Könyvbemutatónk San Martinóban

2011.11.24. 00:55 :: PintérTamás

San Martinóba úgy járunk már, mintha hazajárnánk: évente többször megfordulunk arrafelé. Legutóbbi útjainkról itt a blogon is beszámoltunk, mondták is már olasz barátaink, hogy nyugodtan tekintsük a hajlékukat a mi otthonunknak is. 2011. november 19-én az egykori iskola felé vettük az irányt. Ennél autentikusabb helyszínt nehéz lett volna találni a Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel közös Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében kötetünk olasz kiadásának a bemutatásához: az épület már az első világháború harcai idején is állt, több fotó is készült róla, akkor körülötte árkok húzódtak és nem messze voltak ide a védelmi vonalak. 17 órára színültig megtelt a felújított és turisztikai látogatóközponttá átalakított épület nagyterme.

A megjelenteket előbb Mauro Gaddi, az estet szervező és a kötetünk kiadását vállaló Juliaest Egyesület elnöke köszöntötte. A két éve alakult szervezet az általunk csak Doberdóként ismert, általuk Karszt-fennsíknak nevezett terület turisztikai fejlesztését tekinti fő céljának, amit komplex módon szeretne megvalósítani. A természeti látnivalók, gasztronómiai és kulturális nevezetességek népszerűsítésén túl fontos célja a környék történelmének a bemutatása. A terület legnevezetesebb eseménye a Nagy Háború, ami 1915 májusától 1916 augusztusáig ezen a területen dúlt. A szervezet nyerte el a magyarok számára oly nevezetes Monte San Michele koncessziós kezelését is. A tervezett kiadványsorozat első kötete a mi munkánk fordítása volt. Ezt követően Elisabetta Pian, Sagrado (San Martino del Carso ehhez a településhez tartozik) polgármesterasszonya szólt az egybegyűltekhez.

Őt Paolo Vizintin, a fennsíknak is nevet adó, szomszédos Doberdo del Lago, szlovénül Doberdob település polgármestere követte, majd a Gorizia megyei önkormányzat képviselője is üdvözölte a megjelenteket, s méltatta az esemény jelentőségét.

A helyi hivatalos bevezető részt követően a „szakma” vette át a terepet kedves adonyi barátunk, Németh Dorottya tolmácsolása mellett. Először Görög István ezredes úr, a magyar nyelvű kötetünk kiadásán fáradozó Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete alelnöke beszélt arról, hogy mit is kerestek itt a magyarok kilencven évvel a harcokat követően, s hogy mit találtak, s milyen kapcsolatok alakultak ki az elmúlt két évtizedben az itteni civil szervezetekkel.

Tőle a szót a könyv olasz fordítója, Gianluca Volpi, az udinei egyetem Közép-Európa XX. századi történelmére szakosodott történész professzora vette át. Ő ragyogóan beszéli a nyelvünket, élt és tanított is Magyarországon, ezért is vállalta a fordítást és a bevezető megírását.

 Beszédében kiemelte, hogy ez az első magyarról olaszra fordított könyv az első világháború olasz frontjáról. A kölcsönös megértéshez fontos tisztázni az egykori ellenségeskedés okait, amire nagyon jók az ilyen alkalmak. A negatív megítélések feloldásához, mint például ami az olaszokban él a barbárnak tartott buzogány alkalmazása miatt, ismerni kell a kulturális hátteret, hogy ennek a fegyvernek az alkalmazása, s az ezzel való pózolás benne élt a magyar kultúrában – elég, ha csak a Hősök tere szobraira gondolunk – ezzel szemben a másik oldalon akkoriban minden olasznak a zsebében ott lapult a bicska. Meglepő volt a számára, hogy a magyar katonák milyen tiszteletet tanúsítottak az ellenséggel szemben. A kutatásainkkal kapcsolatban elismerőleg szólt a helyszíni terepbejárásainkról, amelyek rengeteg ismeretet adtak az események jobb megértéséhez, ő is mindig igyekszik eljutni arra területre, amiről épp ír és igyekszik azt mélyebben megismerni.

Ezután én következtem. Kiemeltem az esemény számunkra ünnepi jellegét és hogy a közel száz évvel ezelőtti magyarokhoz képest mi most örömmel jöttünk a helyszínre, ahol barátok fogadnak bennünket. Sorba szedve és megköszönve a segítségüket, a kötet megjelenésében közreműködők közül elsősorban Marco Mantini barátunké a fő érdem. Vele és Silvo Stokkal már 2005-től járjuk a fennsík különböző helyszíneit. Sok adattal, térképpel, fotóval segítettük kölcsönösen egymás kutatásait. Gianfranco Simonit és a helyi kis múzeumot létrehozó barlangász kutatótársai szintén folyamatos segítségünkre vannak terepbejárásaink során. Gianluca Volpit is már régóta ismerjük, nála értő olvasóra, szakemberre és fordítóra talált a munkánk.

A kötetünk olaszul Il Monte degli ungheresi. La difesa del San Michele 1915-1916, azaz A magyarok hegye. A San Michele védelme 1915-1916 címmel jelent meg, mivel az olasz közönség a Doberó fogalmát nem ismeri, számukra az csak a községet jelenti, míg a hegy neve jól ismert. Emiatt a hallgatóság számára igyekeztem tisztázni a Doderdó fogalmának a magyarok számára máig élő jelentését és jelentőségét, aminek az értékelése az elmúlt közel száz év alatt több változáson is átesett. Beszéltem a jövőbeni terveinkről, kapcsolódva Gianluca Volpi felvetéséhez, aki szintén szeretné, ha a munka hatására újabb kötetek is megjelenhetnének. Végül egy személyes történettel zártam a dédapámról, aki harcolt az Isonzónál: életét később a Piavénál olasz hadifoglyok mentették meg, akikre ő ezért egész életében hálásan gondolt, s fenn az égben bizonyára örömmel szemlélte az estet.

Mauro Gaddi úr ezt követően állófogadásra invitálta a megjelenteket, ahol finom helyi sajtok, sonkák, borok elfogyasztására nyílt lehetősége a száz főt meghaladó létszámú közönségnek. Mindeközben kötetlen beszélgetésre, dedikálásra is sor került.

A környékről megjelent rendkívül érdeklődő közönség tagjai közül többen megkerestek bennünket olaszok, szlovének a saját történeteikkel, fotóikkal, különböző kiadványokkal. A terület különlegessége, hogy a Nagy Háború kezdetén még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, s az innen bevonult katonák a mi oldalunkon harcoltak. Volt dolguk a tolmácsoknak…

Gianluca Volpi is elmesélte az est során számomra saját őse első világháborús történetét. Ígérete szerint a blog számára is megírja majd magyarul és olaszul. Nagyon érdekes volt, miként az egész est, de nem lövöm le a poént… Közben összeálltunk a szervezőkkel, hivatalosságokkal egy közös fotóra. A képről Marco Mantini sajnos hiányzik, de ezúton is köszönjük a fordítás megjelenése érdekében végzett fáradozását. Emlékezetes este volt a számunkra, de reakciókból ítélve az olasz-szlovén közönség számára is. Még sok ilyet!


 

Szólj hozzá!

Címkék: könyvbemutató monte san michele san martino del carso doberdó

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr753407252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása