Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 8. rész
1917 kora tavaszán megélénkül a harci tevékenyég a Fajti Hrib környékén, aminek a naplóírónk is szemtanújává és krónikásává válik. Március végén a debreceni 39-esek vállalkozásához az alakulata biztosítja a tüzérségi támogatást. Az elkészült új vojščicai tüzérségi megfigyelőről és a használatba vételéről is részletes leírást kapunk. Egy tiszti gyűlés becsületbírósági ügyébe is betekintést nyerünk, s a virágvasárnap után a nagypéntek is megérkezik az Isonzó-frontra...
[1917.] Március 31.
Még mindig nagy nyugtalanság van a fronton, az ellenség egyes lövésekkel egész éjen át nyugtalanítja az állásokat. Bizonyára a sok portyázó vállalkozás eredménye.
Tegnapelőtt reggel háromkor vettünk egyben részt, mely a Fajti Hrib ellen irányult. Az előkészületeket a legnagyobb titokban tették meg, indítóokul valószínűen a bigliai vállalkozás sikere szolgált valami magasabb parancsnoknak. 27-én reggel jöttem be Kukujbáról. Már reggel hatkor ott voltak az ütegparancsnokok a nehéz ezredtől, de a köd oly sűrű volt, hogy valószínűen el kellett halasztaniuk a parancsolt belövéseket. Különben ez a kör hasznomra volt, mert jött Bárány az első ütegből felváltani, s én a Golnekre tévedvén a sűrű ködben, szépen bevonulhattam.
A mi ezredünkbeli ütegparancsnokok is már hajnalban a Vigh csoportparancsnokságnál, hol ekkor megtörtént a célkiosztás. Ugyanezen a napon megtörténtek a belövések is. 28-án és 29-én éjjel és nappal többször élénk rajtaütés volt az olasz állások ellen, mely alkalmakkor az ütegparancsnokok a napi viszonylat megállapításával präcizirozták a megfigyeléseket. 30-ra virradó egész éjjel élénk nyugtalanító tüzet adtunk az olasz állásokra. A tűz 3h 15p-kor volt leghevesebb, majd meghatározott időpontban, mikor a gyalogság előretörendő volt, hátra tétetett. Az ellenség természetesen zárótűz alatt tartotta állásainkat mindenféle kaliberrel, ami elég nagy robajjal járt. Szép látvány volt, midőn a rakéták s fényszórók sugara s ágyúk torkolattüze villogó fényt vetett a szelíd, gomolygó felhőkre. Már világosodott, midőn elcsendesült a csatazaj, az ágyúk szavát kellemesen helyettesítette egy erdei pacsirta éneke valahol a dolinaszéli fákon.
Az események helyszíne, az olaszok által birtokolt Fajti Hrib 432 méteres magaslata az osztrák–magyar 19-es védelmi szakaszból fényképezve. A Kukujba ettől valamivel északabbra volt. A fotó Kókay László hagyatékából származik, s az ő kézírása olvasható rajta, aki ebben az időszakban szintén ezen a területen harcolt. Az ő ekkor itt írt naplója is olvasható a blogunkon. A cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred az emlegetett debreceni 39-es gyalogezredet váltotta ugyanazokban az állásokban
(P.T. szerk.)
Hogy mi volt a vállalkozás eredménye: pozitív tudomásom nincs. Azt mondják, hogy három járőr ment ki a harminckilencesektől, csak egy tért vissza öt fogollyal. S azt is mondják, hogy aznap reggel a vöröskeresztes kocsik hosszú sora húzódott a ranziánói úton Lipa felé....
A 39-esek ezredtörténete (Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs.és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914-1918) így ír a vállalkozásról:
„A mai napra kitűzött vállalkozás megtörtént. Az önként jelentkezőkből alakított századnak parancsnoka Papp Gyula t. főhadnagy volt, szakaszparancsnokok: Thiessen Ernő és Grosz Imre t. zászlósok, rohamjárőrparancsnokok: Kischka Vince t. zászlós és Bézi őrmester.
Feladatuk: Az I. zászlóalj állásaiból előretörni, a terep horpadásain át a Fajti Hrib olasz állásaiba behatolni, foglyokat ejteni és az állás minősége felől tájékozódni. Végül visszatérni.
A vállalkozás hajnali 3 óra 30 perckor avval kezdődött, hogy a tüzérségünk 10 percig igen erős tüzet zúdított az ellenségre. Utána a vállalkozók előugrottak leshelyükből s kihasználva a beállott csendet és az olaszok zavarát, áthaladtak a mélységi vonalakon, az ellenség által pásztázható területeken, akadályokon, árkokon, míg 3 óra 45 perckor az olaszok védelmi vonalába értek. Itt kézigránáttal sakkban tartották a védőket, végül 9 olaszt elfogtak és velük 5 órára visszatértek az ezredhez.
Veszteség: Kischka Vince t. zászlós és 6 ember hősi halált halt, 5 ember megsebesült.”
Tegnap este megint volt valami zörgés Hudilog körül, soká nem tudtam elaludni. Majd Höferből megtudjuk a históriai igazságot.
Mióta bejöttem a Kukujbáról, az ütegben voltam folyton. Most kertészkedéssel foglalkozom, hogy kellemessé tegyem lakásaink körletét: hátha mégis sokáig itt maradunk. Temnicáról s Vojscicáról a tiszti legényekkel hozattam bokrokat, virágokat, ezek népesítik be a kővel szegélyezett gruppokat. Babért, buxust, dracénát, egy nagy bokor díszsást, saxifragát, jácintot, fehér liliomot, százszorszépet találtunk az elhagyott házak kertjeiben. A munka meglehetősen fárasztó, de élvezetet szerez, mert hisz oly foglalkozás ez, mit oly szívesen gyakoroltam annakelőtte.
Akkor még... eh, gyerünk aludni. Holnap korán kell kelnem, a most elkészült vojscicai figyelőbe megyek. Csak aztán békén maradjanak a digók...
Épül a vojščicai megfigyelő
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)
[1917.] Április 1.
Este van, de odakinn nincs nagyon sötét, néha-néha bágyadtan átmosolyog a hold fogyó arca felhőfátyolon. A fúrógép odaát a régi sekrestyében egyhangú ritmusban kattog, de a tenger felől jövő bóra néha elnyeli e hangokat zúgásával, midőn a zord öreg falakra felkúszott borostyánt tépdesi.
Három napja, hogy beköltözködtünk ide a vojščicai megfigyelőbe, mely két hónapi keserves munka után készült el. A magaslaton épült templom, a mellette lévő paplak romokba hever már, a maradványokból alig lehet megítélni, hogy ez is csak olyan, mint a többi karszti építmény. Az egész építménycsoportot ásott kőfal veszi körül, melyet sűrű, évszázados borostyán fut be. Külön kijáratok vannak a sírkerteknek, hol obeliszkszerű márványsíremlékek düledeznek. Az egész hegykúp alatt kaverna van, melynek bejárata a déli oldalon van, kijáró pedig két figyelőhelyre. Az egyik a miénk, mármint az ezredé. 1 ½ méter vastag betonfalú építmény, két nézőréssel, melyek az öreg falba vannak bevágva. A másik még épülőfélben van, a széles folyosóból, mely a kavernából jön, két keskeny folyosó ágazik ki, mindegyik végén toronyszerű figyelőhely, melyre páncélkupola lesz felépítve. Fala szintén beton, nézőrése úgy lesz, mint a miénk. Ez a hadtest-tüzérparancsnokság számára készül. Még egy harmadik figyelő van itt, mely a temető sírkamrájába van beépítve, ez a hetesek első osztályáé. Mivel a kavernába még nem lehet lakni a robbantás miatt, a csonka falak közé ékelt faházikókban lakunk, van egy a tiszt, egy a telefonisták számára. Az első ütegből Kuthy volt kinn ma, mivel ködös volt az idő, áprilisi bolondozásokkal töltöttük el Palmarum vasárnapját ...
[1917.] Április 3.
Tiszti gyűlés volt délután az ütegben az ezredparancsnok, Vigh alezredes elnökletével. Megjelentek az összes tisztek a három ütegből. Tárgy volt Kaczvinszky hadapródjelölt rehabilitálása, kit a pótüteg becsületbírósága 1915-ben tiszti előléptetésre méltatlannak talált.
Kaczvinszky 1915-ben tért vissza először a harctérről két önkéntes társával együtt. Phleps hadnagy elinduláskor egy összeget bízott rá, hogy adja fel postán a címre. Megérkezéskor elfogyott a társaság pénze, a szóban forgó önkéntes a másik kettő kérésére pénzt adott nekik kölcsön a rábízott pénzből, miután azok megígérték, hogy rövid időterminuson belül pótolni fogják. De ez csak ígéret maradt, sőt maga a megbízott is hozzányúlt a pénzhez saját használatára. Phleps megtudta a dolgot, felelősségre vonta. Ő előadta a tényállást, kért, kapott néhány napot. Kaczvinszky sürgönyzött szüleinek a szükséges pénzért, de a sürgöny elkallódott, a pénzt nem tudta visszatenni, így került a tiszti bíróság elé. Egész kellemes, csendes, jó fiú, mindenki szereti, két kis ezüstje s bronza van: a gyűlés egyhangúan rehabilitálta.
Bárány is itt volt, tőle megtudtam a 30-iki vállalkozás pozitív eredményét (mivel Höfer nem jelentette). A járőr tizenöt foglyot hozott be, viszont egy zászlós s nyolc ember eltűnt. Megemlítem még (tegnapelőtt elfelejtettem), hogy április elsején láttam az első fecskét Kostanjevica felett repülni. Ma különben jubileumi nap is van, tizenkét hónapja annak, hogy a híres menetüteg vonata elindult Veszprém állomásáról.
Az elkészült bunker egyik bejárata az üteg tisztjeivel
(Forrás: Király Iván hagyatéka, Király Edit jóvoltából)
[1917.] Április 6. Feltámadás estéje
A sirokkó valami idegenszerű melódiát csal ki az ódon falakat borító borostyánbozótból, a kályhául szolgáló acélsisakban fel-felloban egy pillanatra a zsarátnok, hogy aztán annál nagyobb, finom hamuköntöst vegyen magára.
Lelkem is ilyen ma, midőn emlékezetembe jön a régi feltámadásnapi esték szent hangulata. Miklós testvéremmel korán megtértem a vadvizekről. A pacsirta már elhallgatott. Ünnepi csend ült a tavaszillatot árasztó földre, csak néhány elégedett vadkácsa lármázott az ezüsttükrű tóvizen.
A falu tornyában ünnepet harangoztak, fényescsizmás emberek, zuhogószoknyás lányok kényeskedtek a templom felé, melynek tornyán az imént megérkezett gólyapár unalmaskodott.
A templom előtt nemzetiszín zászlós tűzoltók, tarka templomzászlójú parasztlegények álltak sorfalat, valahol egy lármázó kutyát bezavartak a ház udvarára.
Ünnepvárás volt, közeledett az idő, midőn meghúzhatják az összes harangokat, a templomból áhitatos orgonaszó hallik, messziről látni a nyitott ajtón keresztül a csillárok fényét, a fáradt gólya zavartan tárogatja szárnyának sziluettjét.
A harangok szertartásos szava jelzi, hogy a menet elindult. Minden ablakban gyertyák égnek, mögöttük muskátli kíváncsi otthonmaradókat rejt el a falu szeme elől. A templom ajtóból apró fénypontok mozognak a falu másik vége felé, vontatott énekszó zsong. A harangok egyre zúgnak, mégis néha sejteni lehet a békák zaját a tavak felől. Egy suhanc az utca túlsó oldalán kiabálja, hogy már a templomnál jönnek visszafelé. Megjelennek a fénypontok, nyomukban az éneklő tömeg.
Alleluja... csilingelés... orgonaszó...
a megváltó feltámadott.
