„a nagy napóleoni időkben történt azon vitézi cselekedet”

2012.01.23. 07:05 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 56. rész

Egy magyar hős emléke

Hősünket is visszaküldik a vippachi tábori kórházból a századához. A Haidenschaft felé vezető úton egy templom előtt érdekes magyar emléket figyel meg a napóleoni időkből. Rostás Pál magyar huszár szobrának feliratát akkurátusan fel is jegyzi a noteszába. Újra Prvacinára kerül, ahol ismét beteget jelent, s egy vizsgálat során a megfelelő rubrikába végre kedvező bejegyzést kap…

 

[1915.] augusztus 13-án, délelőtt ismét sorakoztattak bennünket szokás szerint. A főhadnagy felszólított minket, hogy akik 7-e előtt jöttek ide, azok álljanak félre. Úgy látszik itt egy hétnél tovább nem tűrik a vendéget. Már tegnap is ki volt adva a parancs, hogy aki 6-a előtt jött, lépjen ki, de mi akkor Baloghgal ellógtunk az összeírás elől. De most a mi nevünket is felírták és külön állítottak bennünket hosszú sorba. Csakhamar jött a cseh doktor és egyenként futólag csak rápillantott kinyújtott nyelvünkre és „gút, gút” szavakkal továbbnyargalt előttünk. Pedig igazán sok beteg ember volt köztünk. Mitől is gyógyultunk volna meg? A rossz és kevés élelmezéstől és a testgyakorlatozásoktól? De hát nem lehetett sehová sem fellebbezni. Kiadták a parancsot, hogy délután 2 órakor indulunk vissza Prvacinára, s onnan mindenkit küldenek a saját csapatához.

Összeszedelőzködtünk tehát a mondott időben, 144-en voltunk és néhány altiszt vezetése alatt megindultunk gyalog azon az úton, melyen a múlt héten jöttünk. A városon keresztül haladva vettünk körtét, barackot és szőlőt. Az út mentén két oldalt tengeri- és szőlőföldek feküdtek. Itt nem úgy termelik a szőlőt, mint nálunk, körül bekerített kertben, hanem szabadon, künn a szántóföldeken. Láttam több helyen is olyan tengeri- és szőlőtáblákat, hogy egyik sor tengeri, másik sor szőlő volt. Baloghgal hátramaradtunk – mint mások is – és szüreteltünk helyenként a szőlőből, mely azonban többnyire még éretlen volt. Lassan ballagtunk, sok tervet forraltunk együtt. Szerettük volna módfelett hazafelé irányítani utunkat. Már Vippachon is sokat terveltünk efelől, mivel hallottuk, hogy egyik is, másik is meglógott és hazafelé vette útját. De azért mi csak nem mertük megkísérteni a dolgot, pedig nagyon vigasztalan kilátásaink voltak a jövőre.

Vippach és Haidensaft közt a félúton terebélyes fák alatt állott néhány ház, melyek közt egy italmérés is volt. Televettük kulacsainkat borral. E néhány ház közt áll egy szép háromtornyú templom, elől egy nagy, hátul két kisebb toronnyal. A templom előtt vasrostélyos kerítéssel körülvéve áll egy szép nagy szobor. A szobor talapzatán egy magyar huszár hatalmas szobra.

A Vippach/Vipava és Haidensaft/Ajdovščina közötti főúton található Budanje temploma napjainkban, amiről Sárközy Gergely írt. A szobor ma már nem látható, csak a talapzata áll. A Vippach/Vipava és Haidensaft/Ajdovščina közötti főúton található Budanje temploma napjainkban, amiről Sárközy Gergely írt. A szobor ma már nem látható, csak a talapzata áll. (Forrás: budakeszikultura.hu)

Már az elmúlt héten, mikor itt eljöttünk láttam a szobrot, de a kocsi sebesen haladt, és nem tudtam a felírást elolvasni, csupán annyit láttam nagy betűkkel kiírva: „Rostás Pál”. Vippachon is sokat töprenkedtünk Baloghgal, hogy ki lehetett azon magyar vitéz, kinek itt ez idegen országban van felállítva az emlékszobra?

Rostás Pál egykori szobra. Megmaradt töredékei jelenleg a Nova Goriziai múzeum kőtárában találhatóak, az elmúlt években gyűjtés kezdődött a restaurálására és újbóli felállítására Rostás Pál egykori szobra. Megmaradt töredékei jelenleg a Nova Goriziai múzeum kőtárában találhatóak, az elmúlt években gyűjtés kezdődött a restaurálására és újbóli felállítására (Forrás: budakeszikultura.hu)

Most azonban visszamenetkor, míg egy kis pihenőt adtak, ráértem alaposan szemügyre venni a szobrot, és feljegyeztem zsebkönyvembe a felírás szövegét, mely szóról-szóra így hangzik: „Rostás Pálnak Cs. és Kir. V-ik Huszár Ezred közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-án e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutató, hős elszántsággal egyedül reárohant LX gyalog s VII lovastól környezve Leonidásként óranegyedig az ellenfél bámulatára vívott, míg XXX golyótól érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hasoncímű ezred”. Tehát még a nagy napóleoni időkben történt azon vitézi cselekedet, melyet e magyar hősnek ezen életnagyságú szobra hirdet a késői utódoknak.

Rostás Pál huszár tizedes szobráról a Vasárnapi Újság 1857. évi 9. száma is közölt egy rajzot, ami azonban látható módon nem hasonlít a valódira. A lap tudósítása szerint a szobrot 33 évvel később, 1846-ban a halála és a temetése helyén emelték az önfeláldozó haditettével megmentett huszártársai. Rostás Pál huszár tizedes szobráról a Vasárnapi Újság 1857. évi 9. száma is közölt egy rajzot, ami azonban látható módon nem hasonlít a valódira. A lap tudósítása szerint a szobrot 33 évvel később, 1846-ban a halála és a temetése helyén emelték az önfeláldozó haditettével megmentett huszártársai.
(Forrás: epa.oszk.hu)

Rövid pihenés után tovább vándoroltunk Haidensaft felé. Az eső ránk eredt, az út csúszós lett. Lábaim szörnyen elfáradtak, tagjaim nagyon fájtak, vállamon a bakó oly nehéz lett, mintha kövek lettek volna belerakva, pedig egy kis kenyéren és a csajkán kívül mást nem tartalmazott. 5 órakor értünk Haidensaftban a vasúti állomásra, hol megszámláltak bennünket, s kitűnt, hogy 3 ember ellógott, eltűnt másfelé, nem is került meg. Azoknak több bátorságuk volt, mint nekünk.

Súlyos sebesültek a haidenschafti vasúti pályaudvaron Súlyos sebesültek a haidenschafti vasúti pályaudvaron
(Forrás: bildarchivaustria.at)

Beültünk ismét a vonatba és egy óra múlva Prvacinán szálltunk ki. A kórháznak berendezett épületben nem kaptunk helyet, mind tele volt sebesültekkel és betegekkel, tehát házaknál szállásoltak el bennünket. Mi Baloghgal és még 8 társunkkal egyik ház padlásán, a szénában kaptunk elhelyezést. Vacsorát és másnap reggel feketekávét kaptunk, olyan jót és eleget a tábori konyhán, hogy olyant ritkán ettem a harctéren.

Másnap 14-én reggel azt mondja Balogh, hogy ő beteg és látja, hogy én is milyen beteg vagyok, tehát menjünk maródit jelenteni. 8 órakor fel is iratkoztunk egy irodán, hol 2–3 német írnok írta a neveket, de az én nevemet egyik sem tudta leírni. Sárközi helyett vagy Sarkegyi, vagy Sarhegyi voltam. 10 órakor mentünk orvosi vizsgára. Voltunk ott vagy 90-en, de az orvos egyiket a másik után bocsátotta el azzal, hogy „szolgálatképes, vissza a századhoz!” Előbb Balogh került sorra, neki is azt mondta a doktor, hogy egészséges, mehet! Csak nagyon keveset fogadott el betegnek.

Csakhamar rám is került a sor. Ingre vetkőzve léptem az orvos elé, ki egy öreg, elég barátságos német volt. Egy szót sem tudott magyarul, tolmács segédkezett mellette. Mikor előtte álltam rám nézett és rögtön meglátta, hogy a hónom alján milyen vizes az ingem. Megvizsgálta ütőeremet, hallgatózott a mellemen és a tolmács által kérdé, mióta vagyok katona, azelőtt miért nem voltam, mióta vagyok a harctéren stb.? Végre az előtte levő könyvbe nevem után az illető rubrikába azt írta, hogy „Spital.” Jól megláthattam én is ez egy szót. Kijövet mondám a földimnek, hogy alkalmasint el kell egymástól válnunk, mert én valószínűleg megyek a kórházba.

Délután 4 óráig szállásunkon voltunk, sok gyümölcsöt elfogyasztottunk. Társaink közül egy pesti fiú, 1-es honvéd hordott mindenőnknek almát, körtét, szilvát és szőlőt, mégpedig oly csalafintasággal, hogy egyik lábát bekötötte és elindult a városba kéregetni. A lakosok persze azt hitték, hogy éhes, sebesült katonával van dolguk, megszánták és bőven adtak neki sok gyümölcsöt. 4 óra után összeszedtek bennünket. A 90 beteget jelentő közül 17-et talált a doktor betegnek. Baloghtól elbúcsúztam, nem is sejtve, hogy sohase fogom többé viszontlátni ez életben!

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Semmiképpen sem lehet ez átkozott helyről szabadulni”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

14 komment

Címkék: b. sárközy gergely prvacina haidensaft Wippach

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr703575342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

calabar2012 2012.01.24. 14:58:36

Egy hozzászólás a szobor utótörténetéről.

Rostás Pál közhuszár 1813-ban halt meg a napóleoni hadakat üldöző magyar előörs tagjaként. Az alakulat a később komáromi székhelyű 5. Radetzky huszárezred volt. Bajtársai, ezredtársai 1845-ban avattak emlékére egy teljes alakos szobrot Vipava közelében, Budanje-ban, ami ma a szlovén-olasz határ közelében van, közel Trieszthez. A szobor egyben Rostás Pál sírhelye is. Az 1845-ös szobor költségeit bajtársai, ezredtársai gyűjtésből finanszírozták. A szobor időközben megsérült, a településen a Mária Templom mellett a szobor talapzata elhagyatottan állt egészen 2009-ig. A sérült szobor eredeti maradványai a szlovéniai nova-goricai múzeum kőtárában vannak jelenleg.

A helyi közösség kezdeményezése

2010 nyarán kereste meg a ljubljanani magyar nagykövetségünket a helyi önkormányzat, illetve a múzeum képviselői a kéréssel. Szándékuk a szobor teljes helyreállítása volt. Ekkor sajnos azt kellett jeleznünk feléjük, hogy a teljes összeget (16.725 EUR) semmiképpen sem tudjuk előteremteni.

2010 folyamán a ljubljanai nagykövetség tevékenységének köszönhetően a budanjei önkormányzat, együttműködésben a helyi múzeum munkatársaival összeállított egy költségvetést, amely helyi szakértők bevonásával helyreállítaná a szobrot. A megvalósulás esetén a szobor teljes egészében, eredeti formájában állítható helyre. Időközben a helyreállítási munkákat megkezdték, a szobor talapzatát és környékét renoválták. A szükséges pénzügyi források nagyobbik részét eddig a szlovén fél biztosította, összesen közel 11.000 eurót. A helyreállítás a település összefogásával történt meg, támogatta eddig a szlovén honvédelmi minisztérium, a helyi önkormányzat, illetve rengeteg lelkes és elkötelezett önkéntes. Magasrangú helyi politikusok, pl. a szlovén nemzetgyűlés akkori alelnöke, Vasja Klavora is felszólalt a szobor helyreállításáért. A tapasztalatunk a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos szobor helyreállítása.

Nagykövetségünk célja, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199. évfordulójára, 2012 októberére elkészüljön és eredeti formájában, újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában.

Az emlékmű üzenete egyértelmű: egy hős magyar huszár, aki életét áldozta bajtársaiért, és hazájáért, s akinek az emlékét bajtársai hosszú évtizedek múltán sem feledték. Idővel ugyanakkor emléke elhalványult, fogalmazhatunk úgy is, hogy kikopott nemzet emlékezetéből. Kimondhatjuk, hogy a szlovén civil kezdeményezés nélkül a szobor helyreállítása nem történne meg, sőt, talán azt is elmondhatjuk, hogy a szobor létezéséről valószínűleg nem is tudnának a magyarok, akár Magyarországon, akár Szlovéniában.

A helyiek, szlovén barátaink Rostás Pál emlékét méltó módon megőrzik és ápolják. A szobor helyreállítását és jelentős részben ennek finanszírozását a szlovén fél állta, állja. A helyreállítást, a szobor emlékének megőrzését a szlovén fél kezdeményezte. Ennek hangsúlyozása szükséges, mivel sajnálatos módon kevés hasonló példát találhatunk a hazánkkal szomszédos országokban az ottani magyar történelmi emlékek esetében. A szlovéniai példa kiemelkedően pozitív és emiatt minden támogatást megérdemel. Rostás Pál emléke, s ezen keresztül a szobor korabeli üzenete olyan önfeláldozó hősiességről szól, amelyre napjainkban példaértékűen lehet szükség. Példaként kell ugyanakkor kiemelnünk a szlovénok hozzáállását: a lelkesedés, amivel találkozunk, őszinte és baráti. Rostás Pál huszár emléke korában is az összefogásról szólt, és sajátos módon napjainkban is ezt jelenti mindazoknak, akik támogatják a helyreállítását.

A helyreállítás

A költségek 16.725 eurót tesznek ki, amelynek jelentős részét (10.375 EUR) a szlovén fél fizeti. Simicskó István 2010 szeptemberi szlovéniai látogatását követően a HM Hadisírgondozó Hivatala 200.000 forint támogatást adott. Összefoglalva, szükség van még pénzügyi támogatásra, de a helyreállítás folyamata beindult. Szeretnénk elérni, hogy egy magyar huszár emlékművet ne csak a szlovénok pénzéből állítanánk helyre, így a nagykövetség egy sokkal szélesebb célközönségű gyűjtést kezdeményezett.

A visszamaradó összeg 5050 EUR, amit különböző forrásokból tervezünk előteremteni. Sokan támogatják a helyreállítás gondolatát, közöttük magyarországi politikusok és civilszervezetek is. Felvettük a kapcsolatot már Komárom városával, ahol a Radetzky ezred állomásozott, a polgármester, Molnár Attila támogatja az ügyet. Ugyancsak támogatja Zalaegerszeg polgármestere, Gyutai Csaba, akinek kiemelten fontos a két ország, Magyarország és Szlovénia kapcsolatainak elősegítése Zalaegerszeg közelsége miatt. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség is a lelkes támogatók között van.

Reményeink szerint egyre több és több embert sikerült az ügy mellé állítani, amivel részben leróhatjuk tiszteletünket őseink előtt, és azon magyar huszárok előtt, akik Rostás eredeti szobráért megmozdultak, áldozatot vállaltak. Akkor is adakozásból állítottak emléket neki, most is részben ezt tervezzük.

Megkezdtük a szlovéniai magyarok között a gyűjtést, az első adományt - 10 eurót - egy hatéves kislány adta, aki magyar-ausztrál állampolgár. Eddig 110 euró gyűlt össze, de ez csak az első lépés, reméljük, hogy naponta több és több gyűlik össze.

A magyarországi gyűjtést a Budakeszi Kultúra Alapítvány koordinálja, a honlapjuk a képre klikkelve vagy itt érhető el.

www.budakeszikultura.hu/index.php?page=news&subpage=huszar

hechtgrau 2012.01.25. 09:39:03

@calabar2012: Minden elismerésem, jó ilyet olvasni!

freiwilliger 2012.01.25. 15:31:38

@calabar2012: @hechtgrau: Csatlakozom az előttem szólóhoz, s köszönjük a részletes beszámolót! Nagyon szép a szlovénektől, hogy ezt maguktól kezdeményezték! Arról lehet tudni, hogy mikor és miért pusztult el a szobor? Sárközy Gergelyék még látták a háború alatt, s mintha a kép is későbbi lenne, legalábbis egy bicaj látszik a háttérben, ami talán a két háború között terjedhetett el.

calabar2012 2012.01.25. 15:49:21

@freiwilliger: A szobrot - nem megrősített, a helyiek által elmondott verzió szerint - az olaszok emelték le a talapzatáról a második világháború alatt, mert nem tetszett nekik. Ezután a faluban hányódott évtizedekig, tehát jó eséllyel volt kitéve akár mindenféle csínytevésnek vagy egyszerűen csak az idő hánnyattatásának. A csoda, hogy a titói kommunista rendszer nem semmisítette meg. Talán a falusi szemétdombnak köszönheti a túlélést. De persze, mindez csak helyi szóbeszéd, habár tudod, nem zörög a haraszt...

A tény, hogy most beidnult a felújítás, úgyhogy ha van valakinek kedve, a linken keresztül megnézheti, hol adhat némi nemű támogatást, valahogy úgy, ahogyan Rostás ezredtársai tették az 1840-es években.

freiwilliger 2012.01.25. 15:58:00

@calabar2012: Hát, bevallom őszintén, én inkább gondoltam volna a titói idők áldozatának, mint az olaszénak... Ez a terület ezek szerint még Olaszországhoz tartozott a két vh között, s nem Jugoszláviához? Nekik miért nem tetszhetett a szobor? S itt nem az esztétikumra gondolok...

calabar2012 2012.01.25. 16:03:22

Ez a terület még nem tartozott az olaszokhoz, ide 1941 után jöttek be. Hogy miért nem tetszett nekik? Talán mert volt rajta egy olyan katona, akinek nem volt semmi köze a térség olasz történelméhez. De ez csak az én találgatásom, talán érdemes lenne ezt a témát, a szobor történetét feldolgozni, nagyon érdekes mikrotörténeti kutatás lehetne.

Titóék alatt szerintem tényleg egyszerűen elfelejtődött, ami nagyon szerencsés, hiszen nem lenne belőle mostanra már semmi sem. A szlovénokat mindenesetre dícséret illeti az eddigi hozzállásért, nekünk meg össze kell kapnunk magunkat, ha nem akarjuk, hogy valaki más tegye meg azt, ami a mi kötelességünk, azaz saját nemzeti múltunk egy darabjának ápolása.

A felújítás története tanulságos, sok szomszédunk van, akik tanulhatnának belőle bölcsességet, megértést és kulturáltságot.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.01.25. 23:56:56

@calabar2012: A szerkesztőség és a blog olvasói nevében is köszönjük a szobor történetéről adott részletes tájékoztatást! Rostás Pál szobra magyarok generációt kapcsolja össze a "nagy napóleoni időktől" kezdve a Nagy Háború sok-sok ezer arra vonuló magyar katonáján keresztül napjainkig. Jó lenne, ha mi, mai magyarok is láthatnánk még az eredeti helyén. A szlovénok kezdeményezése valóban tiszteletreméltó, s köszönet illeti őket ezért. Az ügyet felkaroló nagykövetség és a Budakeszi Kultúra Alapítvány tevékenysége szintén elismerést és támogatást érdemel. Blogunk a hír közreadásával, s olvasóink megszólításával is igyekszik segíteni a cél megvalósítását. A jövőben is örömmel adunk helyet a szoborral kapcsolatos híreknek, s reméljük be tudunk számolni majd a felállításáról is. Bízom benne, hogy egyszer majd Sárközy Gergelyhez hasonlóan mi is megállhatunk a "magyar hős emléke" előtt, ha arra visz az utunk!

calabar2012 2012.01.26. 09:20:10

@PintérTamás: Kedves Tamás,

támogató szavaidat nagyon köszönjük! A blog híradása sok segítséget jelent a szobor felújításához.

Igazad van, a nagy háború alatt a szobor bizonyosan sok magyar katonának jelentett megnyugvást, esetleg támogatást, akik hazájuktól messze igen nehéz körülmények között éltek. Már csak miattuk is szeretnénk, hogy mi is, mindannyian a szobor eredeti formáját láthassuk viszont.

Köszönjük a bátorítást,

Máthé László
/nagykövetség, Ljubljana/

freiwilliger 2012.01.29. 22:28:39

@calabar2012: Szurkolunk, hajrá, s bízunk a megvalósulásban! :)

calabar2012 2012.02.03. 10:20:39

Minden érdeklődőnek egy újabb híradás a szobor helyreállításáról:

multmento.blog.hu/2012/02/02/romjaibol_szuletik_ujja

Máthé László
nagykövetség, Ljubljana

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.11.14. 23:46:13

Elkészült Rostás Pál szobra! 2013. november 15-én kerül sor a helyreállított huszár szobor átadási, felavatási ünnepségére: www.budakeszikultura.hu/index.php?page=news&subpage=huszar

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • PintérTamás: A blogon Rózsafi János posztjában többször is említésre kerül a József hőherceg által "Kövér Berta... (2021.11.27. 11:42) A híres 30 és feles
  • PintérTamás: A hatásáról így számolt be egy olasz hadifogoly, akinek a vallomását József főherceg rögzítette a ... (2021.11.25. 23:42) A híres 30 és feles
  • PollmannFerenc: Ide kívánkozik még, hogy a 30 és felest a Monarchia tüzérsége tulajdonképpen annak köszönheti, hog... (2021.11.25. 15:42) A híres 30 és feles
  • KajonÁrpád: @magyaros17: Nem akarlak elkeseríteni, de a hadosztályok nehéztüzérsége nem 30 és felesekkel volt ... (2021.11.25. 15:02) A híres 30 és feles
  • magyaros17: Én azt hittem, hogy jóval nagyobb számban készültek ilyen lövegek. Mondjuk az elgondokodtató volt,... (2021.11.25. 10:50) A híres 30 és feles
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása