A nagy háború folklórkincsének egyik legszebb örökségét jelentik a különféle katonadalok. Zenével és énekkel kísérték a háború kitörésének hírére fellelkesült önkéntesek toborzó meneteit, lelkesítő dalokat énekeltek a katonavonatokon, aztán megénekelték a kaszárnyaélet eseményeit, később pedig a lövészárkok mindennapjainak keserűségét is. Ennek megfelelően sokféle katonadal létezik a kollektíven énekelt nótáktól az egyéni keservesekig, propagandisztikus műdaloktól az anonim népdalokig. Ez utóbbiak közé tartozik az Azt izente Ferenc Jóska kezdetű is.
„Ferenc Jóska” 1910 körül
(Forrás: Wikipédia)
Ferenc Jóska „izenete” persze ekkoriban már nem ugyanazt jelentette, mint amikor 1848-ban „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje”. A szabadságharc kezdetén a magyar hadseregbe toborozták a fegyverforgatásra alkalmas önkéntes férfiakat, igaz később itt is általános hadkötelezettséget vezettek be. A küzdelem bukását követően a kiegyezésig a már korábbról ismert sorshúzásos alapú hadkötelezettség volt érvényben, ami leginkább a szegény paraszti rétegeket sújtotta. Az 1867-68-as haderőreformmal bevezették az általános hadkötelezettséget. A magyarok számára kezdetben ellenszenves császárból Ferenc Jóskává szelídült uralkodó üzenete tehát a behívóra, a kényszerű bevonulásra utalt, amit a dal strófáinak hangulata is erősít.
Érkeznek a bevonulók a laktanyába
(Balla-Kürti-Pollmann: A Nagy Háború másik arca c. kötetből)
Egyébiránt Azt üzente Ferenc Jóska címmel az első világháború idején népszerű volt egy „toborzó kuplé” is, aminek csupán a refrénjét találtam meg, teljes szövegét és dallamát sajnos nem (lásd itt).
Fel csatára most mind, aki él,
Nincs köztünk olyan ember, aki fél,
Bátran ront az ellenre a magyar,
S mienk a diadal
A közismert népdalhoz azonban ennek sem szövegében, sem valószínű dallamában nincs köze. Az alább közölt dal szövegváltozatai nem a katonának állás dicsőségéről énekelnek, hanem a kényszerű bevonulást, az elválás keservét, az otthon maradottak bánatát, s a gyászt éneklik meg. Az itt következő két feldolgozás közül az első, rövidebb verziót Szvorák Kati énekli hangszeres kísérettel a Helikon gondozásában 2006-ban megjelent Katonadalok című lemezen:
Előüzent Ferenc Jóska,
legény kell a háborúba,
kedves barátom.
Viszik legénységnek szépit,
országunknak ékességit,
kedves barátom.
Leányok keserű búba,
legények a háborúba,
kedves barátom.
Galacvári templom alja,
zászlókkal van támogatva,
kedves barátom.
Fekete zászlók lobognak,
a leányok szépen sírnak,
kedves barátom.
Előüzent az ellenség,
kössön kardot a legénység,
kedves barátom.
Kardot kötött a legénység,
sok anyának keserűség,
kedves barátom.
A másik változat Kallós Zoltán Vágják az erdei utat című, 1988-ban megjelent lemezéről származik. A moldvai Klézsén gyűjtött népdal Kallós előadásában így hangzik:
Azt izente Ferenc Jóska,
legény kell a háborúba,
kedves barátom.
Eléizent az ellenség,
kössön kardot a legénység,
kedves barátom.
Kardot kötött a legénység,
sok anyának keserűség,
kedves barátom.
Legények a háborúba,
leányok keserű búba,
kedves barátom.
Galacvári templom alja,
zászlókkal van támogatva,
kedves barátom.
Fekete zászlók lobognak,
a leányok szépen sírnak,
kedves barátom.
Ne sírjatok ti szépleányok,
visszajön még galambotok,
kedves barátom.
Visszajönnek, akik élnek,
ott maradnak, kik meghaltak,
kedves barátom.
Galacvári de szép mezőn,
ott nyugszik az én szeretőm,
kedves barátom.
Nyugodjatok szép virágok,
éltetek nem sajnáltátok,
kedves barátom.
Véreteket ontottátok,
testetek földbe zártátok,
kedves barátom.
