A budapesti születésű, később Kistétényben letelepedett Csébi Pogány Gyula festőművész a háború idején a Sajtóhadiszálláshoz beosztva önkéntes hadifestőként szolgált. Történetével unokája, Sarnóczay György kereste meg a Nagy Háború Blogot.
Az első világháború az írók mellett a képzőművészeket is hadiszolgálatba állította: 1914 és 1918 között több mint kétszáz magyar művész teljesített szolgálatot a különböző hadszíntereken. A hadügy még a harcok kezdetén létrehozta a Sajtóhadiszállás (Kriegspressequartier) keretei között a Művészcsoportot (Kunstgruppe), hogy az újságírók tudósításai mellett a hadieseményeket a képzőművészek is megörökítsék. Számos híres, és ma már kevésbé ismert festő járta a frontokat és készített rajzokat, vázlatokat, illetve festményeket, amelyeknek egy részét kötelezően a Képgyűjtő-állomásnak (Bildersammelstelle) kellett átadniuk, időnként pedig hadikiállításokon vettek részt. De nem csak a Kunstgruppe tagjai, illetve hivatásos művészek rajzoltak a frontokon, a harcoló katonák közül is sokan megörökítették élményeiket. E tevékenység nyomán számos alkotás maradt az utókorra.
Az ismertebb festők (pl. Mednyánszky, Rippl-Rónai, Vaszary, stb) életművét, ezen belül háborús festészetét többen is feldolgozták, a legtöbb művész háború alatti tevékenysége azonban – úgy tudom – még kutatásra vár. Pogány Gyula 1915-1917 között szolgált önkéntes hadifestőként. Nevével többnyire a hadikiállításokon vagy Mednyánszky kapcsán találkozhatunk. Életrajzát a két háború között megjelent, Éber László által szerkesztett Művészeti Lexikonban (1935, 2. kiadás), a Thieme-Becker lexikonban (1933, Leipzig), illetve az 1967-ben kiadott Zádor-Genthon féle Művészeti Lexikonban találjuk meg. A festőművésznek leánya, Pogány Katalin és unokája, Sarnóczay György egy weboldallal állított emléket. Az itt következő életrajzi információkat részben a honlapról, részben pedig a Budatétényi morzsák című helytörténeti kiadványból idézem, kurzívval szedve.
Pogány Gyula festőművész Budapesten született 1884. szeptember 2-án. Apja id. Enyerei és Csébi Pogány Gyula. Anyja Nicora Ilona. Középiskoláit a Kegyes Tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában végezte. Ezután kezdte meg főiskolai tanulmányait 1907-ben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán és 1910-ben fejezte be. Később Firenzében dolgozott és tanult. 1914-ben megházasodott, Kistétényben Baranyai József szobrászművész leányát, Máriát vette feleségül.
Pogány Gyula (jobb szélen) feleségével, apósa családja társaságában
(forrás: poganygyula.hu)
Gyakori vendégek voltak a kistétényi Erzsébet királyné úti villában a művészeti élet ismert alakjai: Báró Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Glatter Gyula festőművészek, Lehel Ferenc művészettörténész, kritikus, aki egyben Csontváry első életrajzírója, és ismert budapesti műkereskedők is gyakran ültek a gesztenyefák alatt a Baranyay villa kertjében.
Pogány Gyula: Akácos út Kistétényben
(forrás: poganygyula.hu)
Pogány Gyula 1914-től a Nemzeti Szalon (mai Galéria) alapító tagja.
Az első világháborúban önkéntes hadifestőként működött Mednyánszky csoportjában, a 69. gyalogezredben. Egy alkalommal a harctéren megmozdult a halottak között egy sebesült bajtársa, akit hátára véve bevitt a tudósítói sátorba, ezzel megmentve életét. 1915-ben a háborúban teljesített kitűnő harctéri festőművészi tevékenységének elismeréseként a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki (olvasható a Budapesti Közlöny 1916. május 18. számának 4. oldalán).
A Sajtóhadiszálláshoz beosztott művészek csoportja, 1916. Balról jobbra: 1. Halász-Hradil Elemér, 2. Pogány Gyula, 4. Mednyánszky László
(forrás: poganygyula.hu)
A háború során festett képeinek egy részét a bécsi Hadtörténeti Múzeumban helyezték el, de a budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is őriz tőle néhány alkotást.
(Kiegészítésképpen: háborús képeiből nyújt egy kis ízelítőt az Érdekes Újság 1915. október 24-i számában megjelent néhány rajza, amit most az alábbiakban közlök. A több művész munkáit bemutató cikk a következőket írja: „Pogány Gyula festőművész a Hoffmann-hadtesthez volt beosztva és ennek frontja mögött készültek munkái, művészi feljegyzések arról, hogyan él, pihen és nyugodalmas óráiban mit csinál a magyar katona a front mögött.”)
Pogány Gyula: Figyelő gépfegyverosztag
Pogány Gyula: Mozsárágyú lövés előtt
Pogány Gyula: Pihenő
Pogány Gyula: Beteg lovak a napon
Rendszeres kiállítója volt a budapesti tárlatoknak. Többször szerepelt Bécsben, Münchenben, Krisztiániában (Osló) különböző kiállításokon. A Képzőművészek és Műbarátok Szövetsége 1924-ben elnökéül választotta. Legnagyobb méretű, „Mózes a fáraó előtt” című képét 1924-ben festette. (Korábbi képeiből több fellelhető a családban és a barátok tulajdonában, illetve műgyűjtőknél.) Orvosai tanácsára Dalmáciában, majd Lesinában keresett gyógyulást megromlott egészségére, de ott egy sirokkós szélroham idején, 1925. február 25-én hirtelen meghalt. Temetési költségeit az a bajtársa (zágrábi kereskedő) állta, akinek életét a háborúban megmentette.
Pogány Gyula: Mózes a fáraó előtt
(forrás: poganygyula.hu)
Korai halála másnapján az egyik napilap így fogalmazott: „Annak a festőgárdának, amely a magyar naturalizmuson nevelkedett, volt tehetséges és becsületes kultúrájú művésze. Szürke tónusok, becsületes természetábrázolás, erős rajztudás voltak jellemző tulajdonságai. Halálával a magyar piktúra egy tisztes értékét vesztette el.”
Pogány Gyula további képei megtekinthetők a www.poganygyula.hu oldalon.
