Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 38. rész
1916. május 19-e, majd a következő nap is a szokásos ágyúzással, macskázással, fegyverlövöldözéssel telik az új állásban. A bakák élvezik az újdonságnak számító tüzérségi fölényt, azonban hősünk fél az olasz ellencsapástól, mert az érettségi szabadságról még mindig semmi hír…
Déltájban Temesvári jön hozzám, érdeklődik nem tudok-e a szabadságról valamit, ő úgy hallotta ma vagy holnap megkapjuk. Kovács zászlóstól hallotta, ki szintén eljön érettségi szabadságra. Mint Temesvári újságolja, ő is, Kovács is nagyon félnek, s Kovács megfogadta, amíg nem muszáj, nem bújik ki a kavernából. (Bár én is elmondhatnám ugyanezt!)
Délután 2 óra tájban balra a 61-esekhez a szomszéd 19. abschnitt jobbszárnyára néhány fegyvergránátot lőnek a digók, minket nem bántanak.
Délután 4 óra tájban a Templomdombra a 4. kompani abschnittjára egy kis olasz ágyú lő a Monte San Michele oldaláról valahonnan. Egész jól lehet látni a gránátok robbanását. Alig kezdi el a kis olasz ágyú a lövést, nyilván retorzió képen, megszólal mögöttünk jobbra éles csattanással a hegyi tarackunk. Érdekes, itt a csattanását az elsütésnek csak egyenesen lehet hallani, csupán hosszabb időre rá látszik kétszeres visszhang a környező terepről. Alig csattan el az elsütés hangja a gránát már ott is explodál nagy lángot és fekete füstöt vetve ki magából a Monte San Michele oldalán az előre tolt olasz állásban, s az explodálás hangja csak később hallatszik ide. A 10-es Haubitz lövései gyors egymásutánban következnek egymás után. Okvetlen flankírozza az olasz stellungot, mert minden lövése volltreffer a digó stellungban, ez pedig csakis flankéből lehetséges. Nem valami jól érezhetik most magukat a digók a Monte San Michele oldalán, kb. 20 lövést ad le a 10-es, mire elhallgat, a kis olasz üteg már előbb elhallgatott. Ez tetszik a bakáknak, hogy a mi tüzérségünk már fölényben van a digóé fölött.
A Monte San Michele tűz alatt
(Kókay László hagyatékából)
Estefele zugsführer Szabó hívat, s egy flusz papírba csomagolt 2 kis fekete zománcos tárgyat mutat, hogy nézzem meg, hogy kell azt használni, mert ő nem tudja, pedig abból a célból kapta a dienstführendertől az elébb. Egy puskára erősíthető korn és grinzli volt a papírba csomagolva, melyek foszforral lévén bekenve világítanak. Rögtön rájövök, hogy éjszakai célba lövéshez alkalmas tárgyak ezek, s sikerül is egy puskára felszerelnem. Véleményem szerint nem sokat ér az egész instrumentum.
A Steyer Mannlicher M95 ismétlőfegyver felépítése
(Forrás: www.heeresgeschichten.at)
Este ½ 9 után megkezdik a digók a fegyverlövöldözést, majd a mieink is, s kezdetét veszi a szokásos esti tűzijáték is. Szabadságomból még mindezideig nem lett semmi, most már legjobb esetben holnap este fogom csak megkapni. Óh, Istenem csak akkor aztán megkapjam, s addig ne legyen semmi bajom. Most megint nincs zugunknak reserve schwarmja, minden este más sarzsi fog lemenni menázsiért, ma Makai, de ha holnap estig nem kapom meg szabadságomat, holnap én leszek a soros.
11 órakor megkapjuk a menázsit, s ugyanabban az időben balra tőlünk leváltják a 43-asok a 61-eseket a ¤ 197-ről, s most már 43-asokkal vagyok schwarmommal összeköttetésben. A 61-esek közt volt sok, aki tudott magyarul, de ezek között egy sincs.
[1916.] május 20. Éjfél tájban lefekszem aludni, de minduntalan felriadok, nehezebb kaliberű olasz gránátok zúgnak felettünk sűrűn a 17-es abschnittba a völgybe, suhogásukra mindig felijedek.
Délelőtt 3 órakor átveszem a szolgálatot, meglehetős csend van. 4 órakor, mikor szürkülni kezd, előttünk a völgyben húzódó digó stellungok felől hatalmas lángoszlop csap fel, s utána óriási robbanás hallatszik. Rögtön tudjuk mi volt ez. A mieink a 40-es macskával lőnek a faluból. Mindnyájan a dekungokba, a schützschildekhez szaladunk s úgy bámulunk. Az első macskánkat még négy másik követi az olasz völgyben levő állásaira. A macskák talán még nagyobbat reccsennek explodálásukkor, mint a digóé! A bakáknak nagyon tetszik a dolog, nekem ellenben nem, tartok tőle, hogy a digó is viszonozni találja a macskázást. A macskázás után csend áll be. Aludni térek. Munka nincs, úgy látszik Ferenc főhadnagy nem sokat törődik a munkával, csupán a kavernában dolgozik négy ember zugunkból. Most nyugodtabban alszom, mint tegnap és az éjjel, nyilván jobban ki vagyok merülve.
Ferenc János főhadnagy San Martinónál a 18-as védelmi szakaszban
(Kókay László hagyatékából)
10 óra délelőtt hogy felkelek. Nagy csend van egész délután 3 óráig, akkor az I. batalionnál a 15. és 14. abschnittoknál úgy a mieink, mint a digók, egy jó negyedórát kézigránátoznak. A kézigránátok explodálását és füstjét jól lehet látni. ½ 4-től kezdve megint csend van.
A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.
Következő rész: „Ez mögin möghajigál bennünket!”
Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész