Kovács György háborús naplója – 9. rész
 Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik…
 Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik…
 
 
 
 
Sáros honvéd
Aki nem volt még a harctereken soha,
Nem is tudja, hogy mi a szenvedés ott.
Éjjel-nappal ébren, talpon kell ott lenni,
Mindenféle munkát kell ott végezni.
Hogy hogyan készülnek meg a lövészárkok?
Azt csak az tudja, aki már ásott.
Nappal csak keveset lehet ott csinálni,
Csak éjjel, amikor nem lát oda senki.
Esőben és fagyban dolgoznak ott mindig,
Nincs ott pihenés, dolgozik a honvéd.
Nincs ott szünet [?]
Nincs szünete, akár a pokol tűzének.
Csupa egy merő sár a honvéd ruhája,
Mert ha állva nem tud, árkot fekve ássa.
Felette a srapnel ágyúgolyó röpköd,
Rémítő zsibajjal feje felett köpköd.
 
 
A fegyver golyók is sűrűn sivítanak,
Mitől a honvédek még meg sem riadnak,
Semminek sem veszik már a puskagolyót,
Annyira megszokták már a harctéri dolgot.
Hej, de boldog ember, ki azt elkerülte,
Aki nem ment soha ki a harcmezőre,
Mert hát ide haza jó ám a levegő,
Nem olyan bűzös ám, mint kinn a harcmezőn.
Meg sem közelíthet egy harcos katonát,
Aki odahaza élte világát,
Nem tudja, hogy kell megvédeni a hazát,
Csak azt tudja, hogy kell számlálnia millióját.
Kovács György 30-as honvéd, Kirlibaba
 
 
A gránát. Jön… Jön… Jön a gránát mindenki gyorsan iparkodik elmenekülni, elbújni valami földalatti üregbe, vagy legalábbis valami kis földlukba. Mert irtózatos suhogással jön az a veszedelmes vastömb, az a szétrobbanó csúnya gránát. Alighogy mindenki elvágta magát a földre, irtózatos robbanás következett, föld és kövek a levegőben nagy körletben röpködtek. Amikor elmúlt a veszedelmes gránátrobbanás mindenki feláll és előbújnak, körülnéznek és mindenki figyelő tekintettel nézi egyik a másikat, hogy nincs-e valakinek baja, vagy nem sebesült-e meg valaki. Csakhamar végigfut az a hang a század legénysége közt, mindenki szép csendesen mondja, hogy: agyonvágta a hadnagy urat. Czernowitz, 1916
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: A kisfiú tehenei
Következő rész: A harctér
























 
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
                                                                 
                                                                 
                                                                


















