Pozsonyi utászok a Nagy Háborúban – 1. rész
Új sorozatunkban a pozsonyi császári és királyi 5/2. utászszázad harctéri eseményeiből ismertetünk meg a blog olvasóival néhányat. A század hadiútja, mint minden egységé, a mozgósítás során kezdődött. A hadilétszámra kiegészített század a 2. hadsereg felvonulási körletébe lett irányítva, s 1914. augusztus 2-án 17 óra 39-kor érkezett meg a Száva partján fekvő Ruma községbe, ahol kirakodást követően a szállására vonult.
Átkelés a Száván korabeli képeslapon
A hadi események további ismertetése előtt röviden ismerkedjünk meg az osztrák-magyar műszaki alakulatok hadszervezetével. 1893-ban az addig önálló utászezredből és két régi hadmérnök ezredből egységes műszaki csapatot képezve 15 önálló utászzászlóaljat hoztak létre. 1912-ben a szárazföldi és vízi műszaki szolgálatnak megfelelően az árkászokat és utászokat ismét szétválasztották és 14 árkászzászlóaljat (egyenként 3 századdal) és 8 utászzászlóaljat (egyenként 4 századdal) valamint 1 hídzászlóaljat alakítottak. A világháború kezdetéig még egy utászzászlóaljat hoztak létre 9-es hadrendi számmal.
Katonák mentenek 1879-ben a szegedi árvíznél
A nagy múltra visszatekintő 5. pozsonyi utászzászlóalj századai részt vettek az 1849-ben, 1859-ben, 1864-ben, 1866-ban, 1878-1879-ben és 1882-ben zajlott hadi eseményekben, s az 1879-es szegedi árvízi mentés munkáiban is. Az „Utászok mint mindig” jelmondatuk az uralkodó 1867-ben a zászlóaljhoz intézett beszédéből származott.
A háború alatt a nagy veszteségek következtében a 2. század állománya háromszor cserélődött ki. A század szolgálati nyelve a magyar volt, s nemzetiségi ellentétek az alakulatnál nem fordultak elő. A század tagjai számtalan kitüntetést nyertek el. Az alakulatot is érintette az 1917-es nagy átszervezés. Ekkor megszüntették az utászokat, s az összes műszaki szolgálatot egységes árkászcsapatra bízták. A pozsonyi császári és királyi 5. utászzászlóalj 2. százada az átszervezés után a cs. és kir. 23. árkászzászlóalj 2. százada lett.
Térjünk vissza az 1914-es esztendő augusztusához a Száva partjára. Augusztus 10-ig a század a fuvarozandó műszaki felszereléssel harcszerű meneteket hajtott végre, kioktatták a legénységet az erőszakos folyamátkelés végrehajtására, s a kiérkezett hadieszközöket előkészítették a felhasználásra. Az ellenségről keveset tudtak, csak annyit, hogy a Száva partján felállított tábori őrsök lövik néha a túlsó parton levő szerb figyelőket. A bozótos part miatt azonban igen ritkán lehetett a túloldalon embert látni.
Az osztrák-magyar balkáni erők felvonulási helyzete 1914 augusztusának elején
(Doromby József - Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)
A szerb határ mellé kiérkezett 2. hadsereg csapatainak 1914. augusztus 10-én kiadott parancs értelmében csak demonstrációs feladatokat szántak. A cél a Duna-Száva arcvonalnál az ellenséges erő lekötése volt, hogy az 5. hadsereg előnyomulását a Drinánál megkönnyítsék. A Balkán haderők főparancsnoka, Potiorek táborszernagy augusztus 12-ére tűzte ki az 5. hadsereg támadását a Drinánál. A 2. hadsereg demonstrációs feladatainak kiadásakor kitértek arra is, hogy a folyamátkelés során az ellenséges partot ne szállják meg nagy erőkkel, de keltsék azt a látszatot, hogy nagyobb Száva átkelés kezdődik. Felhívták a figyelmüket arra is, hogy szükség esetén az áthajózott csapatokat minden nehézség nélkül vissza tudják vonni az északi partra.
József főherceg, a 31. gyaloghadosztály parancsnoka a Šabacnál végrehajtandó átkelés vezetésével Dáni Balázs tábornokot, a 62. gyalogdandár parancsnokát bízta meg, és a kaposvári császári és királyi 44. gyalogezredet bocsátotta rendelkezésére. Augusztus 11-én Rumáról Klenakra irányították az 5. és a 9. utászzászlóalj egy-egy századát, és az utásztisztekkel azonnal megkezdődött az átkelés részleteinek megbeszélése. Az ezt követően kiadott parancs kitért arra, hogy az áthajózás fél zászlóaljankénti lépcsőkben történik. Lovakat és kocsikat nem hajóznak át. A lőszeradag fejenként 200 lőszer, géppuskáknál jelentős mennyiség legyen. Emberenként két tartalékadag élelem viteléről rendelkeztek.
Az egységek elhelyezkedése az átkelés előtt
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
1914. augusztus 12-én 02 óra 30 perckor a 44/I. zászlóalj 1. és 2. századát az átkelési helyre rendelték, mögöttük sorakozott a 3. és 4. század. A 44/II. zászlóalj egységei Klenak templomától a Száva felé vezető utcákban helyezkedett el. Az 5/2. utászszázadtól Regele Oszkár utásztiszt a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött visszaemlékezésében így írt az indulásról: „3 óra 10 perckor megkaptuk az indulási parancsot. A 44/I. zászlóalj részeivel megrakott pontonokban csendben eveztek az utászok a szerb partok felé, amikor attól mintegy 100 méterre heves puskatüzet kaptunk. Az ellenséges tűz a déli csoportot alkotó 5/3. és 5/5. utászszázadok pontonjait visszatérésre kényszerítette, azonban az 5/1. és 5/2 századoknál is zavar keletkezett. Az 5/2. utászszázad első lépcsőjét vezénylő utásztiszt azonban észrevette, hogy az alacsony vízállás következtében a jobbparton keletkező holt tér elérése után lépcsőjét az ellenséges tűzhatásból teljesen kivonhatja, miért is a támadás folytatását rendelte el.”
Az ellenséges tűzhatás miatt kitört pánikot csak nagy lelki nyugalommal rendelkezők voltak képesek leküzdeni. Nagy Lajos szakaszvezető, az egyik ponton parancsnoka így emlékezett vissza azokra a percekre: „A víz közepére érve újra tüzet nyitottak ránk a szerbek, és eléggé megzavarták a «stafétát», mert sok ponton elkezdett kavarogni. A 44-esek zászlósa is kiadta a parancsot a visszafordulásra. Jelentettem neki, hogy szigorú parancsom van, át kell mennünk! Erre rám fogta a pisztolyát, lelő, ha nem fordulok azonnal vissza. Mit volt mást tennem, egyet fordítottam a hajón körbe és újra a szerb part felé indultam. A zászlós úr nem merte kidugni a fejét a hajóból, így azt hitte, hogy visszafelé megyünk.” (A visszaemlékezés további részletei itt olvashatók.)
A pontonoknak sikerült partot érni és kikötni. Az utászok a meredek part megmászásában is segítették a gyalogságot. A sötétség és a harci zaj miatt azonban nem lehetett megállapítani, hogy a szomszéd csapatoknál mi történik. Nem tudták, hogy a szerb tűzcsapás miatt több ponton is visszafordult és kikötött a saját parton. Ekkor a délebbre levő pontonokhoz rohant a 44. ezred 8. századából egy szakasz, és egy erélyes utásztiszt vezetésével elkezdtek evezni a túlsó part felé. Az ellenség őket is lőtte, de amint a szerb part közelébe értek, már eltakarták őket a fűzfák, a kilövést akadályozva.
Ponton vízrebocsátása
(Jacobi Ágost szerk.: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban című kötetből)
Időközben a kaposvári ezred géppuskás osztagai a magyar parton tüzelőállásba mentek és elkezdték lőni az ellenséges partot, ahol már ott voltak az áthajózott osztagok is, amelyek épp megkezdték a támadást az 50 méterre levő gőzfűrész épülete ellen, ahonnan még mindig tüzeltek a szerbek. Rövid tűzharc után rohamra indultak és elfoglalták az épületet. Az átkelés átesett a kritikus holtponton és elkezdődött a készültségben álló gyalogság átszállítása. A foglyul ejtett szerbektől megtudták, hogy két század tartotta a partot megszállva. A védők jelentős része visszavonult, útja az eldobált felszerelési tárgyak által vált felismerhetővé.
