„Már mennek, egyre mennek a katonák…”

2010.08.17. 09:30 :: PintérTamás

A Nagy Háború kezdete – ahogy Molnár Ferenc megörökítette

„Valakinek a töredékes feljegyzései, aki az írott betű háborús szerepei közül azt választotta, hogy a magyar katona emberi dicsőségének történetéhez anyagot segítsen összehordani, négy ország földjéről és földje alól”- írja Molnár Ferenc (1878-1952) a haditudósításaiból kiadott kötetének előszavában. A korszak egyik legismertebb írója, drámaírója, publicistája, a magyar irodalom külföldön is napjainkig közismertségnek örvendő személyisége 1914-1915-ben haditudósítóként tevékenykedett.

Molnár Ferenc fényképe Molnár Ferenc fényképe

Az 1916-ban megjelent Egy haditudósító emlékei című művében a háború első évének az eseményei elevenednek meg az író sajátos szemszögéből. Az alábbi szemelvény közvetlenül a háború kitörése utáni időszak, a magyar katonák 1914. augusztusi frontra indulásának hangulatába enged betekintést.

Molnár Ferenc kötetének címlapja Molnár Ferenc kötetének címlapja

„Budapest, augusztus

Már mennek, egyre mennek a katonák…

Sötétedő alkonyatban gyülekezünk a régi teherpályaudvaron. […]

Egyszerre csak betolják elénk a vonatot. Hosszú tehervonat, már meg van rakva katonákkal és minden egyébbel, ami kell. Hátulról előre, a végéről a mozdony felé, végig megyünk mellette egy kedves és tudós tiszt társaságában. Leghátul a nyitott teherkocsin élelmező szekerek, vadonatúj ponyvával leterítve, tele hússal, liszttel, krumplival, zsírral, fűszerrel. Azután jön egy nyitott teherkocsi, amely robogó konyhának van berendezve. A mozgó tűzhelyek kis vaskéményei füstölnek rajta, nagy üstjeikben ingujjas katonaszakácsok kavarnak, főznek. Azután hosszú sora a rendes tehervagonoknak. Valamikor mennyit tréfálkoztunk a felíráson: «40 ember, 6 ló ». Most lócákat ácsoltak a kocsikba és negyven ember benn ül. Illetve most még nem ül, mind a nagy középajtóhoz tolong, onnan lóg, integet, énekel kifelé, a legalsó sor kilógatja a lábát. Ahogy hátulról végignézünk ezen a vonaton, ezek a szabályosan megismétlődő, lelógó katonalábak olyanok, mintha a hosszú vonatnak valami rojtos díszítései volnának. Vadonatúj, gyönyörű sárga bakancsok. Megyünk tovább előre az éles kavicson, a negyven emberek végtelen sora mellett. Közbe-közbe egy-egy kocsi avval a bizonyos hat lóval. Friss szalmán állnak, jól megpucolva. A lóápolók a keresztrúdra támaszkodva néznek le reánk. Aztán két málhakocsi, egészen elől a zenekarral. Minden kocsiban a századlámpa sárga fénye pislog. A mozdony mögött két szerény másodosztályú vagon a tisztikar számára.

Vagon 40 ember vagy 6 ló szállítására Vagon 40 ember vagy 6 ló szállítására
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon. Magyarország I. világháborús képes albuma című kötetből)

A sötétben hirtelen kigyúlnak a pályaudvar villamos lámpái. Most ez is alkalom a lelkesedésre. Az egész vonat felordít. Éljeneznek, sapkát lengetnek. Minden katonán van valami piros-fehér zöld. Vagy szalag, vagy papírzászló a sapka mellett. Minden vagon nyílásán kidugva egy nemzetiszínű papírzászló. […]

A banda őrmestere magasra emeli a botját és megharsan a trombitákban a Himnusz. Mi lekapjuk a kalapunkat, de mire a tiszti csoportra nézünk, már valamennyi feszes haptákban áll, sapkához emelt kézzel, tisztelegve és míg a zene szól, nem mozdul el kezük a sapkától. […] Végig a vonaton halotti csend. […]

A Himnusznak vége. A zenekar rögtön belevág a Rákócziba és a búcsúzás megkezdődik. Öreg, feketeruhás anyákat látok, háttal állnak felém, amint két szürkeujjas tiszt kar átöleli őket. Mozdulatlan kép: egy kis öregasszony, a hátán a két katonaruhás karral és a vadul szorító tenyérrel. Hosszú, hosszú csók lehet. A fejeket nem is látom, csak ezt az ölelést, ezt a szerelmesen hosszú, mozdulatlan, fiúi ölelést. Soká, nagyon soká fogom még látni. Végigrohan rajtam valami hullám, ami elborít, minden tagomat elönti egy kimondhatatlan érzéssel. A magyar katonatiszt élete, ez a tisztességes, békés, szerény kishivatalnoki élet, amely annyi esztendő után most ebben a pillanatban hirtelen a legfelsőbb emberi gondolat: az élet és halál kérdése elé van állítva…

Katonavonat indul a Ferencvárosi pályaudvarról 1914 augusztusában Katonavonat indul a Ferencvárosi pályaudvarról 1914 augusztusában
(Balla-Kürti-Pollmann: A Nagy Háború másik arca - A lövészárkok hétköznapjai című kötetből)

Éles trombitajel vág végig a fejünk fölött a mozdony felől. Az ezredtrombitás fújja a beszállást. Mindenki a helyén van. Még egy rövid kézszorítás és a tisztek felugrálnak a vagonjukba. A mozdony hosszan felsivít és a vonat elindul. […] Ahogy lassan elgurulnak előttünk a vagonok, minden vonat rakomány más nótát énekel. Karok, sapkák lengenek. Az egyik vagon elmegy előttünk egetverő énekkel; épen ennél a sornál tartanak: «…disznó szerbek számára…». A következő vagonból más ritmusban ez zúg felénk: «…szakaszve-ze-tő!…» Két vagon közös nótát fúj: «…maradt itthon kettő-három, nyomorult…»

Egyre gyorsabban szaladnak előttünk a vagonok. […] Aztán eltűnik az egész már csak az utolsó kocsi három piros lámpáját látjuk, de a távolból, a sötét estéből, amelybe elrohant velük a vonat, ordítva száll a hang felénk, az összekeveredett tíz-húsz bakanóta zeng-harsog a levegőben, viszi a mozdony az éjszakába ezt a félelmetes vas-hangszert, ezt a vágtató orgonát: a háborúba rohanó éneklő vonatot. Egyre messzebbről zúg. Aztán vége.”

24 komment

Címkék: molnár ferenc 1914. augusztus

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr542226994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.09.10. 23:49:09

Jó választás volt ez a részlet, Tamás, mert nemcsak hőstettekről, de búcsúzásról,félelemről is szólnak a háborúk.
Van, viszont aki azt hallotta, hogy Molnár Ferenc nem is járt a fronton.(Ungvári Tamás,168 Óra,2010.jan.6.)Ajánlom figyelmetekbe Molnár egyik feleségét, Vészi Annát, akinek nagyon izgalmas volt az élete, mert ő volt az első és talán egyetlen magyar női haditudósító.Vészi Anna (1885-1961)a művelt, modern nő festőnek indult, majd újságíró lett a Pester Lloydnál és Az Estnél.1906-1910 között volt Molnár felesége, az író folyamatosan verte, megszégyenítette, de ő nem hagyta magát. Azért lett haditudósító, hogy bebizonyítsa, hogy színesebb tudósításokat ír mint a volt férje.Így született meg Az égő Európa c. háborús riportkönyve (Bp, 1915)Útközben (Bp, 1918)címmel pedig a háború idején a semleges Hollandiában és Svédországban tett utazásaira emlékezett vissza sok utalással a harci eseményekre.A háború után Olaszországban és az USÁ-ban élt és végül Spanyolországban vetett véget önkezével az életének.Ő volt Sárközi Márta édesanyja, Ady egyik szerelme ("Margita élni akar") és házasságát idézi a "Liliom".

2010.09.11. 00:02:42

Na, vajon ki veszi észre a kommentemben a hibát? Mihelyst megvan a nyertes, folytatom a a haditudósító hölgy történetét.

Brájen 2010.09.11. 00:52:47

@Hatvanas: Egy forintért megmondom :)
Na jó, megmondom ingyen is: szerintem Vészi Margit, nem pedig Vészi Anna.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.11. 23:14:37

@Hatvanas: Köszönjük az érdekes kiegészítő hozzászólást és a feladványt :-)

Sárközi Márta is írt az édesanyja haditudósítói történetéről, s össze is hasonlította az édesapjáéval, azaz Molnár Ferencével.

Reméljük az irodalmi vonatkozások iránt szintén érdeklődő hölgyek is ide találnak majd a másik posztról...

2010.09.12. 23:36:41

@Brájen: Köszönöm, Brájen!Gyors voltál és pontos mint egy Maschinengewehr!
Íme Az égő Európa előszava:"Belgrád sandán kuporgó, alattomosan meghunyászkodó még bujdosó árulókat rejtegető csonka viskói között szürke estén egyedül bolyongva visszaszállnak gondolataim ötnegyed év történetéhez, az ötnegyed év történetéhez, melynek csendesen csodálkozó tanuja lehettem, s aminek ez a könyv-első könyvem-halkszavú,naplószerű kommentárja lett. Ma Belgrádban hazai földön járok. Akkor, azon a felejthetetlen reggelen az utolsó menetrend szerint indult vonat ablakához szorítva lázas homlokomat még nem sejthettem, milyen messzire fog húzódni az ösvény, melyen elindultam, el, ki az égő Európába. De tudtam, szó és kifejezés nélkül éreztem: a legnagyobb időkbe, gyermekfővel vágyva visszakívánt hőskorba visz ez a vonat."
Ui.Az utolsó mondat mintha erről a blogról szólna, nem gondolod?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.14. 22:41:47

@Hatvanas: Akkor hadd menjen tovább ez a vonat a legnagyobb időkbe! "Ez a vonat ha elindult, hadd menjen..." :-)

Várjuk a folytatást!

Brájen 2010.09.15. 11:52:41

@Hatvanas: Azt hiszem egy kupéban utazunk, és remélem ez az utazás sokáig fog tartani. Én legalábbis megkedveltem ezt a blogot.

Gefraiter 2010.09.15. 19:08:35

@Brájen: Én is! S milyen vonaton utazunk? Az út érdekes, így talán legjobb, ha gőzösön, hogy minél tovább tartson!:-)

Aperianov Teréz 2010.09.16. 12:21:00

Kedves Hatvanas,
(és még akit érdekel)
igazából még Rilkéhez akartam kisebb észrevételeket fűzni (abba a festőnőbe volt szerelmes, aki Nietzsche felesége, élete végén pedig Freud élettársa volt?), de ez kevésbé érdekes a Nagy Háború szempontjából, ámbár, ha a Zweig-kapcsolódásait nézzük, akkor igen.
Ám a Molnár Ferenc-féle története újabb felvetések felé nyitott. Vészi Margit (Margit-Margita) azért lett Molnár felesége, mert apja féltette Ady Endrétől, s lám, mit tesz az élet, Molnárral is csak fél évig élt együtt az Ön által emlegetettt okok miatt. (Később kiderült, Molnár összes felesége közül ő bírta a legtovább, s Molnár utolsó kedvese, már nem felesége is öngyilkos lett). Margitkésőbb egy olasz grófhoz ment hozzá, s haditudósítói "működéséről" lánya, Molnár Márta (Sárközi Márta) is írt.
Ami a vonatot illeti - "Sebesen forog a magyar gőzös kereke, pedig a belseje regrutákkal van tele..."

Szerkesztő úrhoz lenne egy kérdésem még, lehet, hogy másutt jobb volna, de éppen ez a baj.
Hogyan találhat vissza az ember könnyen saját kommentjeihez? Szaporodnak örvendetesen az almenük, hozzászólások és a blog keresőfunkciója nem ad ki vagy sokat ad ki esetenként.
Köszönöm.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.16. 13:08:52

@Aperianov Teréz: Isten hozta itt! Az irodalomtörténeti frakció összeáll?:-)

Kérdésére válaszolva: ha az egyik kommentjében a nevére kattint, akkor megjelenik az adatlapja, s ott az aktivitás linket kiválasztva együtt láthatja az összes korábbi hozzászólását.

S ha már a vonatos katonanótákat szépen sorba szedjük, akkor még egy: "Ez a vonat most van indulóban..."

Aperianov Teréz 2010.09.16. 15:19:22

Hát ez az, hogy az egyik komment...De nem baj, legalább böngészik az ember más menükben is.

Ami az irodalomtörténeti vonalat illeti, hát örömmel vagyok itt,s úgy olvasom, a többi hozzászólónak komoly archivum van a fejében az effélékről.
Ismeri valaki az alábbi kiadványt? Vannak ismertebb írások is, de hát ide tartozna:
Az eltemetett katona. Európa K., 1978. Irodalmi összeállítás az I. vh. befejezésének 60. évfordulójára (Zweig, Pirandello stb.)
Csodálkoznék, ha kedves Hatvanas ne ismerné, sőt, ne idézne belőle.

Aperianov Teréz 2010.09.16. 15:27:48

@PintérTamás: Na, elszállt egy kommentem, ha mégse és ismétlem magam, elnézést.

A kommentelésre vonatkozó felivlágosítást köszönöm.

Örömmel vagyok itt magam is az irodalomtörténeti részlegen, úgy látom másoknak tekintélyes archivum van a fejében e tárgykörből.
Ismerik?
Az eltemetett katona. Európa K., 1978. Zweig, Pirandello írásokkal, az I. vh. befejezésének 60. évfordulójára.
Kétlem, hogy kedves Hatvanas kolléga ne tudna idézni belőle...

Aperianov Teréz 2010.09.16. 15:28:39

Mégse szállt el, úgy látszik, az egy srapnel volt...
Elnézést, mára befejezem.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.16. 19:03:06

@Aperianov Teréz: A srapnelekkel vigyázzon, mert veszélyes eszközök, ahogy azt itt egyéb posztokban olvashatja is... :-)

2010.09.18. 01:29:02

@Aperianov Teréz: Köszönöm az ajánlást.A 78-as antológia szerintem is egy különleges kiadvány, mert pl.török szerző is szerepel benne, a magyarokat pedig Móricz mellett az a Papp Károly képviseli (Fent a Priaforán c.novellájával), aki egyébként is egy izgalmas személyiség volt. 1916-ban került ki az olasz frontra, ahol másfél évig szolgált, kigyógyult a tífuszból, egy akciójáért ezüst vitézségi érmet kapott, és hadnagyként tért haza.Ottani élményeit dolgozta fel Leviát György c.drámájában.Vészi Margit lázas európai száguldásáról sem feledkeztem el, de ez a "Vonat" olyan izgalmas tájakon halad át (Pollmann Ferenc is ezt az asszociációt használta), hogy magam is csak nézek mint egy tápéi baka az Adamellón.Folyt.köv.Ui.Rilkének a háború alatt Lou Albert-Lasard-ral(1885-1969)volt viszonya, de korábban valóban szerelmes volt Nietzsche és Freud későbbi barátnőjébe, Lou Andreas-Saloméba (1861-1937).No, de hagyjuk már ezt dekadens szimulánst az irodalomtörténészekre!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.18. 21:47:02

@Hatvanas: Az eltemetett katona kapcsán az jutott eszembe, hogy mi vajon melyik két magyar novellát válogatnánk be egy 17 darabos gyűjteménybe? Elővéve a kötetet, s újra elolvasva ezt a két írást én nem biztos, hogy ezek mellett döntenék.
A Szegény emberekre, azt mondom, hogy még esetleg, legalábbis az én "top tízemben" is benne lenne a Móricz novella. A háború lélekölő hatását fantasztikusan visszaadja a szabadságos katona vérengzésének a története. (Egyébként a neten is olvasható, ha valakit érdekel:
epa.oszk.hu/00000/00022/00212/06477.htm )
A Pap Károly novella is rendkívül érdekes, különösen, hogy a Monarchia hadseregének sok nemzetiségű, vallású, kultúrájú világába enged betekintést (epa.oszk.hu/00000/00022/00580/18147.htm ), azonban ez szerintem kevésbé a háborúról szól, mint inkább a hadseregről, s egy különleges helyzetről. Ti mire szavaznátok? Érdekes lenne egyszer összerakni egy csak magyar válogatást is, pl. a 20 legjobbnak ítélt magyar első vh-s novellából. Ezt még itt a blogon is megszervezhetnénk. Azokból már könnyebb lenne kiválasztani kettőt...

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.18. 22:34:38

A minap vásároltam egy válogatáskötetet, amit 2000-ben jelentetett meg az Eötvös József Könyvkiadó. Nem tudom ismerik / ismeritek-e, a címe: A Nagy Háború emlékezete. Madarász Imre műfordító szerkesztette, a magyar és a világirodalomból egyaránt tartalmaz verseket, novellákat és regényrészleteket. Persze nagy kedvencem, Tersánszky például nincs benne, de így is érdekes.

Ezen az oldalon elolvasható a köny tartalomjegyzéke, ha esetleg valakit érdekel:

www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-nagy-haboru-emlekezete&ID=319247

Aperianov Teréz 2010.09.20. 11:37:05

@Hatvanas: Kedves Hatvanas,
Memóriája lenyűgöző és sokszor gyorsabb a kelleténél.
Nem Papp, hanem Pap. Bocsásson meg...Különben teljesen egyetértünk. Azt ugyan nem tudtam, hogy Leviát György dráma, de azt igen, hogy Pap Károly Utolsó stáció c. művének egyik alakja, a festő szintén Leviát György.
Amúgy pedig, hogy szerkesztő úr kommentjéhez is kapcsolódjam, Móricz rajongással beszélt Pap Károly írásairól, nagy tehetségnek tartotta.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.20. 12:17:07

@Aperianov Teréz: Bizonyára így is volt, én csak az említett novelláról írtam, hogy ha a két legjobb háborús magyart kellene beválasztani, akkor én nem ezt választanám...

2010.09.30. 22:26:52

@Aperianov Teréz: Köszönöm a helyesbítést.Hajnali fél kettőkor írtam a bejegyzést...

Balt 2011.05.24. 13:30:38

Elnézést a késői "ébredésért"!

Ha Doberdóra szorítkozunk, bár talán nem szépirodalom, Zalka Máté Doberdó c. visszaemlékezése - ha levonjuk belőle a "hogyan lettem kommunista" toposzt - nekem hitelesebb és átélhetőbb volt, mint a másik oldalról Hemingway "Búcsú a fegyverektől" műve, noha mindkettő személyes indíttatású és a sztori meglehetős hasonlóságot mutat.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.05.25. 14:40:32

@Balt: Zalka regénye mindenképp fontos munka a Doberdóról, sok érvényes megállapítással. Inkább irodalmi munka azonban, mint visszaemlékezés, pl. az eseményeket, neveket módosítva, az írói szándéknak alárendelve adja vissza. Miként Hemingway írása is regény. Az átélhetőség szempontjából ettől függetlenül szerintem mindkettő elég hiteles, de nekünk, magyaroknak Zalka világa talán közelebbi. Nem hasonlítanám össze őket, másért szeretjük egyiket és másikat. Zalka esetében ajánlom figyelmedbe a Doberdóról megjelent posztunkat is: nagyhaboru.blog.hu/2010/09/29/a_doberdo_fogalma

Balt 2011.05.25. 15:16:39

Igen, köszönöm, olvasom megjelenés sorrendjében a posztokat.

Zalkát pár éve, Hemingway "Búcsú..."-ját meg még régebben olvastam, így már csak el- vagy épp összemosódó emlékeim vannak, de a hely, az egész olasz front különösen érdekel. (Stelviotól Duinoig..., persze a magyar vonatkozások méginkább, nagyapám is harcolt az Isonzonál.) Többször jártam az Isonzo mentén és a Dolomitokban is, sajnos mindig csak rohanva.

Nomen est omen: bizonyára ismeritek a Nagy Háború írásban és képben korabeli nagyszabású albumokat. Nemrég sikerült vásárolnom egy elég szép állapotú sorozatot. De örömmel veszem (listázom...) a blogban előforduló irodalmat, hivatkozásokat, visszaemlékezéseket.

Köszönöm a választ és igyekszem "utolérni" a friss posztokat!

gily0607 2014.01.12. 22:17:03

@PintérTamás: Tamás, valahogy most bóklásztam erre és elolvastam a Móricz novellát. Most már nagyon is értem...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása