésből felocsúdva kezdték el a lövöldözést, de akkor már messze járt a különítmény. Baló hadnagy ezért a bátor és sikeres felderítésért „dícsérő elismerésben” részesült a császári és királyi főparancsnokságtól.

Az 1914. szeptember 2-ai felderítés. Az 1914. szeptember 2-ai felderítés.
Kék vonal: a leshely elfoglalásának útvonala
Piros szaggatott vonal: a visszavonulás útvonala

1914. október 26-án a Dankl hadsereg az orosz 4. és 9. hadsereg átkaroló támadása elöl délnyugati irányba, Opatów-Kielce vonalába visszavonult. A 11. honvéd lovashadosztály feladata volt, hogy a visszavonulást fedezze. Az orosz lovasság előnyomulásának felderítésében Baló hadnagy ismét eredményesen ténykedett. Mint tiszttársai feljegyezték: „sötétben is páratlan érzékkel vezette helyes irányba a csapatot.” Október 26-án az ezred századai kénytelenek voltak lóról szállva (először, amióta a harctérre kerültek) gyalog felvenni a harcot az orosz gyalogsággal. Az Andrzejew települést megszálló orosz gyalogság ellen indították a támadást: vörös nadrágban, panyókára vetett mentével, karddal az oldalukon. A vörös ördögök kitűnő célpontot nyújtottak a falu szélén állást foglaló orosz gyalogság számára. A nagy veszteségek hatására a reménytelen helyzetben az ezredparancsnok, Flohr ezredes, lóháton rendelte előre a II. osztály 5. és 6. századát. Baló hadnagy, aki éppen ekkor a 6. századba tartozott, századával heves rohammal betört a falu nyugati szegélyén, a házakat egymásután felgyújtották, és csak így sikerült a megszállókat kiűzni.

1914. november elején a folyamatos visszavonulás során ismét felderítő különítmények vezetésével bízták meg Baló hadnagyot. Ekkor már elismert járőrparancsnokként tartották számon, a huszárok is bátran jelentkeztek vállalkozásaiba. Az ezredet jelentősen átszervezték, kiegészítették. Baló hadnagy ekkor újra az I. osztály 4. századába került. Rövidesen állandó tagja lett az ezred kiváló tisztje, Ujfalussy százados által szervezett hírszerző portyáknak. November 12-én a Szezepanovicze környéki sikeres felderítés ismét Baló hadnagy nevéhez fűződik. Kiváló teljesítményét újra elismerték: Baló Benjámin huszár hadnagynak „az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartásának elismeréséül Legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék”.

A debreceni 2. huszár ezred 1915. augusztus 23-án Volhíniában, Nowosielki környékén a Kovel irányába visszavonuló orosz csapatok nyomában volt. A Rendeleti Közlönyben ezen a napon jelent meg a főhadnagyi kinevezéséről szóló értesítés is. Az előléptetést követően hamarosan kitüntetést is kapott: az uralkodó Baló Benjámin főhadnagynak Hadidíszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozott. A bécsi Hadilevéltárból megkapott indoklás szerint 1915. június 24-én a Pálfy század balszárnyának a parancsnoka volt. A tőle balra álló csapatokat az ellenség már visszaverte, amikor ő huszárjai között a legnagyobb rendet fenntartva tűzvonalat változtatott, és az ellenséget oldalba támadta. Ez által olyan helyzetbe hozta a csapatokat, hogy újra helyreállították a rendet, és újra felvették a harcot a támadókkal.

Az ezredet többször átszervezték: 1916 júliusában már egy lovasosztályból (négy századdal és egy géppuskás osztaggal), és egy lövészosztályból (szintén négy század és egy géppuskás osztag) állt. Baló főhadnagy a lovasosztály Pálffy Gábor százados vezette 4. századába tartozott. Nemcsak mint felderítő, hanem mint alkalmi gyalogsági harcot vezető szakaszparancsnok is. A Bruszilov offenzíva idején, 1916. július 5-én is bátran vezette egységének gyalogsági harcát, amikor az offenzíva egyik célja az volt, hogy Kovelt elfoglalja. A Galuzia közeli erdős, mocsaras területen Baló főhadnagy olyan sikeresen vezette a rábízott Pálffy századot, hogy 100 fő legénységi és két tiszt foglyot ejtettek. Ezután rövid időre elkerült az ezredtől, mert repülőkiképzésre jelentkezett.

A román politikusok 1916 augusztusában, látva a Monarchia hadseregének súlyos katonai helyzetét elérkezettnek látták az időt, hogy az antant oldalán belépjenek a háborúba. A volhíniai harcokban súlyos veszteséget szenvedett 11. honvéd lovashadosztály ekkor már a Maros mellett gyűjtött erőt az elkövetkező harcokra. Augusztus 25-én parancsot kaptak, hogy vonuljanak az ún. hármas határ körletébe. Augusztus 30-án elfoglalták a kijelölt magaslatokat és védelemre rendezkedtek be. Baló Benjámin szeptember 1-én érkezett vissza a repülőkiképzésről. Mivel a lovashadosztály tartalékából egy lövészezred alakult, ehhez az ezredhez csatlakozott egy lovasszázaddal Baló főhadnagy. Szeptember 2-án századát is a lövészárokba rendelték. A nagy veszteségeket követelő harcok során Baló főhadnagy egy ellentámadás során betört az ellenséges állásokba és azt elfoglalta. Ekkor megsebesült, két puskalövedék érte. Felgyógyulása után a nagy veszteségeket szenvedett 3. huszárezredhez vezényelték, és 1916 novemberében még ott volt, amikor újólag megkapta a legfelsőbb dicsérő elismerést.

1917. első félévében aránylag csendes volt a bukovinai front. Baló főhadnagy ekkor már ismét a debreceni ezred soraiban szolgált. Ekkor kapta meg a legfelsőbb dicsérő elismerést másodszor, a kardok egyidejű adományozása mellett. Baló főhadnagy 1917 júniusától már a 4. század parancsnoka. A hónap végétől újra megkezdődtek az orosz támadások, ezért átcsoportosították a magyar lovashadosztály ezredeit. Bukovinában, Wama városától északra, a Prislop és Stermnina magaslatokra kerülő századokkal szemben az orosz haderő egyik legvitézebb csapata, a 12. cserkesz lovashadosztály állt. Rohamosztagokból erős támadó csoportokat szerveztek a gyenge magyar állásokkal szemben.

Az 1917. augusztus 11-i harc színhelye Az 1917. augusztus 11-i harc színhelye
1-es szám: a védővonal
2-es szám: Baló főhadnagyék visszakanyarított védővonala
3-as szám: orosz rohamcsapatok támadása

Ujfalussy Gábor százados által vezetett védelmi csoport a Stermnina 1072-es magaslattól egy kicsit északnak, az 1131-es csúcsra támaszkodva foglalt állást. Jobbszárnyához csatlakozott a kassai 5. honvéd huszárezred balszárnya. Augusztus 11-én az előző napok harcaiban erősen megritkult 5-ös huszárok századai csak rövid ideig tudtak ellenállni a nagy erejű orosz rohamoknak. Az orosz csapatok betörve a huszárok állásaiba, az Ujfalussy félezred háta mögött igyekeztek tovább folytatni a támadást, hogy a gerincet védő 2-es huszárok állásait felgöngyölítsék. Baló főhadnagy ekkor parancsot kapott, hogy védővonalával kanyarodjék arccal a Stermnina felé, és a tartalék két géppuskát is ezen a helyen helyezze el. Éppen hogy véget ért a harántállás elfoglalása, amikor az orosz rohamosztagok a környező erdőkből a lekanyarított szárnyra vetették magukat. Hatalmas erejű volt a támadás, a két géppuska sem tudott érvényesülni. Azonnal megkezdődött a közelharc. Baló Benjámin főhadnagy karabéllyal a kezében küzdött huszárjai élén, magával ragadva embereit. A kézitusa során Baló főhadnagy három golyótól találva hősi halált halt. „A vitéz századparancsnok és az igazi férfias jellem mindenkori tündöklő mintaképe volt” – emlékezik meg róla az ezrednapló. A súlyos és nagy veszteséggel járó összecsapásból végül a magyar huszárezredek kerültek ki győztesen. Baló Benjámin főhadnagyot Frumosában temették el.

Baló Benjámin halálhíre a Vasárnapi Újság 1917. szeptember 2-i számában Baló Benjámin halálhíre a Vasárnapi Újság 1917. szeptember 2-i számában

Baló Benjámin halálának helye mai térképen Baló Benjámin halálának helye mai térképen

Baló Benjámin főhadnagy ekkor 23 éves volt. Végigkövettük életének egyes szakaszait, a Ludovika Akadémiától az orosz front megannyi harcteréig. A körülmények bátor és kiváló tisztet neveltek a fiatal hadnagyból, akinek nem adatott meg a békés élet. Helyette az állandó feszültség, készültség, felelősség a beosztottakért. Felelősségteljes döntések azonnali meghozatala várt rá: felkészülni a váratlan támadásra, ha kellett, rohamra indulni a csapata élén. Nyári hőségben, téli fagyban, sárban, vagy mocsárban. A felderítések során bízni a lovában, a járőrtársakban – és a katonaszerencsében.

Halotti kartonja Halotti kartonja
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltség)

Halála után újólagos legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült, immár harmadszor a kardok egyidejű adományozása mellett. A kitüntetési javaslat még 1917. július 6-án készült. Indoklása: „Az ellenséggel szembeni bátor magatartásért. A hadjárat során kiemelkedően sikeresen teljesítette feladatát. Baló főhadnagynak sikerült a legsúlyosabb nehézségek ellenére felvennie a harcot a szembenálló ellenséggel, és annak ellenére, hogy naponta ismétlődött az ellenséges őrjáratok támadásának veszélye, és a közvetlen közelről az állásokra nehezedő nyomás ellenére naponta kitartásra buzdított. Június 4-én Baló főhadnagy állását megtámadta az ellenséges őrjárat, mégis a bekerített Baló főhadnagynak sikerült határozott és bátor fellépéssel nem csak megakadályoznia a fenyegető elfogást, hanem ügyesen vezetett tűzharcban vissza tudta verni az ellenség üldözési kísérletét is.”

Halála után megkapta a Vaskoronarendet is hadidíszítménnyel és kardokkal.

Kitüntetési előterjesztés a Vaskoronarendre Kitüntetési előterjesztés a Vaskoronarendre

Itt lezárhatnánk a bátor fiatal huszártiszt hadi útjának kutatását. A kiváló csapattiszt harctéri útjának megismerése arra késztetett azonban, hogy folytassam a kutatást. Ennyi volt az élete, és ma ott porlad valahol a távolban? Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az egykori Baló család valamelyik leszármazottja felkutatható-e még közel 100 évvel az események után? Az első információk megszerzése blogunk önkéntes munkatársának, Kirilly Editnek a kitartó kutatását dicséri. Sikerült eljutni a Nagybaconi Baló család egyik ágához és a családtagoktól újabb és újabb, igen fontos információkat kaptunk. A legfontosabb információ az volt, hogy Baló Benjámin főhadnagy maradványait az egyik rokon felkutatta, majd sírját exhumálták, és a maradványokat a Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra. A sír jelenlegi sorsáról nem sokat tudtak. Fontos információ volt az is, hogy a síremlék a II. világháborúban a temető körül (és a temetőben) dúló súlyos harcok során megsérült.

Baló Benjámin sírja Frumosában Baló Benjámin sírja Frumosában
(forrás: A m. kir. debreceni 2. honvédhuszárezred története 1869 – 1918, Bp. 1939.)

Következett a temetői „terepkutatás”. A Fiumei úti temető információs irodájában a munkatársak nagyon segítőkészek voltak, és a számítógépes adatbázisból tájékoztattak, hogy a sír a temető 40. parcellájában található. Nyilvántartási száma: 40. 1. 31. Baló Benjámin temetése 1918. május 8-án történt. Elmondták azt is, hogy a sírkőnek ott kell lennie valahol a parcellát jelző kő közelében, de arra kell felkészülni, hogy a területet elvadult növényzet borítja. Ezt megtapasztaltam a sír keresésekor. A temetőnek ez a része eléggé gondozatlan, a sűrű bozótosban kevés síremlék látható. A 40-es parcellát jelölő határkövet benőtte a borostyán, és csak annak megtisztítása után tudtam, hogy jó helyen járok. A bokrok között, a határkőtől kb. 6-8 méterre ott fekszik Baló főhadnagy sérült sírköve, az írással felfelé. Letisztítása után láthatóvá vált a családi címer, és olvasható a felirat:

Nagybaczoni
Baló Benjámin
2. honv. Husz. Főhadnagy
Hősi halált halt
1917. aug. 11-én
23 éves korában

 

Baló Benjámin főhadnagy sírköve a Fiumei úti temető 40-es parcellájában Baló Benjámin főhadnagy sírköve a Fiumei úti temető 40-es parcellájában

A sírhalom még látható. A kapott információkból tudom, hogy a közvetlen családtagoknak a II. világháború utáni körülmények miatt nem volt lehetőségük a sírt ápolni. A csendben, a bozótos félhomályában arra gondoltam: itt ért véget egy fiatal élet a három év folyamatos frontszolgálat után. Galícia, Volhínia és Bukovina harcterei után egy fővárosi temető ma már elfeledett részében. Egy katonáé, egy debreceni honvéd huszáré, aki haláláig hű maradt esküjéhez.

Baló Benjámin kitüntetéseinek megismerésében Domokos György, a Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltségének munkatársa volt a segítségemre, aki megkereste és megküldte a kitüntetési javaslatait, valamint halálozási kartonját. A fordításban nyújtott segítséget megköszönöm Dr. Csorba Zoltánné, Katalinnak! A családi kutatásokban nyújtott segítségéért Nyerges Attilának és nagymamájának, Baló Magdolnának mondok hálás köszönetet!

1 komment

Címkék: ludovika akadémia

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr176865435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ignác Szabó 2014.11.10. 19:47:45

köszönet a kutatásért!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása