Belgrádi anziksz

2011.10.07. 07:35 :: PollmannFerenc

A Nagy Háború emlékei a szerb fővárosban

Jószerencsém egy teljes hétre Belgrádba vezérelt, hogy ott az első világháború levéltári dokumentumai között kutakodhassak. Ám mivel az efféle archívumok meglehetősen korlátozott nyitva tartással működnek – ami alól a szerb Vojni Arhiv sem kivétel – szabad délutánjaimat többek között a Nagy Háború még meglévő nyomainak felkutatására fordíthattam. Ne tessék persze az 1915 őszi ostrom és az azt követő három éves megszállás kézzelfogható emlékeire gondolni: a romokat azóta eltüntették, a lövedékek ütötte lyukakat befoltozták. Mégis lépten-nyomon találkozhatunk olyan dolgokkal, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak az első világháborúhoz. Megy az ember például az utcán, és az egyik házfalon a következő falfestmény ötlik a szemébe:

 

Hogy a bajszos fiatalember nem más, mint Gavrilo Princip, az szerintem nem csak a szakember (jelentsen az bármit) számára egyértelmű. De vajon mit keres a belgrádi utcán, 2011 őszén a szarajevói merénylő arcképe? És hozzá még a felirat. Az internetről kibogarászható, hogy a falra rótt szavak tőle magától származnak (lefordításukkal meg se próbálkozom, de ha valamely olvasónk vállalkozik rá, azt nagy örömmel megköszönöm). A BUNT, ami a feje mellett olvasható, egy szerb korrupcióellenes civil szerveződés neve. Ők nyilván nem véletlenül választották ikonjuknak Ferenc Ferdinánd gyilkosát…

Ha Belgrádban járok, soha sem mulasztom el, hogy felmenjek a Kalemegdanra, a Duna déli partján magasodó várba, ahol szabadtéri kiállításon láthatóak régi fegyverek, közöttük kedvencem, a Monarchia 30 és feles önjáró mozsara. Örök szívfájdalmam, hogy nekünk nem maradt ebből a maga korában igen korszerűnek számító lövegfajtából. (Csupán asztalra tehető modellek.) A szabad ég alatt persze nem a legjobb helyen van itt sem, de egyszer talán fedett helyre is telik a szerb kollégáknak…

 

Fejembe vettem, hogy ha időm engedi, ez alkalommal feltétlen kimegyek Topčiderbe, Belgrád egyik délnyugati kerületébe, amely több szempontból is érdekes lehet, ha az ember a nagy Háború nyomait keresi. Először is egy itteni lőtéren kaptak az ifjú szarajevói merénylőtanoncok (Princip és Grabež, mivel a nyomdász Čabrinovičnak napközben dolgoznia kellett) némi lőkiképzést. Sajnos az eredeti helyszínt nem nézhettem meg (valószínűleg most is hasonló funkciójú intézmény működik a helyén), a közeli parkban azonban készíthettem néhány képet. Íme egy romantikus részlet a Topčiderski parkból:

 

Ha már a parkban voltam, természetesen nem mulasztottam el, hogy megnézzem R. A. Reiss emlékművét. Az illető úriember arról nevezetes, hogy igen sokat tett az osztrák-magyar katonák által a világháború alatt elkövetett háborús bűnök nyilvánosságra kerülése érdekében. Az eredetileg németnek született, majd Svájcban tanult és ott állampolgárságot szerzett tudós, a modern kriminológia egyik megteremtője, annyira felháborodott a központi hatalmak seregeinek a szerbekkel szemben tanúsított kegyetlen harcmodorán, hogy tényfeltáró akciót indított az elkövetett bűnök leleplezésére, és jelentéseit a semleges államok sajtója, valamint, érthető módon, az antant propaganda minden eszközzel terjesztette. Reiss utóbb teljesen feladta semleges státuszát olyannyira, hogy csatlakozott a szerb hadsereghez, végigcsinálta velük a visszavonulást 1915-ben és az albániai halálmenetet, majd 1918 őszén velük tért vissza diadalmasan a visszafoglalt Belgrádba. A háborút követően Szerbiában telepedett le és ott is halt meg immáron szerb állampolgárként.

 

Mivel a sírja is itt van a közelben, a topčideri temetőben, kézenfekvő volt, hogy azt is megkeressem. Nos, kerestem is, ám – férfiasan bevallom – meg nem találtam… Így csak az alábbi képpel tudok szolgálni az internetről: (http://www.ekapija.com/website/sr/page/117134)

 

És a temetői kudarc utánra maradt még egy, mondjuk úgy: félkudarc, szintén Dr. Reiss kapcsán. Úgy gondoltam, nem teljes a kirándulás, ha nem keresem fel a szerb nép nagy barátjának közelben lévő házát is, ami ráadásul – az internet szerint legalább is – működő múzeumként illetve emlékházként funkcionál. A dolog nem tűnt túlságosan nehéznek, mivel rendelkeztem az objektum címével: Bulevar Vojvoda Misiča 73. Ez a bulevar azonban – mint a hasonló főutak általában – számozás szempontjából nem bizonyult egyszerű esetnek, mivel hosszú szakaszokon nincsenek házak, így a szekvencia korántsem egyenletes. Előfordul, hogy a következő ház két kilométerrel odébb található… Mindazonáltal két kísérletből sikerült belőnöm a 73-as szám feltételezett helyét. Ott azonban elakadtam. Az épület emlékezetett arra a házra, amilyennek az internetről szerzett információim szerint Reiss Villa Dobro Polje nevű otthonának lennie kellett. Csakhogy semmi jele sem volt annak, hogy ez egy múzeum lenne: inkább lakott ingatlannak tűnt. Kapuk zárva, még bekukucskálni is csak alig lehet. Némi tanácstalan tépelődés után visszasiettem a szállodába, hogy újólag kifaggassam az internetet. Vajon mit ronthattam el? Nos, mint kiderült, nagy valószínűséggel – semmit.

 

Találtam ugyanis egy 2009-ben megjelent cikket a belgrádi Blic online változatában, mely szerint négy bérlő lakik Reiss egykori házában, az épület teljes felújításra szorul, a bérlők nem akarnak kimenni, stb. (http://www.blic.rs/Vesti/Beograd/106034/Cetiri-porodice-Jovanovica-zive-u-kuci-Arcibalda-Rajsa) Ez egyáltalán nem vág össze az ott működő emlékházzal – nagyon is összevág viszont az általam tapasztalt valósággal… Vagyis meg is találtam a Villa Dobro Poljét, meg – nem is. Azért elégedetlen mégsem lehetek: a Nagy Háború tényleg velünk élő történelem.

2 komment

Címkék: gavrilo princip belgrad čabrinovič grabež dr. reiss

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr743283852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2011.10.08. 18:02:00

Kedves Ferenc!
A bunt lázadást jelent, persze ettől még lehet szervezet neve, mint Milosevity idején az OTPOR ami ugye ellenállást jelent...
Princip arképe melletti szöveg - ami nem teljesen olvasható - hevenyészett fordítása:
Árnyaink járni fognak és a bécsi Udvarban csavarognak majd az urakat ijesztgetve...
Érdemes lett volna megnézni a Novo gobljen (Újtemető) az I. vh-s osztrák-magyar temetőt, no de erről itt egy összefoglaló:
nemfelejtjuk.blog.hu/2008/12/05/belgrad_1
Kedves Ferenc, ha nem titok: mit kutatott Belgrádba - és mire sikerült jutni?

PollmannFerenc 2011.10.10. 10:10:55

@MTi: A Princip-idézet ez lenne: Наше ће сјене ходати по Бечу, лутати по двору, плашити господу.

A Novo Grobljén levő temetőről szóló írása nagyon érdekes. Sajna, mindenhova nem juthattam el, de majd legközelebb...
És hogy mit kerestem a levéltárban? A szerb kollégáknak van egy kiépülőben lévő, de már most is működő digitális archívumuk, annak a már beszkennelt és így már használható anyagát tekintettem át.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása