Egy olasz dal a háborúból
1916. augusztus 4-e és 16-a között az olasz 3. hadsereg támadást indított az Isonzó-fronton. A cél a görzi osztrák-magyar hídfő elfoglalása volt, amit a kétszeres túlerőben lévő olasz seregnek hatalmas áldozatok árán sikerült is elérnie. Ez volt a hatodik isonzói csata, amelynek során az olaszok kezére került Görz, azaz Gorizia városa. Bár az osztrák-magyar hadvezetés ennek következtében kénytelen volt kiüríteni a Doberdó-fennsíkot is, az olasz győzelem igazi áttörést nem hozott a háború menetében. A veszteségek azonban mindkét oldalról óriásiak voltak: olasz részről több mint 50 ezer, s osztrák-magyar oldalról is meghaladta a 40 ezer főt. Egyetlen front, egyetlen csatájában, mindössze tizenkét nap leforgása alatt.
Olasz katonák egy mernai (ma Miren) kápolna romjainál, Görz közelében
(Lucio Fabi: Le strade della memoria)
Az O Gorizia tu sei maledetta című népdal egyike azoknak a háborúellenes olasz daloknak, amiket nemcsak az első világháború idején nem volt szabad énekelni, de még évtizedekkel később sem. Olaszországban ugyanis még sokáig tabu volt a Nagy Háború árnyoldalairól beszélni vagy énekelni. Jól szemlélteti a dal utóéletét az a történet, hogy amikor a hatvanas években az olasz értelmiség egy része ismét felfedezi magának a népdalokat, köztük a háborús dalokat is, akkor ezek nyilvános előadása olykor botrányba fullad. Ez történt legalábbis, amikor a fent említett dalt az 1964-es spoletói Due Mundi Fesztiválon Michele Straniero és Fausto Amodei énekelni kezdték: hamarosan elszabadultak az indulatok, előadásukat jobboldali érzelmű polgárok és katonatisztek bekiabálással próbálták félbeszakítani, az előadást követően pedig a hadsereg megsértésével vádolva feljelentették őket.
A dal, amely az olasz anarchista és baloldali háborúellenes hagyomány részévé vált, az egyszerű közkatonák szemszögéből láttatja a háborút, és erősen bírálja az olasz hadvezetést, a tiszteket, akiket „gyilkosoknak” nevez. Megítélése épp ezért a mai napig vitatott.
Az eredeti változatot Cesare Bermani gyűjtötte Novarában egy olyan embertől, aki a Goriziánál harcolt katonáktól hallotta énekelni. Az alábbi felvételen a dalt Sandra Mantovani előadásában hallhatjuk. A szöveg magyar átirata csupán az eredeti tartalom visszaadására szorítkozó nyersfordítás, ezért szívesen vennénk, ha valamelyik olvasónk késztetést vagy ihletet érezne egy szebb változat kidolgozására, és azt elküldené nekünk.
O Gorizia tu sei maledetta
La mattina del cinque d'agosto
si muovevano le truppe italiane
per Gorizia, le terre lontane
e dolente ognun si partì.
Sotto l'acqua che cadeva al rovescio
grandinavano le palle nemiche
su quei monti, colline e gran valli
si moriva dicendo così:
O Gorizia tu sei maledetta
per ogni cuore che sente coscienza
dolorosa ci fu la partenza
e il ritorno per molti non fu.
O vigliacchi che voi ve ne state
con le mogli sui letti di lana
schernitori di noi carne umana
questa guerra ci insegna a punir.
Voi chiamate il campo d'onore
questa terra di là dei confini
Qui si muore gridando assassini
maledetti sarete un dì.
Cara moglie che tu non mi senti
raccomando ai compagni vicini
di tenermi da conto i bambini
che io muoio col suo nome nel cuor.
O Gorizia tu sei maledetta
per ogni cuore che sente coscienza
dolorosa ci fu la partenza
e il ritorno per tutti non fu.
Ó Gorizia, légy átkozott
Augusztus ötödike reggelén
az olasz seregek elindultak,
a távoli Gorizia földje felé
bizony, szomorúan indultak útnak.
Hegyen-völgyön, dombokon
az ellenséges golyók
úgy záporoztak ránk, mint a jégeső
s ezt mondogattuk, miközben hullottunk:
Ó, Gorizia, légy átkozott!
Szívből kívánja ezt, akinek lelke van,
fájdalmas volt az indulás,
és sokan nem tértek vissza többé már.
Ó, ti gyávák, kik asszonyokkal
hevertek paplanos ágyban,
és a vásárra vitt bőrünkön nevettek,
ez a háború megtanít, hogy büntessünk.
Becsület mezejének hívjátok
ezt a határon túli földet,
itt halunk meg azt kiáltva: gyilkosok,
egy nap utolér majd titeket az átok!
Drága hitvesem, ki most nem hallasz,
gyermekeinket közeli társaim
gondjaira bízom,
és nevüket szívembe zárva meghalok.
Ó, Gorizia, légy átkozott!
szívből kívánja ezt, akinek lelke van,
fájdalmas volt az indulás,
és senki sem tért vissza többé már.
