Dr. Serényi Jenőre emlékezve
Serényi Jenő hadiútjának egyes állomásait követve az olasz frontra érkeztünk. A 20. honvéd gyaloghadosztály ezredeinek 1915. május 5-én kezdődött győzedelmes előnyomulását május 19-én a hadvezetés leállította és a hadosztályt visszairányította Mezőlaborcra és környékére. Erőltetett menetben érkeztek a dandárok a számukra kijelölt vasúti pályaudvarokra, hogy az új ellenség, a „hűtlen szövetséges” Olaszország határaihoz szállítsák őket. A budapesti 1-es honvédek első zászlóalja május 21-én vagonírozott be Mezőlaborcon és délelőtt 10 óra 05 perckor elindultak az új frontra.
Serényi Jenő Tarvisban 1915. május 25-én
(Forrás: Turistaság és alpinizmus, 1915. szeptember-októberi szám)
Tarvisba érkezés után két napos pihenő következett, majd vonattal Kronauba szállították a zászlóaljat. Innen több napos gyaloglás kezdődött a hegyek között, amelynek célja az volt, hogy megérkezzenek az 1530 méter magasságban fekvő Planina na Polju területére. Az ezred május 28-án délelőtt kelt jelentésében még azt írták, hogy az I. zászlóalj helyzetéről a részletek ismeretlenek. Mivel a zászlóalj önálló feladatot kapott, s az összeköttetés még nem volt megfelelő, ez kezdetben zavarokat okozott. Délután értesítést kaptak a zászlóaljról, valamint arról, hogy annak egy százada parancsot kapott az előnyomulásra a Krnre.
A figyelőőrsök helyzete a Krn és a Vrata között, 1915. május 25.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 81. honvéd gyalogdandár iratai)
A 3. század kapta ezt a parancsot, amelyben Serényi zászlós szakaszparancsnok volt. Mivel az 1845. magaslattól a Krn (2244 m) csúcsáig vezető gerincet csak egy szakasznyi erő biztosította, a 3. századtól két szakaszt rendeltek oda a védelem megerősítésére. Kökény Jenő tartalékos hadnagy és Serényi zászlós indultak el szakaszukkal, hogy a feladatot végrehajtsák. Megérkezés után az ott levő szakaszt felváltották, és tábori őrsöket állítottak fel. Éjszaka eső esett és jég is, a katonák átáztak és nagyon fáztak. Megváltásként érezték, hogy a következő nap felváltották őket és visszatérhettek a Planina na Poljura. Rövid pihenő következett, de május 30-án ismét a hegygerincre kellett menniük, és megszállni az állásokat.
Planina na Polju napjainkban
(Forrás: www.hribi.net)
A feladat az volt, hogy biztosítaniuk kellett a Krntől északnyugatra levő Vratát (Lopatnik, 2012 m). Az idő még mindig rossz volt, esett az eső. Csak másnap, május 31-én reggel 9 óra felé állt el az eső, ezért Serényi elindult, hogy ellenőrizze a felállított tábori őrsöket. Már a gerincen elhelyezett ötödik tábori őrsnél járt, amikor jelentették neki, hogy a Vratával szemben három század erejű olasz katonaság helyezkedett el. A csúcson ekkor kis létszámú bosnyák tábori őrs volt elhelyezve. Serényi magához vett két honvédet és elindultak a Vrata felé. Rövidesen meglátták az olaszokat, akik már megkezdték a fedezékek építését. Egy több mint 10 főből álló csoport pedig elkezdett felkapaszkodni a 2012 méter magas Vrata felé, hogy azt birtokába vegye. Hirtelen leereszkedő köd elzárta a további megfigyelést. Serényiék ekkor felmentek a Vratára és várták, hogy felszálljon a köd. Bizonytalanságban voltak, mert nem tudták, hogy az olaszok a köd leple alatt meddig jutottak. Amikor tisztult az idő, csak akkor látták meg a harang alakú köpenyeikben és kerek tollas kalapjaikban közeledő olaszokat.
A bosnyákok azonnal elkezdtek tüzelni, de az eredményt nem lehetett megállapítani. Ugyanis a felkapaszkodók azonnal eltűntek a sziklák között, és a fedezékeket építők is elbújtak. Csakhamar feléjük is golyók süvítettek, és élénk tűzharc vette kezdetét. Az összecsapás olasz veszteségéről csak június 2-án kapott tájékoztatást Serényi. A Vratáról visszaérkező tábori őrsparancsnok jelentette, hogy nagy veszteségeik lettek az olaszoknak halottakban és sebesültekben.
Korabeli propaganda képeslap
Serényi tisztában volt azzal, hogy ilyen kis erővel nem tarthatják a területet, ezért lemászott a Vratáról és a tábori őrseinek egyes részeit bevonva új helyen, a gerincen helyezte el őket. A cél az volt, hogy egy újabb olasz támadás esetén oldalazó tüzükkel védjék a csúcson küzdőket. Mivel újabb támadás nem kezdődött, ezért visszatért a sátrához, tapasztalatait jelentésbe foglalta és leküldte századparancsnokának, Remetey Elemér főhadnagynak.
A délutáni órákban ismét hatalmas jégeső és vihar kezdődött. Ebben az ítéletidőben érkezett meg a felváltásuk Angyal István tartalékos hadapród vezetésével. Az állások átadás során Serényi újra végigjárta valamennyi tábori őrs felállítási helyét és a Vratán elhelyezett védők állását. Megmutatta, hol vannak az olasz fedezékek és mire kell figyelni, mert az első olasz támadást biztosan újabbak követik. Az olasz figyelők már ekkor lőttek minden mozgásra, és Serényiéknek is veszteségük keletkezett: „Eligazítottam a tábori őrsöket és éppen akkor, amikor a Vratán levőket felváltottam, hallottam, amint valaki felkiáltott, hogy megsebesült. Embereim sátorlapba fektették és úgy hozták le a havon, a sziklákon. Mire az 1845. magaslathoz értünk, sebesültünk nagyot sóhajtott és kilehelte a lelkét. Megilletődve vettük le mindannyian sapkánkat és egy csöndes Miatyánkot mondottunk érte. Levittük kihűlt tetemét a Planina na Poljura és ott egy kis dombon temettük el. Három hónap alatt ez volt szakaszomban az első halott.” A hősi halott Winkler Mihály honvéd volt. Budaörsön lakó özvegyének Serényi július 14-én írta meg halálának körülményeit és azt, hol van eltemetve.
Megfigyelők az olasz fronton
(A szerző gyűjteményéből)
Az 1/I. zászlóalj 1915. július 2-ig részt vett a magas hegyekben zajló harcokban, majd néhány nap múlva megkezdődött az egész 20. honvéd gyaloghadosztály átszállítása a doberdói harctérre. Von Langer altábornagy, a császári és királyi 92. hadosztály parancsnoka (amely alá volt a 20. honvéd gyaloghadosztály rendelve a karintiai arcvonalon) búcsúparancsában így köszönt el: „A 20. honvéd hadosztály, mely a barátságtalan Krn hegységben oly hősiesen harcolt, elhagyja a karinthiai szorosok területét, hogy egy lapályosabb terepen arasson újabb babérokat.”
Ez a „lapályos terület” nagyon hamar újabb nevet kapott, a katonák csak a doberdói pokolként emlegették. Serényi Jenő zászlós hadiútját követve a következő részben mi is megérkezünk ide.
Egy természetjáró a harctéren 4/1. rész
