„A kézigránát harc egész éjjel tart”

2013.04.15. 06:37 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója - 7. rész

San Martinónál a kézigránátozás, macskázás, tüzérségi tűz, vaklárma, eltévedt találatok, állásépítés, menázsiosztás körforgásában viszonylag nyugalmasan telnek a napok. Hősünknek így van lehetősége rácsodálkozni egy-egy új fegyverre, vagy bátor katonatársára, s mindezt megörökíteni naplójában. A lövészárokélet mindennapjai 1916. április 11-12-én.

 

Délelőtt 10 órától kezdve valahonnan a 7. kompanitól egy úgy nevezett inf[anterie] geschütz (valami lövészárok ágyúféle, még eddig nem volt alkalmam látni) lövöldöz zugunk jobbszárnya elé, az olasz előretolt állásra. A kislövegek, amint felettünk elsuhannak, olyan hangot adnak, mintha valami bogár röpülne. 11 órakor riadalom támad zugunk jobbszárnyán, s a következő percben korporal Kohajda kezében egy kis inf. geschütz gránáttal siet le a kompanie kommandó kavernába jelenteni, hogy az inf. geschütz a mi stellungunkba lő. Heim telefonon intézkedik, s a geschütz elhallgat. Mikor Kohajda kijött a kavernából, jobban szemügyre vesszük a kis gránátot, mely csak akkora, mint egy Lakos kézigránát. Kohajda azt mondja, ezt a gránátot elteszi emlékbe, mert amint dekungjában feküdt, a gránát épp feje mellé csapódott le, szerencséjére azonban nem explodált.

Gyalogsági ágyú a Doberdón Gyalogsági ágyú a Doberdón
(A tizenhetesek 1914-1917 című kötetből)

Délfelé egy ordonánc jön a 13. kompanitól, valami jelentéssel, azt újságolja, hogy az este, mikor jöttek a stellungba, a pionir fassungstellénél századuk közé vágott egy 15-ös gránát, s 3 halottat és 5 sebesültet okozott a 13. kompaninak.

Délután a tiszti latrina és a beobachtungs stand mellett dolgoztatok 2 órától kezdve 7-ig. Kis időre átmegyek a 3. kompanihoz Jambrikhoz beszélgetni. A 3. kompani régi első vonalának dekungjai azon módon vannak, ahogy a digók legutoljára március 27-én lőtték. Most az előretolt álláson dolgoznak, s ez lesz majd a fővonal, mint Jambrik mondja, már dekungok is vannak benne készen.

Lakos kézigránátok eredeti csomagolásban Lakos kézigránátok eredeti csomagolásban
(A vipavai első világháborús múzeum gyűjteményéből fényképeztük a fenntartó engedélyével)

Este kiadja Heim parancsba, hogy a II. zug egész éjjel hányja a balszárnya elé a kézigránátot, hogy a digók újabb előre dolgozását, s előretolt stellungjának kiépítését megakadályozza. Mindjárt szürkületkor a II. zug meg is kezdi a kézigránátozást, melyben a zugnak a marssal lejött Vasas nevű három kitüntetéses rendkívül bátor fiúnak látszó zugsführere jár elő jó példával. A kézigránát harc egész éjjel tart részünkről, a digók nem felelnek. Mivel a zugunknak csupán 2 vödre van, Sánta 4 hosszabb lécet dróttal egymáshoz köt, s így egy kb. 8 méteres lécet kap, melynek végébe nagy szöget ver, melyet elgörbít horognak, s ezzel lemegy, hogy a ciszternába beleejtett sok vödör közül kihúzzon néhányat. Sikerül is neki 4 vödröt kipécézni, most zugunknak 6, schwarmomnak 2 vászon vödre van. Este a menázsival Ede ismét küld egy homokzsákban elemózsiát részemre.

1916. április 12. Reggel 7 órától ismét a beobachtungs standnál mélyíttettem a futóárkot. Erdei Tóni kadettel beszélek, ki Kovácsot jön meglátogatni századunkhoz. Most a 3. kompanihoz lett áttéve. Rendkívül barátságos hozzám, nem úgy, mint a másik önkéntes társaim: Kovács és Vass kadétok.

Délelőtt rövid időre lemegyek a III. zughoz megnézni az inf. geschützöt, mely most onnan lő a völgyben levő olasz állásokra. Csinos kis ágyúcska, visszafutó csővel, az emberek a hátukon is vihetik. Kalibere 37 mm. Mikor elsütik nem szól sokkal nagyobbat, mint egy fegyver. Az inf. geschützöt csak a múlt évben találták fel. Tüzérek kezelik, egy Dvorzsák nevű kadett a parancsnokuk, nagyon szívesen magyaráz meg mindent kérdezősködésemre.

Délfelé olasz repülők keringenek felettünk. Délután 2 óra tájban Vasas és Varró zugsführerek a tiszti latrina előtt hányják a digókhoz a kézigránátokat. Vasas egy Lakost a futóárok fölötti kézigránát hálóba üt dobás közben, s a gránát kiesik a kezéből. Vasas felkapja a kézigránátot, s újból eldobja. Pompás két fickó ez a két zugsführer. Heim is Molnár is gyönyörködve nézik hatalmas kézigránátdobásaikat. Délután 2 órától kezdve megint a beobachtungs stand mögött dolgoztatok.

½ 3-tól kezdve pontosan ¼ óránkint egy-egy, összesen 16 db 28-ast küld a digó a faluba. Az egyiknek egy hatalmas repeszdarabja a stellungunk elé esik. Hatalmasat robbannak a 28-asok, s óriási a füstjük. Heim és Molnár a futóárokból (hol dolgoztatok) kukkerozzák az explodálásokat. Mint beszédjükből hallom a falu közepén azt a házat lövik, hol a még meglevő tábla szerint egykor Antonio Vizintin szatócs üzlete volt. A 28-as üteg ½ 7-kor hagyja abba a tüzelést.

A naplóban is említett olasz gránátok típusai és osztrák-magyar puskagolyók A naplóban is említett olasz gránátok típusai és osztrák-magyar puskagolyók
(Forrás: Kókay László hagyatéka)

Este szürkületkor a II. zug latrinája mellett a futóárok mögött elhelyezett 9 cm-es aknavető és egy kis luftos mine vetik be magukat. Az előbbi a 4. kompani elé lő, s mivel elsütésekor erősen szikrázik, ami elárulhatná hollétét, ezt avval próbálják ellensúlyozni, hogy az elsütése pillanatában fellőnek ugyanarról a helyről egy rakétát is, mely az olaszok figyelmét eltereli az aknavetőről. A luftos mine a II. zug elé lő, ez levegővel dolgozik, mely érdekesen sziszeg, mikor kilöki a lövedéket. A luftos mine a völgybe is lő, de főleg azért lett iderendelve, hogy a II. zug előtt épülő olasz előretolt állást nyugtalanítsa. Meglehetős éleseket explodálnak a minék, s erősen visszhangzik tőlük a környék. Azt mondják jó hatással dolgoznak, ámbár a bakák nem jó szemmel nézik, azt tartják, századunknak a digó a kis macskákért nagymacskákkal fog fizetni.

Légaknavető Légaknavető
(Forrás: a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)

Este ½ 11. Dekungom ajtajában kanalazom a makarónis húslevest. Velem szemben lent a futóárokban egy vásárhelyi illetőségű telefonista csajkával kezében várja, mikor osztják a stábnak a menázsit. Hirtelen balról a 43-asoknál óriási fegyverropogás és rakétázás kezdődik, kölcsönösen mindkét részről, mely villámgyorsan terjed felénk is. Előttünk csak a digók kezdenek eszeveszetten lövöldözni és rakétázni, századunk nem lövöldöz, s így tovább jobbra az I. batalion sem. Az olasz rakéták fényénél láthatják őreink, hogy nincs baj előttünk semmi, s így senki se bolond századunkból (az őrök kivételével természetesen) a menázsizást abbahagyni. Gera haragosan morog a dekungban: „Mán mögén, valamelyik 43-as poszt egy karót digónak nézött!” Jót nevetek a mondáson, s közlöm a telefonistával, aki egyszerre artikulátlan hangon felordít az arcához kapva, amelyből, mint a rakéta fénynél látom, patakzik a vér. „Jaj meghalok!” - kiáltja köpködve a vért. Leteszem a csajkát, s a kompani komando kavernába vezetem, hol a szanitécek bekötözik. Kisül, hogy minden valószínűség szerint a 7. századtól vaktába kilőtt puskagolyó (a 7. kompanitól kilőtt golyók, ha az illetők ott nem vigyáznak századunk jobbszárnyának futóárkait flankírozzák) egyik fogából letört egy darabot, s arcát mindkét oldalt keresztülfúrta. Ez feltétlenül bebizonyosodott, mert a golyó a telefonista megsebesítése után a futóárok oldalához vágódott szikrázva, ezt Makai látta, s a szétlapult (saját) golyót keresve meg is találta. A telefonista nagyon meg van ijedve, de a szanitécek szerint sebe meglehetős könnyű. A lövöldözés nem tart sokáig. A 197-es magaslat bal (déli) oldalán valamelyik fél néhány hatalmas macskát explodáltat, mire síri csönd keletkezik mindkét részről, s mikor újból megszólalnak néhány pillanat múlva a fegyverek az éjjel megszokott tüzelés erősséget nem haladja túl a lövöldözés.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „Az egyik 28-as volltreffert csinál a mine raktárban”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

10 komment

Címkék: kókay lászló san martino del carso szegedi 46-os gyalogezred karánsebesi 43–as gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr495223060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tálosi Zoltán 2013.04.15. 08:18:25

A fent említett 37mm-es kis ágyú lövedéke a csatolt képen látható. Ebben az esetben a hüvelyből öngyújtó, a lövedékből pedig szivarvágó készült. (Ez a darab a szekszárdi Baka múzeum gyűjteményében található.)

postimg.org/image/k0vnio2xz/

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.15. 22:29:51

@Tálosi Zoltán: Köszönjük Zoli, valaki ezt is haza hozta emlékbe, mint korporal Kohajda a sajátját! :)

Arch Stanton 2013.04.16. 01:19:15

Ilyen szivarka-vágom nekem is van. Sőt azon felül meg is van a nyomógombja van minek is nevezzem. Linkelek egy képet róla, valszeg ugyanarról a lövedékről van szó.

postimg.org/image/64rqzienx/

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.16. 19:51:22

@Arch Stanton: Népszerű alapanyagnak tűnik a frontbarkácsolók körében! Vagy csak túl sok volt, ami nem "explodált"? :)

Arch Stanton 2013.04.17. 19:00:20

Valószínűleg sok volt a selejtes, aztán találtak itt-ott a fronton jópárat és a hosszú téli "csendes" estéken ezen vágók kialakításán ügyködtek honvédeink. Vagy csak unaloműzés miatt vagy, mert egy emléket akartak hazaküldeni vagy vinni. Ki tudja? Lényeg, hogy tudjuk létezett ilyen és viszonylag több meg is maradt.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.17. 22:13:01

@Arch Stanton: A hadvezetés pedig tiltott ezt a barkácsolást. Rózsafi János kapcsolódó írása a témában: nagyhaboru.blog.hu/2011/06/08/frontekszerek_es_a_megujulo_hadifemek

PTI 2013.04.19. 14:39:49

Ezeknek a 37mm-es lövedékeknek a vezető gyűrűn nem látszik a huzagolás okozta nyom, /azaz teljesen ujjak lettek átalakítva /, vagy ezek a kis kaliberű ágyúk sima csövűek voltak és csak a gáztömítetség jobb elérése érdekében raktak rá vörösrézgyűrűket?

PTI 2013.04.19. 14:58:44

Határozottan emlékszem, hogy Novotny Tihamér Első világháborús emlékek című könyvében azt olvastam, hogy a hadvezetés azért is tiltotta a lövészárokban az emléktárgyak készítését mivel az nagy zajjal, csörömpöléssel, járt és az ellenség akusztikus úton tudott következtetni a szemben álló erő nagyságára.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.19. 18:57:53

@PTI: Többnyire nem az árkokban, hanem a pihenőn, tartalékban barkácsolták ezeket, legalábbis a nagyobb, feltűnőbb darabokat... A lövészárokbeli barkácsolásra a zajkeltést, mint a tiltásra okot adó tényezőt, kevésbé gondolnám, mivel az árkokban állandóan zaj volt: örökké építési, erődítési munkák folytak (csákánnyal, kalapáccsal kézi és gépi fúrókkal, lapáttal stb.), nem beszélve a harci tevékenységről, ami a legritkább esetben szünetelt annyira, legalábbis itt a Doberdón, hogy ahhoz képest ez a házi barkácsolás által okozott kopácsolás feltűnő legyen. Az árok élet "zajos" mindennapjairól épp Kókay Lászlótól olvashatunk nagyon jó beszámolót. Szerintem már írta, de ha nem majd fogja, hogy néha hajnalban volt egyedül, amikor elcsendesült néhány órára a világ.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.09.14. 18:22:08

Az osztrák-magyar 37 mm-es 1915 M. Skoda gyalogsági ágyúról német nyelvű ismertető és több kép, ha valakit érdekel:

www.heeresgeschichten.at/infanterie/infanteriegeschuetz_37mm/infanteriegeschuetz_37mm.htm

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Kövendy Katalin: Nagyon érdekes, nagyon szép, nagyon megható történet. A képek (is) szívet melengetőek! (2020.08.06. 10:24) Momčilo Gavrić, a szerb gyermekkatona
  • BartókBéla: Mindig azt szoktam mondani a diákoknak, hogy a történelem iránti érdeklődés a család és a szülők ő... (2020.08.05. 13:18) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Hungryhorse: Kiváló blog! Sok erőt, kitartást és jó egészséget kívánok a folytatásához! (2020.08.03. 10:09) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Fosca: Nekem a blog adta az inspirációt arra, hogy a elkezdjem nagyapám hadiútját és olasz hadifogságát k... (2020.08.01. 21:25) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • janos900: Nagy Háború blog jelentősége számomra Évtizedek óta játszom hadtörténelmi korszakokat és eseménye... (2020.07.31. 06:29) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról