Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 16. rész
A zászlóalj 1915 nyarán a 2. isonzói csata idején véres harcok és súlyos veszteségek közepette állt helyt a Krn közelében. A sebesültek ápolása és a halottak eltemetése mellett az elesettek hozzátartozóinak a kiértesítése is Kemény doktorra várt. A napló mai része véresen naturális részleteket is tartalmaz, így azt csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!
Egy nagy szerencsétlenség is ért bennünket. [1915. július] 29-én bevágott sátrunk mögött egy 15 cm-es gránát a segélyhelybe. Épp dolgoztam. Öt szapőr baka volt ott. Akit épp lábfejen kötöztem, azt egyenesen kilőtték a kezeim közül. Gerinccsontján találta egy nagy szilánk, elroncsolta, meghalt ott rögtön. Mellettem két és fél lépésre Tiba László szanitéckáplár tartotta a meleg vizet vért lemosni, egész mellkasát, szívét marcangolta szét a gránát. Bilek óta állandóan mellettem volt, nagyon derék fiú, öt kistestvére, özvegy anyja maradt. Egy 38-as baka épp fekete kávét ivott, már be volt kötve, az egész fejét levette a gránát, az agyveleje nagy része beleesett a saját csajkájába a fekete kávéba, ott állt mellette, a kenyeret mereven szorította a kezében a szerencsétlen kecskeméti fiú. Ha magam nem láttam volna, el sem hiszem. Rotár nevű szanitéc szintén ott segédkezett, a bal karja szakadt le. Egy orvos s 30-as zászlóaljtól épp nálunk volt, a fején sebesült meg. Könnyebben sebesült meg még 3 ember. Sátramban 16 lyuk volt. Magamnak semmi baja nem lett, földhöz vágott a robbanás, megforgatott s neki a sziklafalnak. Pár percig el voltam butulva a légnyomás, a füst, az ijedtség miatt.
Sebesültápolás a sziklás lövészárokban
(forrás: heeresgeschichten.at)
Rettenetes jajgatás volt, a súlyos sebesültek jajgattak inkább, akik elszaladni sem tudtak. Esett az eső, nem is lehetett elszaladni, így ott maradtunk s remegve dolgoztunk, ezt nem szégyen bevallani. A következő gránát már nem is jött. Jó az Isten! Egész éjjel nem mertünk aludni, féltem reggel, de több nem jött be, bár napjában 20-30 gránát jött mellénk. A tőlünk 150 lépésre levő két darab 15 cm-es Haubitzeunk köré. Kutya egy segélyhely volt, úgy 15 napig meleg volt ott.
M14 mintájú15 cm-es Haubitze
(forrás: heeresgeschichten.at)
A zászlóaljnak volt a Krnön 294 ember vesztesége, ebből 71 halott. Rettenetes napok voltak. A 71 szegény szülőnek külön-külön írtam. Meghalt két tiszt, súlyosan kettő, gyengébben is kettő sebesült meg. A zászlóalj becsületesen viselte magát, a Hőfer-féle hadseregjelentésben is ki volt a zászlóalj külön emelve. Csak egy százados viselkedett csúnyán. Neuraszténiával, hasfájással meglépett. Nagyon ravasz módon járt el, becsapott engem is, a parancsnokot is. Szerencsére táviratilag visszakergették s most újra itt van. Szerbiában is így ravaszul lépett meg.
Szegény zászlóalj elvérzett csak azért, mert magyar. Füleinkkel halljuk a telefonbeszédet a hadosztálynál, amely szerint a generalstäbler bei den Division csak egyedül magyar és román csapatokat kér, a cseh nem felel meg. Pl. a 18., 35-ös zászlóaljak mindig tartalékban vannak, ide nem merik hozni, itt megadná magát, mert közel van az ellenséghez. A 18., 24., 35. és 91. zászlóaljak sohasem fognak abba a halálállásba bemenni. Nem is voltak eddig sem, pedig veszteségük sincs az olasz határon, míg mi 552 embert vesztünk könnyű, súlyos sebesültekben és halottakban. Elpusztul a jó nép, megmarad a meg nem bízható, áruló cseh népség magnak.
Ötödikén halljuk, hogy Varsó elesett. Igen hideg este van. Az összes ágyúk megszólalnak, van kiabálás, hurrá annyira, hogy az olasz 41., 42. és 43. ezred, mely éppen velünk szemben áll, ijedten lövöldözni kezd. Hoznak egy olasz tüzérfőhadnagyot, szemtelen pökhendi a viselkedése, lakkcsizma, elegáns bricsesz nadrág, fehér kézelő stb. szóval mintha otthon volna. Vagy tán hozzánk készült átjönni s azért öltözött úgy ki.
Bakáink nem értik a kézigránáttal való bánást, sokan önmagukat sebesítik meg vele. Copf ez is. Békében miért nem dob el minden ember egy-két ilyen bombát s most tudná a módját.
Párszor ellenséges repülőgép járt felettünk, rá rettenetes tüzérségi ágyútűz volt a válasz, küldte a pilóta a jelentéseket. Csak nyilakat ne dobáljon le. Van a Krnön négy zászlóalj, négy darab 15 cm-es ágyú s összesen 22 különböző ágyú. Erős hely. Vizet hóból olvasztunk, abból is iszunk és főzünk.
Élve lejöttünk, ez a fő dolog. Hát azok a szerencsétlenek, akik örökre ott maradtak! Aztán micsoda sírokban! Pár arasznyi mély, ennyit is kínosan lehetett ásni, némelyiknek kiáll a lába. Öntözzük mésszel, karbollal. Micsoda szomorú sorsra jutottak. 71 halottunk van itt. Valamennyi hozzátartozójának írtam külön-külön, most a legtöbb nem akarja hinni. Hátha! Újra írok. Újra válasz jön, hogy a harctéren esett-e el, hogy egyedül van-e eltemetve, hogy nem volt-e valami különös kívánsága? Ezek a rendes kérdések, amikre pedig már az első lapon mind meg van a válasz.
Igazi hősök a bakák. Mindenki hátrább a fedezékben van, a valószínűség sokkal, igen sokkal kevesebb, hogy pl. a századparancsnokot eltalálja a golyó. A szakaszvezetők, őrmesterek, káplárok is azonnal hátrább valami fedezékbe húzódnak a gránát elől. De a baka? Annak maradni kell. A sebesültet, a hullát odább viszik, helyébe fekszik ő. Ha őt is elviszik, jön a másik, jön a harmadik, és jön szegény, pedig tudja a sorsát. Beveszik a magaslatot? Rendben van! Jelentik a századparancsnoknak, ő jelenti telefonon a zászlóaljparancsnoknak, ez a dandárparancsnoknak, ez a hadosztályparancsnoknak, ez meg a hadtestparancsnoknak. Ezek mind, mind győztek a telefonban. Csakis itt. Aki igazán győzött, az ott fent hasal. Van kitüntetés, de kiknek?
Pirschl Rudolf, a zászlóalj Kemény doktor által többször emlegetett legendás századosa egy lövészárokban az Isonzónál, mellette jobbra Hary József
(Hary József: Az utolsó emberig. Isonzói jelentés című kötetéből)
Van azonban kivétel is. Itt van a mi Pirschl főhadnagyunk, ez mindig bakái között ül, bárhol vannak. Most 20-án soron kívül kapitány lett, fog vaskoronarendet is kapni. Megérdemli, de az ilyenek ritkák.
Előző rész: „Minden hulláért 10 korona”
Következő rész: „rögtön támadásba megyünk át”
