Népfelkelők nyomában az Isonzónál

2010.11.22. 12:52 :: PintérTamás

Rendhagyó kutatási napló - 1. rész: Oslavia

Egy ideje kutatótársaimmal együtt a Doberdón és környékén harcolt magyar népfelkelők története foglalkoztat bennünket. Két népfelkelő ezred, a 17-es székesfehérvári és a 29-es budapesti 1915 nyarától majdnem egy éven át az olasz hadszíntéren küzdött. 2010. november 3-tól 7-ig ismét a helyszínen kutattunk, és igyekeztünk az Isonzó mentén azokat a helyszíneket bejárni, ahol ezek a nevükkel ellentétben kötelező katonai szolgálatot teljesítő idősebb korú Fejér és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei magyar katonák megfordultak.

Király Imre népfelkelő az olasz fronton Király Imre népfelkelő az olasz fronton

A szokásos útvonalon, a H4-es autópályán haladva értük el a szlovén-olasz határt, amelyet Görznél, mai nevén Goriziánál léptünk át. Kutatóutunk első állomása Oslavia volt. Görzöt északnyugati irányban Pevma felé (ma: Piuma) hagytuk el, és a Ponte di Piumán keltünk át az Isonzó nyugati partjára.

Az Isonzó Görznél a pevmai hídról Az Isonzó Görznél a pevmai hídról, háttérben balra a Monte Sabotino, jobbra a Monte San Gabriele. A folyó észak felől, a két hegy között áttörve éri el a várost.

Az első hat isonzói csata idején a görzi osztrák-magyar hídfő északnyugati részén fekvő, a Monte Sabotino és a Podgora bástyát képező magaslatai között található, völgyekkel-dombokkal szabdalt területen húzódó kis település, Oslavia környékén elkeseredett harcok folytak. Innen keletre alig egy kilométerre folyik az Isonzó, partján az olaszok által áhított Goriziával, amelynek a hatodik isonzói csata idején óriási véráldozattal történt elfoglalásáról született a korábban közreadott olasz katonadal.

Az egykori hadszíntér ma gazdag szőlőtermő vidék Az egykori hadszíntér ma gazdag szőlőtermő vidék. A kép bal oldalán az oslaviai katonai emlékmű és egyben osszárium (csontkamra), jobb oldalt hátul a görzi vár látható. A két magaslat közötti völgyben folyik az Isonzó.

1915 decemberében a 4. isonzói csatát követően a 16. honvéd hegyidandárba tartozó két népfelkelő ezredet a Doberdóról erre a területre vezényelték. A véres őszi harcokban kimerült ezredeket a pihentetés szándékával is helyezték át az északabbi területre. A fennsíkot védelmező VII. hadtest 20. honvéd hadosztályának kötelékéből 1915. december 21-én vált ki a hegyidandár, és került át a görzi hídfőben harcoló XVI. hadtest 58. hadosztályának az alárendeltségébe.

Oslavia a görzi várból Oslavia a görzi várból, a kép közepén jól kivehető az osszárium
(a fotót még 2009 nyarán készítettem)

A tartalékban történő pihentetés helyett azonban Oslavia környékén a népfelkelőkre december és január során is állásharcok vártak. A doberdói kőtenger után itt megtapasztalták, hogy milyen a sártenger. Jelentéseikben visszatérően panaszkodtak az állandó sárra, az állásokba befolyó és ott megálló vízre. A két rajvonal között folyamatos felderítés céljából járőrvállalkozásokat hajtottak végre, ezek útvonalát jelölte be dr. Mikóczy Rezső zászlós a 17-es népfelkelők 7. századának parancsnoka az alábbi vázlaton.

A székesfehérvári 17-es népfelkelő gyalogezred 7. századának 1916. januári vázlata az oslaviai állásokról A székesfehérvári 17-es népfelkelő gyalogezred 7. századának 1916. januári vázlata az oslaviai állásokról, pontozott vonallal jelölve a rajvonalak közötti járőrvállalkozások útvonala
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A 1916 januárjában a korábban olasz kézre került oslaviai templomdomb visszafoglalásának az előkészületei jelentették az itteni időszak legfontosabb eseményét. A budapesti 29-es népfelkelők 1915 szilveszterét az itteni állásokban töltötték, s újév napján is felderítő vállalkozásokat hajtottak végre a szemben lévő olasz állások ellen. Ezt követően dolgozták ki a támadás pontos tervét, amelyet az alábbi vázlat örökített meg.

Az 1916. januári 9-én készült támadási terv az oslaviai templomdomb visszafoglalására Az 1916. januári 9-én készült támadási terv az oslaviai templomdomb visszafoglalására
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Wágner főhadnagy, a 29-es népfelkelők I. zászlóaljának a parancsnoka a támadás idején az egyes századok által követendő utasításokkal is kiegészítette a vázlatot. A támadást végül elhalasztották, és csak 1916. január 14-én, a magyar népfelkelők állásból történt leváltását követően került rá sor.

A korabeli és a mai térképek egybevetését követően vágtunk neki a területnek, hogy megkeressük a templomdombot. Terepbejárásunk irányadó pontjának gondoltuk a templomot, ami a korabeli térképvázlatokon egy jól kivehető magaslat gerincvonalán feküdt, s a hozzá vezető út egy markáns háromszöget képező útkereszteződésből indult.

Oslavia mai térképe Oslavia mai térképe

A mai térképen Oslaviában már semmiféle templom sem fedezhető fel, viszont Piuma felől a műút vonalát követve most is jól kirajzolódik egy, az utak által bezárt háromszög, amelynek a felső szárából induló út egy emlékműhöz vezet. Éppen úgy, mint valamikor a templomhoz. Ezt a háromszög alakú útkereszteződést igyekeztünk a terepen beazonosítani, majd az utat követve a térképen jelölt emlékművet megkeresni. Az osszárium elől indulva a ma már viszonylag sűrűn lakott településen a főútról az egyes házakhoz, mezőgazdasági területekhez induló kisebb elágazásokkal tele úton haladva másodszorra sikerült a megfelelő útkereszteződésre bukkannunk. Innen már viszonylag egyszerűbb volt a helyzetünk, s könnyen rátaláltunk a háromszög felső szárára, és onnan eljutottunk az emlékműhöz.

Rózsafi János a templom helyén ma álló olasz emlékműhöz vezető úton Rózsafi János a templom helyén ma álló olasz emlékműhöz vezető úton

Az emlékmű egy első világháborús olasz emlékoszlop, amely megörökíti az itt harcolt valamennyi olasz alakulat nevét és hadrendi számát.

Az egykori oslaviai templomdomb A kép jobb oldalán lévő magaslaton fákkal borított terület az egykori oslaviai templomdomb, a fák között áll az előző képen látható obeliszk

Feltételezésünk szerint a magaslat gerincén az emlékműhöz vezető út alatt, az előző képen látható épület előtt húzódtak 1915-1916 telén a visszafoglalni tervezett olasz állások. A völgy túloldalán helyezkedtek el az osztrák-magyar alakulatok állásai, ahol a magyar népfelelők is küzdöttek. (Azt a területet mutatja egy korábbi, az osszáriumot és háttérben a görzi várat ábrázoló, a gerincen futó útról készített fotó.) A járőr és felderítő vállalkozások tehát ezen a domboldalon történtek. Ma a területen intenzív szőlőművelés folyik, amely teljesen eltüntette a korabeli állások nyomait, azonban legnagyobb valószínűség szerint az egykori harcok helyszínét sikerült beazonosítanunk a festői tájban. Később olasz kutató barátainkkal is beszéltünk a helyszínen tapasztaltakról, s ők sem tudtak azonnal választ adni a templom eltűnésére. Már itthon voltunk, amikor e-mailben megerősítést kaptunk, hogy a háború során lerombolt, inkább kápolnának tekinthető templom helyén emelték az obeliszket, tehát a feltételezésünk helyesnek tekinthető.

Ha az állások el is tűntek, az egyes területek, utcák nevei (pl. a környék meghatározó magaslata után 188-as magaslat, vagy az itt harcolt bosnyákok emlékét őrző megnevezés), s miként a Monte San Michelén, itt is lépten nyomon felbukkanó kisebb, nagyobb háborús emlékművek, közöttük az osszárium ma is az egykor itt folyt összecsapásokra emlékeztetnek. A háború után az olasz hatóságok itt is felszámolták a katonai temetőket és az elesettek maradványait a monumentális méretű csontkamrában gyűjtötték össze. Az oslaviai osszáriumban 57200 olasz és 539 osztrák-magyar katona maradványait helyezték el.

Az oslaviai osszárium belseje Az építmény belseje az ismert elesettek neveivel, az ismeretlenek hamvait négy, 12.000 maradványt magába foglaló közös sírkamrába helyezték

Érdekes felfedezést jelentett a számunkra, amikor kiderült, hogy az emlékmű előtt a Monte Sabotino felé irányozva egy magyar ágyú áll.

Az oslaviai osszárium a magyar ágyúval Az oslaviai osszárium a magyar ágyúval

Magyar emlék Oslaviában: a győri „Magyar Ágyúgyár R. T.” 1917-es gyártású ágyúja Magyar emlék Oslaviában: a győri „Magyar Ágyúgyár R. T.” 1917-es gyártású ágyúja

Oslaviát némi bizonytalansággal hagytuk el aznap, hogy vajon ténylegesen azt a területet azonosítottuk-e, amit kerestünk, s csak napokkal később kaptuk meg a megerősítést olasz barátainktól, hogy igen.

A két népfelkelő ezred oslaviai tartózkodása egyáltalán nem az a könnyű pihenő lett, ami miatt a Doberdót elhagyták. Erről tanúskodnak az alakulatok halotti anyakönyvei is, amelyekben 1915 decembere és 1916 januárja időszakában sok Al Pontéban, Oslaviában és Pevmában eltemetett népfelkelő neve olvasható.

A két ezred az oslaviai kitérő után hamarosan visszatért a Doberdóra, hogy 1916 tavaszán ismét a fennsíknak nevet adó település előtt vívjon rendkívül súlyos veszteségekkel járó összecsapásokat. Oslaviából, miként egykor a népfelkelők egy-egy váltás alkalmával, mi is Görzbe tértünk vissza, s a Doberdó irányába folytattuk utunkat, amelynek további részleteiről is beszámolok majd a blog olvasóinak.

A pevmai Isonzó hídon háttérben a Podgorával A pevmai Isonzó hídon háttérben a Podgorával

16 komment

Címkék: doberdó görz oslavia 17–es székesfehérvári népfelkelő ezred 29–es budapesti népfelkelő ezred gorizia podgora monte sabotino

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr672465312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hertymorty 2010.11.23. 14:44:08

Várjuk a folytatást!
A 17-esek kapcsán a Fejér megyeiek mellett ne feledkezzünk meg Tolna vm. 5 és Somogy vm. 2 járásának fiairól sem, akik szintén ebben az ezredben küzdöttek.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.23. 20:12:14

@Hertymorty: Hamarosan jön a folytatás. Köszönöm a kiegészítést, valóban tolnai és somogyi utánpótlása is volt a 17-es népfelkelőknek. Egészen furcsa helyekről is kaptak azonban még kiegészítést, Rózsafi János barátom, aki ezt az ezredet kutatja, részletesebben be tudna itt erről számolni. Remélem meg is teszi...

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.23. 22:24:40

Teszem, vagyis jelentkezem!
Átnéztem a jegyzeteimet, és megpróbálom érzékeltetni, mi is volt a valós helyzet a nagy veszteségeket szenvedett ezredek feltöltése körül.
Hertymorty felvetése jogos: valóban a két vármegye katonái ott harcoltak a székesfehérvári tábori és népfelkelő ezredben!
Ám voltak érdekes dolgok is:
A székesfehérvári 17-es népfelkelő ezred 1915. október 7-én parancsot kapott a III. zászlóaljának megalakítására. Ugyanis a nagy veszteségek miatt azt előzőleg már "beolvasztották" az I. és II. zászlóaljba. A legénységet a folyamatosan érkező menetszázadokból választották ki. Azért, hogy egyenértékű legyen a dandár többi zászlóaljával, a 17/I., a 17/II., és a 29-es népfelkelő gyalogezred I. és II. zászlóaljától is vontak el embereket. Odafigyeltek arra is, hogy minden szakaszban legyen olyan személy, aki magyarul és románul is beszél. Erre a jelentős számú román nyelvet beszélő katona miatt volt szükség. Tehát mondhatjuk, hogy egy nagyon vegyes legénységű (és gondolom nagyon vegyes kiképzésű) zászlóalj alakult meg. Az oda vezényelt parancsnokokról nem is beszélve, akik akkor talákoztak először a beosztottjaikkal. Az összekovácsolás érdekében október 14-én raj és szakasz alakzatban harcszerű kiképzésen vett részt az újonnan megalakult zászlóalj. Október 23-án San Martino közelében került állásba az ezred. A következő napok véres összecsapásai miatt a 17/III. zászlóalj vesztesége a következő volt: 35 halott, 97 sebesült, 38 ember eltűnt. Dandárparancsra a megmaradt legénységet beolvasztották a 17/I. és II. zászlóaljba. Újra kezdődött minden...
Ez az eset nem az első volt az ezred harctéri működése során. Többször megismétlődött, és több esetben is találkoztam azzal, hogy a parancsnokok nem tudtak beszélni a más nemzetiségű beosztottjaikkal.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.23. 22:46:30

@RózsafiJános: Azt lehet tudni, hogy ez a román nyelvű legénység honnan, mely ezredektől került a 17-es népfelkelőkhöz?

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.24. 18:34:57

@PintérTamás: Igen, az iratokból megtudható, az ezredparancsnokságot már előre tájékoztatták, hogy az újra felállítandó zászlóaljhoz honnan szedik össze a tiszteket és a legénységet. Erdélyi gyalogezredek menetszázadaiból került ki a legénység jelentős része.
Ezek a következőek voltak (megemlítem mellettük a kiegészítési területüket is): 51. gy.e.(Kolozsvár), 62. gy.e. (Marosvásárhely), 63. gy.e. (Beszterce), 64. gy.e. (Szászváros).

vastoll 2011.02.03. 12:10:56

@Hertymorty: Ükapám (Szabó Izidor Nándor, Felsőnyék, 3. járás?) révén kutatok a Tolna vm-t illetően. Érdeklődöm hol van lehetőség a Felsőnyéki I. vil háb-ban elesettek névsorára - esetleg egyéb adataira bukkanni? Segítő válaszaitokat előre is köszönöm.

Hertymorty 2011.02.03. 13:46:13

@vastoll:

A névsort itt megtalálod:

nemfelejtjuk.blog.hu/2010/06/14/7099_felsonyek

A keresést érdemes a megyei levéltárban, a község halotti anyakönyvével kezdeni.

vastoll 2011.02.04. 12:01:43

Köszönöm a gyors választ. A névsort a wikipedia cikkem szerkesztésénél 2008-ban rögzítettem.
hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91ny%C3%A9k
Viszont az országos levéltárban utánanézek a neveknek.
Kérdésem: Indul valamikor 2011. évben történelmi emléktúra a fennsíkra, ill a temetőkbe?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.04. 20:33:21

@vastoll: Most folyik egy öt napos emlékút előkészítése az Isonzóhoz, amelyre júniusban és szeptemberben kerülne sor. A részletekről hamarosan tájékoztatást adunk a blogon is.

otvoseva 2011.02.14. 12:17:54

Sziasztok! Ez jó hír, mert engem is érdekelne egy ilyen út. Pont a minap jutott eszembe, hogy szerveznek oda ilyen utakat, s erre olvasom az infót a blogon.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.14. 23:08:20

@otvoseva: Örülünk az érdeklődésednek. Nem sokára hírt fogunk adni az útról.

Balt 2011.06.03. 12:31:58

@PintérTamás: A posztban (mai topográfiai jelzőként) említett bosnyákok hogy kerültek ide? Az említett alakulatokhoz soroztak boszniai népfelkelőket is?

A veszteségekről lehet valamit tudni? Az osszáriumban elhelyezettek aránya nyilván nem tükrözi ezt, de itt jó darabig védelmi pozícióban volt a monarchia, talán az olaszok veszteségei nagyobbak lehettek.

A VI. isonzói csata, azaz Görz eleste után szükségszerű volt feladni a területet? De akkor nem lehet "eredeti" itt az 1917-es győri ágyú.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.03. 22:47:53

@Balt: Nem a magyar népfelkelők között voltak a bosnyákok, hanem harcoltak a környéken bosnyák zászlóaljak is.

Az osszáriumban a környék kisebb temetőinek a felszámolásával gyűjtötték össze az elesettek maradványait. Az itt nyugvók számaránya nem arányos a veszteségekkel, mivel ebben és a hasonló további osszáriumokban (a környéken pl. Redipuglia, Kobarid stb.) többnyire csak az olasz hősi halottakat helyezték végső nyugalomra. A Monarchia hősi halottait külön temetőkben gyűjtötték össze.

A 6. isonzói csata során az olaszok elfoglalták Görzöt, tehát tőle nyugatra ezt a területet is. Az 1917-es gyártású győri ágyú 1918-as olasz hadizsákmány lehet, s emlékhely kialakítása során állíthatták ide.

Szűcs Laci 2014.10.04. 12:09:09

Dédnagyapám a halotti anyakönyve alapján 1915. 11. 12-én az I. világháborúban Ivanjicánál (volt Jugoszlávia a Moravica folyó bal oldala Ész. 43,5; Kh. 20,2 hunyt el, mint Népfelkelő a Magyar Királyi 19. Honvéd Gyalogezredben. Mohácson az I. világháborús emlékművön a neve fel van tüntetve, azonban nem tudom, hogy hogyan halt meg, illetve hová lett eltemetve. Fényképem van róla, mely 1914-ben Szarajevóban készült. 1880. 10. 29-én Mohácson született.
Amennyiben valamilyen információval tudnátok segíteni, hol kereshetek rá, hogy milyen harcban, pontosan hol és hogy esett el, illetve hol lehet eltemetve nagyon örülnék neki. Előre is köszönöm!

Moticska Tihamér 2014.10.15. 14:14:07

@Szűcs Laci:

Idézet,
A volt magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története ezredalbumból:
IX rész: A m. kir. pécsi 19. népfelkelő ezred világháborús története. (395-428 old.)
Szerbia meghódítása 1915.
Előnyomulás Szerbián keresztül. (399-402 old.)
Események:
”…
November 1-én. Čačak község. Itt biztosított megszállás. A századok felveszik az érintkezést az ellenséggel. Az éj folyamán tűzharc fejlődik ki, néhány ember megsebesül. – Innen november 4-én Jelica magaslat, 775 magaslati pontra nyomul az ezred. Innen Rogaca községbe.

November 5-én előnyomulás VK. Breg 537 magaslati pontra. Itt biztosított megállás és az ezred beássa magát.

November 8-án továbbmenet Vijenac magaslatra, az ezred Ivanica községtől délre az érintkezést a visszavonuló ellenséggel felveszi. Innen további előnyomulás Rudine 1034 magaslati pontra. Megérkezés november 10-én.

November 11-én Ivanjica községbe érkezés.

November 12-én. Vk. Livada 1316 magaslati pontra, innen további előnyomulás Bžovac községbe. Budozeljetól keletre lévő magaslaton ellenséges támadás éri az ezredet és itt az ezred harcalakzatot vesz fel. A támadás megindul, az 5., 9., 10. és a 12. századok Dávid főhadnagy parancsnoksága alatt előrenyomulnak erős ellenséges tűzben és Bžovácnál lévő kúpot rohammal beveszik. Itt megállás. Tőle balra az ezred többi századai támadnak. Támadási irány Vk. Livada előtti kúp, melyet szintén rohammal bevesznek. A visszavonuló ellenség Vk.Livadára vonul vissza. Délután folyamán a II. zászlóalj ismét támadásba megy és rohammal elűzi az ellenséget. Itt az ezred beássa magát. Veszteség 1 tiszt, 7 halott, 36 sebesült.
…”

Ennyi áll a könyvben a 19. népfelkelők Ivanjica - Vk Livada környéki harcairól. Lehetséges, hogy az Ön dédapja az említett hét hősi halott egyike? A dédpapa családi neve is Szűcs volt? A könyv névmutatójában az altiszti és legénységi részben szerepel néhány - a 19-es ezredek alakulataiban szolgált - Szűcs nevű honvéd, de (a rövid) háborús életrajzuk alapján egyik sem illik a dédpapára.

Egy vázlat az emlékalbumból a 19. népfelkelők szerbiai harcairól:
kepfeltoltes.hu/view/141015/Szerbiai_harcok_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Remélem, talán tudtam egy kis segítséggel szolgálni.

Szűcs Laci 2014.10.15. 17:35:05

@Moticska Tihamér:

Nagyon köszönöm a segítséget. Időközben a Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltségéről Domokos György Úr megküldte nekem a Dédnagyapám Szűcs András halotti anyakönyvének fényképét, mely szerint 1915. 11. 11-én Ivanjica községben esett el, és még aznap az Ivanjicai magaslaton lett eltemetve.
Ugyanezen az oldalon 1915. 11. 12-én a Velika Livada hegyen további három katona esett el. Ezek alapján egyezik a történet a könyvben leírtakkal és valószínű, hogy a hét hősi halott közül négyen azon az anyakönyvi oldalon szerepelnek, melyet megkaptam. Valamennyien a 6. század 2. zászlóaljában szolgáltak.
Nagy öröm számomra, hogy megismertem az ottani harcok rövid útvonalát. Sajnos valószínűleg a magaslaton nincs megjelölve a sírhely, illetve a környéken emlékművet a hősi halottaknak nem állítottak.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása