Honvédek az olasz front kezdeti magashegyi harcaiban 3/2. rész

2011.11.16. 07:27 :: RózsafiJános

Sorozatunk első részében végigkövettük azokat a fontosabb összecsapásokat, amelyek a rosszul felszerelt, magashegyi harcokra kiképzetlen magyar honvéd csapatoknak súlyos veszteségeket okoztak. Területveszteség szempontjából a 2244 méter magas Krn csúcs elvesztése volt a legsúlyosabb csapás.

A Krn elhelyezkedése A Krn elhelyezkedése
(Pilch Jenő szerk.: A világháború története című kötet alapján)

Az 1915. június 16-án 3 órakor kezdődött olasz támadás gyilkos szuronyharc után sikerrel járt: az ellenség kezébe került a hegycsúcs. A nagyváradi 4-es honvédek mellett küzdő 3. hegyi dandárhoz beosztott császári és királyi nagyváradi 37. gyalogezred 13. és 14. századai a leváltásuk után június 21-én érkeztek vissza a zászlóaljuk táborhelyéhez. Az egység orvosa, Kemény Gyula visszaemlékezése szerint ők úgy mesélték, hogy az olaszok a sűrű ködben meglepték a honvédeket és a hozzájuk beosztott szintén közös debreceni 39-es századot. Elfoglaltak egy telefonközpontot is. Amikor Balogh Barna védelmi parancsnok, a 4-es honvédek alezredese telefonon azt jelentette, hogy veszélyben vannak, egy idegen hang szólt bele a vonalba: „Pár perc múlva foglyok vagytok”. Ezt már egy olasz katona mondta, és valóban, a szuronyharc után az életben maradottak fogságba estek.

Fennállt a veszély, hogy ha az olaszok a Krnről tovább tudnak támadni a Rudeci Rob felé, akkor egérfogóba kerültek volna a Sleme és a Mrzli vrh védő csapatai. A magaslatokról az ellenség tűz alá vehette volna a tolmeini völgyben vonuló egységeket is. Ezért a következő hetekben súlyos védelmi harcok kezdődtek a 2164. és a 2068. csúcsokon (mai térképeken jelzett magasságok).

A legsúlyosabb harcokban részt vett honvéd ezredek veszteséglistáját átnézve a következőket találjuk. 1915. június 7. és 25. között a debreceni 3-as honvédeknél 2 tiszt meghalt, 3 megsebesült, beteg lett 9 fő. A legénység közül 59-en meghaltak és 386-an megsebesültek, 79-en megbetegedtek. Fogoly és eltűnt nem volt az ezrednél. A nagyváradi 4-es honvédek tisztjei közül június 1. és 25. között 2 fő meghalt, 14 megsebesült, 22 eltűnt, hadifogságba esett, 8 megbetegedett. Igen nagy volt a legénységi veszteség is: meghalt 82 fő, 336 megsebesült, 338 hadifogságba esett, 146 megbetegedett.

Távirat a 4-es honvédek veszteségeiről Távirat a 4-es honvédek veszteségeiről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)

Térjünk vissza a harcok júniusi kezdetéhez. Serényi Jenőre emlékező sorozatunk harmadik részében olvashattunk arról, hogy 1915 májusának utolsó napjaiban még csak osztrák-magyar figyelő őrsök gyenge láncolata húzódott a Lipniktől a Krnig húzódó hegygerinceken. Viszont egyre sűrűbb lett a kiváló olasz alpini csapatok előnyomulása, támadása azzal a céllal, hogy elfoglalják az uralkodó magaslatokat. Ezért a következő napokban nem csak a puskatűztől kellett tartaniuk a honvédeknek, hanem az óriási erőfeszítések árán felszállított tüzérségi lövegektől is, amelyek megkezdték működésüket. Stadler ezredes, védelmi csoportparancsnok jelentéséből idézve: „Ellenséges tüzérség a Vrata mögötti lejtőről, valahol az 1776 mp. levő ágyú kezdi magát belőni, eddig négy lövést adott le. Saját ágyú az ellenséges ágyút el nem érheti.” A Kratochvil csoportnak is veszteségeket okozott az 1960. és 1870. közötti gerincre felvitt ellenséges hegyi ágyú, „elég hatásosan tüzel” írták a jelentésben.

Harctéri helyzet az első isonzói csata után Tolmeintől Flitschig. Az 1915. július 6-ai állapotokat mutató térképen pirossal jelölve az olasz, kékkel az osztrák-magyar védelmi vonal. A Krn térségében jól megfigyelhető az olasz betörés.  Harctéri helyzet az első isonzói csata után Tolmeintől Flitschig. Az 1915. július 6-ai állapotokat mutató térképen pirossal jelölve az olasz, kékkel az osztrák-magyar védelmi vonal. A Krn térségében jól megfigyelhető az olasz betörés.
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, II. kötet. 12. sz. mellékletének részlete)

A hegyi ütegek egyre aktívabb működése mellett az olasz nehéz tüzérség is kezdte belőni magát. Veszélybe kerültek a völgyekben, platókon levő telephelyek és a csapatok gyülekezési körletei. A 4-es honvédek ütközetvonatát ért ilyen belövésekről Sárközy Gergely visszaemlékezésben a blogon is olvashattunk. Június 4-én intézkedés történt a 20. honvéd hadosztály tüzérségi megerősítéséről: „A 8. tábori ágyús ezred I. ütege Ratschach-ban kiwaggonierez és annak menetét a Mojstrevka-hágón át Soca-ra folytatja. Rendelkezésére bocsájtatik a tüzér d[an]d[á]r. par[ancsnok]ságnak átadott bivalyok, amelyek VI/4-én d[él]út[án] 5h-kor Arnoldsteinban bewaggoníroztatnak és Kronauban szállíttatnak. Kiwaggonirezés után az ökrök és bivalyok a szükséges etetés után menetük azonnal folytassák a Mojstrevka-hágó felé, ahol az üteg par[ancs]nok által átveendők és az ágyuk továbbítására felhasználandók. Böhm 8. á[gyús] e[zred]beli őrnagy osztálytörzsével VI/5-én estig Soca-ra beérkezzék, ahol a h[ad]o[sztály] par[ancsnok]ság rendelkezéseit kikéri. Böhm őrnagy az Isonzó völgycsoporthoz tartozó tüzérség felett a par[ancsnok]ságot átveszi.

30 és feles tüzelőállásban az olasz fronton 30 és feles tüzelőállásban az olasz fronton
(A szerző gyűjteményéből)

A hónap közepére igen nagy szükség volt egy nagy hatótávolságú és jelentős romboló erővel rendelkező lövegre. Ezért a legnagyobb titokban, megkezdődött egy 30,5 cm-es, a pilseni Skoda művekben kifejlesztett Mörser M11. típusú mozsárnak Koritnica falu közelébe szállítása, amelyet a későbbiek során csak „Berta” néven emlegettek a jelentésekben. A mozsár biztosítására, egy ellenséges támadás kivédésre a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred Pour százados vezette I. zászlóalját a 2208. Rombon és Ravelnik között állásba rendelték. Feladatukhoz tartozott, hogy az előterepen folyamatosan járőrözzenek, és az ellenség megjelenését azonnal jelentsék.

A 11000 méteres lőtávolsággal rendelkező mozsár nehéz gránátja becsapódása után nyolc méter széles és nyolc méter mély kráter keletkezett, és megölt minden embert 400 méter sugarú körben. Kiszolgálásához 15-17 fő kellett. Összeállítása és tűzkésszé tétele után 1915. június 19-én este 8 óra 15 perckor adta le az első lövést, mégpedig a Vrsic magaslatra. A lövés hosszú lett. Másnap, június 20-án 4 óra 30 perckor kezdődött a lövések sorozata, először ismét a Vrsic 1960 magaslatra.

A terület mai domborzati térképe. Pirossal jelöltük az 1915 júliusában az olaszok, kékkel az osztrák-magyar csapatok által birtokolt magaslatokat A terület mai domborzati térképe. Pirossal jelöltük az 1915 júliusában az olaszok, kékkel az osztrák-magyar csapatok által birtokolt magaslatokat (Forrás: Google Maps)

Az első lövés 100 méterrel rövidebb lett, viszont a második és a harmadik telitalálat volt az olasz rajvonalban. A következő lövések a za Kraju magaslatot találták el (két lövés), és még két lövés csapódott az olasz rajvonalba. A hetedik lövés viszont nem robbant fel. Mivel a mozsár tűzgyorsasága 10 lövés volt egy óra alatt, a leadott nyolc lövés egy óra alatt megtörtént. Ez volt az első sorozat, amelyet később újabb sorozat követett. Célpontok a következők voltak: 1270-es magaslat, Ravna, Trnovo, Saga. A lövedékek közül kettő nem robbant fel, háromnak pedig a hegyek takarása miatt nem látták a hatását. Ezen a napon összesen 20 lövedéket lőttek ki. Böhm őrnagy újabb 10 db bombát utalt ki a löveg számára. Viszont Nagy tábornok, a 20. honvéd hadosztály parancsnoka a következő tájékoztatást adta a tüzércsoport parancsnokának: „Újólag figyelmeztetnem kell, hogy ezen töltény utánpótlása rendkívül nehézségekbe ütközik. Az elvonás csak akkor jogosult, ha minden egyes lövésnek eredménye elvárható, vagyis ha az a töltény arányával áll. Minden felhasznált bombának egy bizonyos célja kell legyen, melyet más löveggel elérni nem lehet. Töltény helyzet, töltény elhasználás és töltény szükséglet naponta du 5-ig telefonon jelentendő.

Tüzérségi megfigyelő jelentése az 1915. június 19-én leadott lövések becsapódásairól Tüzérségi megfigyelő jelentése az 1915. június 19-én leadott lövések becsapódásairól
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)

A mozsár tűzcsapásai minden bizonnyal meglepték az olaszokat. A nagy tűzerő hirtelen megjelenése miatt már nem lehettek abban a biztonságban, amelyet a hegyi ütegek korlátozott tűztávolsága (és hatása) miatt addig kihasználtak. A „Berta” telepítési helyének a felderítése volt várható, ezért a mozsár működését csak rövid időre határozták meg.

Június 21-én este 9 órakor Farkas ezredes csoportjába tartozó Mező főhadnagy és Diószeghy százados vezette századokat az ellenség a Vrsic csúcsáról és oldaláról megtámadta. Súlyos és nagy veszteségeket követelő harc kezdődött. Az ellenség erős tüzeléssel, géppuskákkal, bombavetőkkel dolgozta előre magát, mindezt erős tüzérségi támogatással. A védőcsoport is tüzérségi támogatást kért. Farkas ezredes a hegyi ütegek tüzelése mellett megengedte, hogy a 30,5-s mozsár is leadjon egy lövést. Amikor Böhm őrnagy, a tüzérség parancsnoka jelentette a hadosztálynak a tűzcsapást, akkor Nagy tábornoktól ezt a rövid választ kapta: „Berta csak engedéllyel lőhet. Minden kívánság ide bejelentendő!” Vagyis ekkor már csak hadosztályparancsnoki engedéllyel lőhetett a mozsár.

A következő nap megkezdődött a „Berta” szétszerelése, szállításra előkészítése. Erős biztosítás mellett június 23-án már Raiblba érkezett, ahol szintén erős őrizet mellett várta további bevetésének idejét. A honvédek tüzérsége szegényebb lett egy hatásos fegyverrel.

A 20-as honvéd hadosztálytól kivont 30 és felesek későbbi működéséről is rendelkezünk információkkal, amelyek szintén említést érdemelnek, mint érdekesség. A mozsarakat a VII. hadtesthez vitték Hermagor környékére. A 20-as honvéd hadosztály is ide tartozott, de ekkor a hadtesttől elkülönítve vett részt a harcokban. József főherceg, lovassági tábornok, a hadtest parancsnoka visszaemlékezésében többször is megemlítette a védelmi csoportjához érkezett két, fedőnévvel ellátott mozsár működését. Ezt írta 1915. június 26-án: „Hermagoron ma szállt le a vonatról a 'kövér Berta' és működését a legközelebb meg fogja kezdeni. Nem lesz nagy örömük az olaszoknak az ő robbanó acélcsókjaiban!

A 30 és felesek „acélcsókja” A 30 és felesek „acélcsókja”
(A szerző gyűjteményéből)

Június 28-án ezt olvashatjuk: „A tegnap későn este kapott jelentések szerint az ellenséges nehéztüzérség különböző állásainkat erősen lőtte s mi veszteségeket szenvedtünk. Majd javul a helyzet, amikor a 'kövér Berta' s a 'pajkos Jancsi' (két 30,5 cm-es mozsár) megkezdik működésüket.” A mozsarak tűzhatását is rendkívül szemléletesen megörökítette a július 5-ére keltezett bejegyzésben: „Egy éles kemény nagy durranás, mondhatnám érezni lehet a rettenetes robbanás forró erejét, az egész hatalmas szikla, melyen virító havasi rózsák között fekszem, megrezzenik a nagy nyomástól. Egy nagy barnásszürke füstfelhő emelkedik, mint egy tűzhányó kitörésénél a Promos csúcsáról s ugyanakkor a sziklafalakon lehömpölyögve ereszkedik a völgybe. Ez volt a 'pajkos Jancsink' első csókja.

Honvédek az olasz front kezdeti magashegyi harcaiban 3/1. rész

Honvédek az olasz front kezdeti magashegyi harcaiban 3/3. rész

3 komment

Címkék: józsef főherceg nagyváradi 4–es honvéd gyalogezred hermagor krn debreceni 3–as honvéd gyalogezred balogh barna alezredes 20–as honvéd gyaloghadosztály stadler ezredes nagyváradi 37–es közös gyalogezred pour százados kemény gyula orvos

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr663386206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IronRock 2011.11.21. 12:48:46

Kiváló írás, gratula!
Lehet tudni valamit egyébként a két nehéz mozsár további sorsáról? Éppen olvasom József főherceg visszaemlékezéseit (8. Isonzó csatánál tartok), de későbbiek során nem nevezte a becenevükön a mozsarakat. Ha éppen róluk is írt, mindig a hivatalos katonai számukat adta meg. Ezek alapján meg lehetne tudni, mi is történt utána a két üteggel. Az sem biztos hogy végig a VII. hadtest kötelékében maradtak. A tiroli offenzíva idején József gyakran panaszkodott naplójában, hogy gyalogsága mellett tüzérségének egyharmadát is le kellett adnia. Így amúgy is csekély tüzérsége még kevésbé tudta az olaszok elképesztő tüzérségi fölényét állni, ráadásul lőszere is alig volt. Könnyen lehet, hogy a "kövér Berta" és a "pajkos Jancsi" is a tiroli offenzívánál elkerült a hadtesttől.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.11.21. 16:34:46

@IronRock: Köszönöm a véleményt! Sajnos a levéltári kutatások során nem találtam semmilyen adatot, hogy milyen számú mozsarak lehettek ott. A jelentéseket olvasva inkább úgy éreztem, hogy igyekeztek elhallgatni, kevésbé jelentősé tenni a mozsarak jelenlétét. A parancsnokság számára viszont annál jelentősebb volt az elért eredményük! Mintha "Van itt valami, de hallgassunk róla!" - hozzáállás érződött volna a sorokból. Gondolhatunk arra is, hogy ezzel a katonai felderítés munkáját igyekeztek megnehezíteni. Az biztos, hogy nagyon védték őket (lásd: Pour csoport), állandó őrséggel és erős kísérettel.

IronRock 2011.11.22. 12:39:31

@RózsafiJános: Közben utánanéztem József főherceg visszaemlékezéseiben, 1915. június 24.-én az alábbit írta a naplójába:
"A seregcsoportparancsnokság értesít, hogy a 18. számú 30,5 cm-es mozsárüteg felét rendelkezésemre bocsátja és hogy a Hermagorban levő Gössmann tábornok dandárát is parancsnokságom alá helyezi. (Op. 928/32., 40. szám.)"
Tehát ebből lehet tudni, hogy a két mozsár melyik ütegcsoportba volt beosztva. József gyakran meglátogatta az ütegeit, ugyanakkor ő is mindig kiemelte, mennyire remekül vannak álcázva. Sőt, egy alkalommal, valamelyik nagyobb csata előtt részletesen felsorolta tüzérségének erejét, hogy milyen nagyságú és űrméretű lövegei hova voltak beosztva. Talán ezek alapján ki lehetne deríteni a két mozsár további sorsát.
De hogy az íráshoz is hozzászóljak, ugyanebben a kötetben József részletesen beszámol a Krn-i harcokról - noha ő maga nem ott volt. Kalser altábornagy, az 50. hadosztály parancsnoka kapta a feladatot, hogy 1915. június 3.-án megindítsa a támadást. József így ír erről:
"Kalser altábornagy nem bízván a sikerben, nehéz szívvel intézkedett.
A magas hegységben bekövetkezett hóolvadás és esőzés a csapatok mozgását rendkívül megnehezítette, tekintettel arra, hogy a csapatok hegyifelszerelése oly silány volt, hogy még hegymászócipőkkel sem rendelkeztek.
Mint lelkiismeretes katona kötelességének tartotta hadtestparancsnokának figyelmét felhívni arra, hogy meggyőződése szerint az elrendelt támadásnak sikere nem lesz, mert ezt az ellenség messzehordó tüzérséggel az Isonzo túlsó partjáról teljesen oldalba lőheti; nehéz tüzérségünk támogatására pedig számítani nem lehet, mert állásba hozatalára (Tolmein-Kamno között) nincs idő. Parancs a támadást haladéktalanul végrehajtani. A rendelkezésre álló tüzérség csekély hordképessége miatt képtelen az ellenséges tüzérséget leküzdeni.
Ezenkívül a támadás előkészítésére és a hadosztály csoportosítására 2-3 napra van szüksége. (Op. 1271/8.)"
Tehát már június elején lehetett sejteni, hogy a vállalkozás nem fog sikerülni és teljesen felesleges emberpazarlássá válik...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása