„És azt mondják, hogy a háború talán meg se szűnik többet…”

2014.05.13. 09:40 :: Gordana Söveges Lipovsek

Tilda és Zsiga levélváltása 1915 telén

A Szécsiszentlászlón talált első világháborús különleges levelezésről és megtalálásuk filmbe illő történetéről már írtunk a blogon. Söveges Lipovšek Gordana jóvoltából most Jankó Zsigmond és felesége, Matild egyik 1915 februárjában született levélváltását olvashatjuk. A két levél érzékletes betekintést enged az otthon maradottak mindennapi életébe, félelmeibe, vágyakozásaiba és az épp hadikórházban lévő, a háború poklát megjárt férj ezekkel kapcsolatos reflexióiba. A mindennapok vidéki Magyarországa 1915 telén…

 
1915. február 19., Szécsiszentlászló
Matild levele Zsigához

Forrón szeretett kedves drága jó férjem! Bizony most még nagy szomorúságot írok. Máma jött a sürgöny a bíróhoz, hogy a Dora Zsiga, jó rokon, a miskolci kórházban meghalt. Bizony, kedves férjem, az szomorú újság. Azért, kedves férjem, azon kérlek, hogy magadra vigyázz, amint lehet. De arról még nem tudok, hogy micsoda betegségben halt meg szegény jó rokon. Majd megírom. … [olvashatatlan szöveg]

Szentgyörgyvölgyön vásár van és az apja és anyja oda elvannak és elmentek értük, hogy jöjjenek haza és elmehetnek a temetésre. Majd később megírom, ha elmennek-e és hogyan lesz. De most én sem tudom. Tudatom veled, édesem, hogy máma elvannak a vásárra a papa és anya is és öreg mama és papa is. Öreg papa egyik tehenet is elhajtotta, majd megírom máskor, ha eladja-e vagy nem. De még most nem tudom, mert én a levelet délelőtt írom. Most ráérek nagyon írni. Most délben én etetek arra le is, meg itthon is. Bizony, ez nekem is nagyon fáj, hogy te is idehaza nem vagy, hogy ketten tehetnénk mindent.

Tilda levelének első oldala Tilda levelének első oldala

Kedves férjem! Még azt is tudatom veled, hogy az embereket összeírták 18 évtől 50 évig és az asszonyokat is 18 évtől 50 évig. Hogy hová akarnak vinni, ezt nem tudom. Most már látom, kedves férjem, hogy én is belekerülök. Azt mondják, hogy az asszonyokat főzni, mosni és tisztogatni viszik. Kedves férjem! Én annál úgyis előbb meghalok, mint oda kerülnék. És most már annyira elvan a nép rémülve, hogy még nem is dolgozik. Azt nem tudja senki, hogy mi lesz most a világból, azt nem tudja senki. És azt mondják, hogy a háború talán meg se szűnik többet. Eddig még mindenki türelmes volt, mert azt mondták, tavaszra megszűnik. De most itt a tavasz és mégsem. Most azt mondják, hogy még addig a másik tavasz is eljön, még megszűnik. Most már nem lehet úgysem megélni, ha még az asszonyokat is elviszik. És sok helyen másképp se, mint kivált az Antal sógor, ha meg nem jön, azok nem élhetnek meg, mert ott egy sem dolgozhat. De hát talán úgyis tönkre megy minden sok háznál. Tudod, kedves férjem, most nem tudjuk, mi lesz velünk.

Tudatom veled azt is, hogy oda a 76-os szobába küldtem egy kártyát és két levelet, amiről még nem értesítettél. És még azt is, hogy a Feketik Zsigája a tapolcai kórházban van és a Vass Gábor meg a szombathelyiben. Betegségben vannak. Ezt már írtam is és azt is, hogy az öreg Vida Vendel meghalt. Amit 13-án írtál, azt megkaptam, de azóta nem. Pedig máma már 19-e van. De azért nem mondom, hogy sürven ne írnál volna. Már az egészben 50 darabnál is többet írtál. Tudatom veled még azt is, hogy a Tóth Sándor küldött hozzánk levelet és azt írta, hogy megvan jó egészségben. Most hazulról szalonnát kér és pálinkát küldtek is neki 35 kilós csomagokban. És az alsó Dora Zsiga még fehérneműt kér vagyis inget. Gatyát annak is küldenek. A Dezsőfi Sándor még sós borszeszt és cigarettát kér mindig. Kolera ellen jó az.

Most már mást nem is tudok írni. Az időjárás szép, nincs hideg. Csak sár van. És azt mondják vagyis ki volt hirdetve, hogy a jószágot senkinek eladni nem szabad, elviszik a katonáknak, csak egy mázsát hagynak minden fejre. És kinek van csikó és pocakos disznó arra hagynak, az nálunk is van. Ezzel zárom levelem. Maradok régi, hűn szerető, csókoló nőd Matild.

Csak egyszer láthatnánk egymást, azon kérem a jó Istent. Addig is ezer millió csókot küldök. És az Antal sógor is szépen tiszteli a távolban lévő jó kis sógorát, azt írta, vagyis téged. Most Isten veled, drága jó kedvesem.

Ha lehetséges, hát ki ne mozdulj a kórházból, míg nem küldenek. Addig onnét el ne indulj és írd meg, ha a Györek Sándor veled van-e, mert annak a feleségével a templomnál szokunk beszélni. Írj felőle, míg veled lesz. Öreg papa eladta a Tündér tehenet 192 forintért máma. Már azt írják minden felől, hogy rettenetes nagy kolera van.

1915. február 22. este, brüxi kórház
Zsiga válaszlevele Matildnak

Kedves feleségem! Kívánom az egek Urától, hogy ezen soraim a legjobb egészségben találjanak mindnyájatokat. Hála Isten, én egészséges vagyok, arról ne búsulj. Most kaptam meg 19-én kelt leveledet és sietek válaszolni minél előbb. Megrendülve olvastam soraidból, hogy szegény Zsiga sógor meghalt. Még nekem január 15-én írt a harctérről. Igaz, hogy írta, hogy nem a legjobb egészsége van. De erre mégsem voltam elkészülve, hogy ily hamar holt hírét halljam. Még írtam is neki, hogy ha beteg, hát kórházba menjen. De hát nagyon sokat elér annyira a baj, nagyon észre se veszi, hogy halálos. Továbbá írtad, hogy régen nem kaptál levelet. Én minden második nap írtam, csak eltévedhetett. Azt is írod, két leveledet aligha kaptam meg, bár nem írtad, hogy mikor, hányadikán írtad. Így biztosan nem tudom, melyiket. De úgy hiszem, hogy én megkaptam. Írtam is, csak te nem kaptad meg a választ rá.

Zsiga levelének első lapja Zsiga levelének első oldala

Azt is írod, kedvesem, hogy az asszonyokat, és téged is, összeírtak. Azért ne félj, te nem kerülsz a harctérre. Bár biztosan nem tudom, de úgy hiszem, csak azt akarják tudni, mennyi munkás van még otthon. És esetleg ha rád kerül a sor, Kanizsára elvisznek. A sok rongyos és piszkos katonaruhát varrni vagy mosni. Mástól ne félj, eszedbe se legyen, akármi rémhíreket hallanál is, meg se hallgasd. Annyira még nem vagyunk, hogy asszonyokat kényszerítenének a harctérre. Csak esetleg valami munkára használnak fel. Csak nyugodj meg, nem igaz minden rémhír. Bár még nem tudni, hogy a háborúnak vége mikor lesz. De én abban bízom, mire egy esztendeje lesz, vagyis augusztusra, fegyverszünet lesz és megegyeznek. Ugyan még akkor egyszerre nem mehetek haza. De talán karácsonyra otthon leszek, előbb aligha. De csak várj türelemmel abban a hitben, hogy minden rossznak, úgy ennek is, vége lesz egyszer.

Írod, hogy a jószág félét is elviszik. De hát bele kell nyugodni, az árát majd megadják talán. De hát most kell a jószág az államnak is. Azért ha bajos lesz is otthon, most mindenhol úgy van. Például, Orosz-Lengyelország és Galíciában hétszámban járhat az ember; a faluk fel vannak égetve, a lakosság mindenét otthagyva elmenekült. Egy ép házat sem látni, nemhogy falut. Ezeknek, szegényeknek, minden élelmük vagy elégett, vagy a sokmilliónyi katonaság vitte el. Hát most az államnak kell ezekről is gondoskodni. Mert ő tette földönfutóvá. El sem bírod, édesem, képzelni, micsoda pusztulás van ott. Aki nem látja, el sem bírja hinni. Sehol semmiben egy kis épség nincs, minden összetörve, feldúlva, a földek össze-vissza áskálva. Ez a vidék száz év múlva sem lehet olyan, amilyen volt. Talán még egy légy sem maradt arra elevenen meg.

A papa jó eladta a tehenet. Nagyon drága lehet most a marha is, meg más is. Itt egy skatulya gyufa is három fillér. Ugyan én itt másnak az árát nem tudom.

Azt is írod, hogy a Tóth Sándornak 35 kilós csomagot küldtek. Az felesleges, azt vele nem hordozhatja. Abból csak annyit ehetik meg, mintha öt kilót küldtek volna. Csak annyit nyer vele, hogy a pajtásait bőven megajándékozhatja. Itt egy darabot ceruzával írtam, mert elvitték a tollat, de már visszahozták, írhatok tintával.

Most tudatom veled, édesem, tegnap délután kivoltam a városba. Találkoztam egy kebelei gyerekkel, a Gasparics gépésznek az öccsével. Az is itt van a kórházban, sebesült. Könnyű sebet kapott, már meggyógyult. Tehát már hárman vagyunk itt közelre valók. A Györek is itt van velem. Nem is hiszed, micsoda öröm az, ha az ember itt egy földivel találkozik az idegen népek között. Már többször voltam az állomáson, nézem az utasokat, ha látnék ismerőst, de egyet sem látni.

A brüxi vasútállomás felé vezető utca, amerre Jankó Zsigmond is járt A brüxi vasútállomás felé vezető utca, amerre Jankó Zsigmond is járt
(forrás: boehmisches-erzgebirge.cz)

Még, kedves feleségem, nem tudom, meddig leszek itt. Lehet, hogy hamarosan megyek, de lehet, hogy még nem. Azért csak nyugton légy, talán majd a jó Isten még minket is megsegít valaha.

Mostani levelemre én is ragasztok bélyeget, a tieden is van. Úgy mondják, kell rá. De biztosan nem tudom. Ha tudod, írd meg. Az Antal sógorod is, írod, hogy tisztel. Ha írtok neki, írd az is, hogy én is tisztelem, jól vagyok, csak az vigyázzon magára, hogy baj ne érje abban a görbe világban. A legjobb helye, tudom, hogy nincs, de hát az még nem írhatja meg a valót.

 

Egy levelezőlap 1917-ből, amikor Zsiga sem írhatta meg a „valót”. Egy levelezőlap 1917-ből, amikor Zsiga sem írhatta meg a „valót”. A hírzárlat idején küldhető forma tájékoztató levelezőlap szélén Zsiga azért elhelyezett pár sort: „VI.12. Most nincs időm, de majd többet írok másik nap. Megvagyok egész jól.”

Most már, kedves feleségem, semmi különöset nem tudok írni. Írj te, ha tudsz. Én itt jó helyen vagyok, miattam ne sokat búsulj, ha más bajod nincs. Csak te is magadra vigyázz. Én Isten segítségével talán ezután csak megleszek valahogy, mint eddig. Mint szokják mondani, rossz pénz nem vesz el hamar. Hát én is olyan formán csak valahogy majd megleszek. Ha majd lemegyek Kanizsára és nem adnak szabadságot, akkor nekem sok hasznomat nem veszik. Velem nem igen boldogulnak akkor. Úgy hiszem, pár napot csak fogok kapni. No, de majd megtudom, ha ott és otthon leszek. Addig is csak légy a legjobb reménnyel a jövőre nézve.

Most pedig Isten veled és velem. Számtalanszor ölel és csókol a te hű szerelmed a messze idegenből is. De talán majd otthon is még valaha. Most pedig lefeküdjünk és egymást, ha álmainkban is, a legigazibb szerető szívvel megcsókoljuk. Isten veled, jó éjszakát, szép álmokat. Már kilenc óra van, aludni kell. Álmodom mindig felőled, hogy én is otthon vagyok melletted. Nem is hiszem, hogy már ne lettem volna otthon, egészen úgy álmodom sokszor. Isten veled, Zsigád.

Jankó Zsigmond és felesége levelezését Söveges Lipovšek Gordana most készíti elő nyomtatásban történő kiadásra. A tervezett kötet 2014 végén fog megjelenni. A különleges levelezést a Maribori Területi Levéltár őrzi.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr306158923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2014.05.16. 09:25:16

Kétségtelen, hogy Zsiga volt az optimistább! Vagy talán csak a jobban tájékozott?

Gordana 2014.05.16. 14:42:50

Zsiga volt optimistább. Mindig ő volt az, aki vigasztalta Tildát. Majd télen olvashatod a könyvben is :-)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása