A szegedi doberdói fa napjainkban zajló olaszországi kiállítását is szervező San Martino del Carsó-i Barlangász Egyesület tagjai az első világháború számtalan magyar vonatkozással is bíró emlékét tárták föl, állították már helyre. Ezek közé tartozik a Monte San Michele gerince alatt fúrt Schönburg-alagút is, amelynek utolsó védői 1916 augusztusának drámai napjaiban a nagyváradi honvédek voltak. A feltárásról szóló posztját Gianfranco Simonit 2011-ben írta.
1995 végén a San Martino del Carsó-i Barlangász Egyesület első világháború történelme iránt megszállottan érdeklődő tagjai megvizsgáltak néhány, a Monte San Michele történetéhez kapcsolódó, az olasz előrenyomulás első hónapjainak időszakából származó (1916 szeptemberében és októberében készült) fotót. Két felvétel különösen nagy hatással volt ránk, mert ezeken jól látszott egy alagút bejáratának két masszív betonfala és a rájuk támaszkodó oromzat, amelyen tisztán kivehető volt az „FJB7 Schönburgtunnel, Febr. 1916.” felirat.
Egy olasz tiszt albumából származó kép a Monte San Michele elfoglalása utáni állapotról (1916 nyara)
Egy olasz tiszt albumából származó kép a Monte San Michele elfoglalása utáni állapotról (1916 nyara)
Akkoriban ennek az építménynek a létezése ismeretlen volt a számunkra, ezért úgy döntöttünk, hogy terepbejárással megpróbáljuk felkutatni a helyét és az esetleges maradványait. Armando Di Giugno ezredes, a redipugliai katonai emlékhely akkori igazgatójának segítségével sikerült megszerezni a Monte San Michele területének ügyében illetékes katonai hatóság engedélyét, amelynek birtokában nekiláttunk a fákkal benőtt, nehezen járható terep gondos felderítésének. Próbálkozásainkat végül siker koronázta, amikor a hegy 2. és 3. csúcsa között, a dús vegetációban ráleltünk a portál alátámasztásának nyomaira.
A portálra utaló jelek a növényzet között (1995)
A következő feladat a megmaradt romok kiásása, illetve a több darabra tört és törmelékkel összekeveredett portál helyreállítása volt. Pusztulását valószínűleg az okozta, hogy a fennsík többi erődítéséhez hasonlóan a háború után a helyiek itt is összegyűjtötték a vasat, és ennek a kinyerése érdekében széttörték. Nem rettentünk meg a pusztulás mértékétől, inkább úgy döntöttünk, hogy helyreállítjuk a teljes szerkezetet. Összeszedtük a bejárat fellelhető darabjait, ezzel egyidejűleg kiástuk és részlegesen helyreállítottuk a barlangba vezető keskeny folyosót.
A bejárat darabjai az 1995-ben történt felfedezésükkor
A bejárat darabjai az 1995-ben történt felfedezésükkor
A bejárat 1996-os helyreállításának fázisai
A csoport tagjainak több hónapos munkájába telt, míg 1996 novemberében, a rekonstrukció befejezése után sikerült feltérképezni a járatot.
Ekkor derült fény arra, hogy a barlang stratégiailag igen fontos szerepet játszott a hegy védelmében az Osztrák–Magyar Monarchia katonái számára. A Schönburg-alagút az ún. „Szent Területen”, a Monte San Michele 2. és 3. csúcsa között, Savogna d'Isonzo megyéhez tartozó közterületen található. Két bejárata volt, az egyik az újjáépített déli, a másik pedig az északnyugati, amelyet a front felől egy géppuskafészek védett. Ez utóbbi bejárat az ún. „Tivoli” vízmosás felső részére esett, ami remek megfigyelési és ellenőrzési pontként szolgált az osztrák–magyar csapatok számára a lejjebb fekvő olasz első vonalak felé. Az itteni bejáraton egy – nehezen kiolvasható – feliratot találtunk, valószínűleg egy itt állomásozó katonától.
Felirat az északnyugati kijárat közelében
A járatot ma részben törmelék tölti ki. Eredeti hossza 40 méter volt, belül két 5 méteres oldalággal. A bejáratot 1915 telén, a 4. isonzói csata után a 7. vadászezred katonái építették fel és ajánlották parancsnokuknak, Alois Schönburg-Hartenstein hercegnek, aki a terület parancsnoka is lehetett. 1916 folyamán az alagutat a 20. honvéd hadosztály magyar katonái is használták, akiknek harci cselekményeiről számos cikk található a blogon. 1916 augusztusában, amikor a 6. doberdói csatában elfoglalták Görz városát, az Osztrák–Magyar Monarchia különösebb veszteség nélkül kiürítette a hegyet és a teljes Doberdó-fennsíkot. Miután helyreállítottuk a bejáratot és a területet biztonságossá tettük, a hely a Monte San Michele és a közeli San Martino del Carso falu többi történelmi nevezetességével együtt látogathatóvá vált. Fel akartuk hívni a figyelmet az Osztrák–Magyar Monarchia több ezer katonájának világháború alatti itteni jelenlétére, akik a hegy védőiként kemény és véres lövészárokharcok sorát szenvedték itt el. Minderről a dokumentumoknak és megmaradt tárgyi emlékeknek köszönhetően tudunk, amelyeket történelmünk részeként kötelességünk megőrizni.
A helyreállított bejárat 1996-ban
1916. augusztusi vázlat a Schönburg-alagút jelölésével
(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében c. könyvből)
Munkánk eredményeként a Nagy Háború újabb nyoma került napvilágra, amely annak emlékét őrzi, hogy a férfiak a front mindkét oldalán elhagyták otthonukat és szeretteiket egy olyan háború megvívásáért, amelyet e sziklák egyike sem akart. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere is ellátogatott a San Martino del Carsó-i első világháborús múzeumba és egy mondata nagyon megmaradt bennünk: „az élők feladata és küldetése, hogy a múlt minden egyes darabkáját megőrizzék, mert csak így marad az emlékezés is élő”.
Az alagút 6. isonzói csata ideje alatti védelméről szóló írásunk itt olvasható.