Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 9. rész
1917 áprilisának elején a szegedi 46-osok pihenője alkalmával hősünket kérésére beosztják az I. zászlóalj 3. századába, a „dicső hármasok” közé. Nagypénteken a lakóépületük udvarán felfedezi a doberdói dekkungbeli társát, akinek a holthírét ő írta meg a feleségének. Húsvétkor megteszik az első szakasz altisztjévé, s megfogadja, hogy rendbe szedi a társaságot…
[1917.] április 1. Ismét nincs foglalkozás, 8 órakor kelek. Ismét a kapuban ácsorgok, ha a sokszor eleredő eső megengedi, s ide-oda kódorgok, hol Reifenbergben, hol Britofban.
Délután Szenes hadnagy (ez is önkéntes társam volt) 4 órakor parancskiadást tart a századnak, s kihirdeti, hogy este 7 órán túl senkinek se szabad kimaradni, s hogy az olasz messzehordó ágyúk Lokvica felől a St. Daniel felé eső magaslatot, (A St. Martin templomnál), s a reifenbergi pályaudvart a Podgora felől szokták lőni, s el lehetünk rá készülve, hogy bár civilek is vannak bent, Britof és Reifenberg is tűz alá kerülnek. (No, köszönöm szépen!) Továbbá, hogy ezentúl századunktól egy zug Feuerbereitschaft lesz állandóan. Délután a frontról ismét erős ágyúzás hallatszik. Este Edénél vagyok ismét, 7 órára megyek szállásomra. Az éj folyamán a fronton ismét erősen dörögnek az ágyúk.
Reifenberg környékéről készült fotó Kókay László feliratával
(Kókay László hagyatékából)
Április 2. Délelőtt ismét nincs foglalkozás. 1/2 8-kor kelek fel. Az eső esik. Nem tudok mit csinálni, szerencsére a kapuban Roósszal találkozom, aki Reifenbergbe hív századukhoz (a 13-hoz) itt több önkéntest ismerek meg, s a kis Eislerrel is beszélek. Dél felé századunknál egy baka keres fel, aki Bodrogi üdvözletét hozza, ki most az 5. századnál van s azt mondja, hogy Bodrogi ide fog a pionírokhoz kérezkedni. Szegény fiú, még mindig nem felejtett el a 24. mars óta.
Délután tisztulni kezd, az eső eláll, s néha a nap is kisüt. A katolikus legénység délután a húsvéti gyónást megy végezni, én nem akarván gyónni azt mondom, hogy református vagyok, s így nem kell elmennem. A gyónás után a fegyvermester fegyvervizitet tart, majd ½ 5-kor lénung fizetés. Még mindig nincs végleges beosztásomról semmi sem, pedig már szeretném tudni, mi lesz velem, már csak a levelezés miatt is. Estefelé ismét Edéhez megyek, s ott vacsorázom. A mai nap elég zajos volt ismét a fronton, sőt este 9 és 10 óra közt több nehézgránátot lő a digó a St. Martinó-i templomdombra.
Április 3. Ma ismét nincs foglakozás. Borús idő, de néha kisüt a nap is. Most is az utcán álldogálok a kapuban. Ma úgy ebéden, mint vacsorán Edénél vagyok. Elhelyezésemről még mindig nincs semmi. A fronton a mai nap csend volt.
Április 4. Ma a század régi emberei részére van foglalkozás, nekünk újaknak nincs, mert mint mondják, ma mindnyájunkat felosztanak a századok közt. A kapuban álldogálok, mikor Anhalzer a Regiment kommandóra megy a névsorunkkal, megkérem, ha lehetséges, tetessen Gróf hadnaggyal a 3. századhoz. Anhalzer ezt meg is ígéri. Később Szabó hadnagy megy a század régi embereinek a munkáját megnézni. Kérdi, akarok-e vele menni. Örömmel vállalkozom, mert unatkozom. Az emberek ciszternákat pucolnak és javítanak. Mikor visszatérek a századhoz, Anhalzer avval fogad, hogy Gróf hadnagy megengedte neki, hogy verpflegs zettelemet, ahhoz a századhoz állítsa ki, ahová én akarom, s áthelyezésem majd holnap lesz parancsba.
Én változatlanul a 3. kompanihoz akarok menni, mert ennek van a legjobb parancsnoka, ki különben is régi ismerősöm, na meg Ede is az első batalionnál lévén itt könnyebben elláthat menázsival. Így tehát ebéd után (remélem, most már véglegesen) a 3. kompanihoz megyek összes cókmókommal Britofba. A század manipulánsát, őrmester Tóthot Ede révén már ismerem, a dienstführendert, Mórót (ki már őrmester) szintén nagyon jól ismerem még a 24. marsból, a sanitäts officiert, zugsführer Seilert szintén ismerem, s így az irodában hamarosan elintézem a dolgomat, s risztungom letéve Vályhoz megyek jelentkezni. Vály Orbánnal lakik együtt. Örömmel fogadnak, s mivel ki van mind a négy arcvonal mögötti altiszt, Vály rám bízza, melyik zugba menjek, s így Putnoky zugját választván hozzá kerülök, egyelőre schwarm kommandásnak. Jelentkezem Putnokynál, ki épp néhány zászlóssal kártyázik, s kitörő örömmel fogad. Vály meghagyása szerint az aspirántok szobájában kapok helyet, hol századunk két aspirántján, Baloghon és Katzon kívül, még a 2. kompanitól is lakik egy aspirant, s azonkívül még három másik van náluk látogatóba. Ezek is kártyáznak, mikor belépek, s ők is szívesen fogadnak. Balogh és Katz, jelenleg mindketten zugskommandánsok, nem lévén elég tiszt a századnál. Mindketten zsidók, Katz csernovici (de azért már jól beszél magyarul), de ennek dacára nem pökhendiek.
Levackolok a szoba egyik sarkába, s zugsführer Dobóhoz, a II. zug unter offizirjához megyek jelentkezni. Hatalmas nagyhangú ember, szegedi kőműves, civilben híres verekedő, mint rögtön megjegyzi, ő is a pioníroktól került a századhoz. Azt mondja, megkérdi Putnokyt beosztásom felől. Most csak beszélgetünk, megtudom, hogy az I. zugs kommamdant Lt. Orbán, a II. zugé Putnoky zászlós, a III-iké Katz, s a IV-iké Balogh, a kadét aspirantok, s hogy a századnak a stellungban elég jó helye volt, mindössze 1 halottja és 7 sebesültje volt az egész idő alatt.
Megismerkedem a többi arcvonal mögöttiekkel is, ez az I. zugnál zugsführer Mészáros, egy szép sütz bojtos ember, a III-nál zugsführer Kálmán, egy kedélyes, szőke dorozsmai ember, a IV-nél zugsführer Lelkes, aki a századnál levő sturm patrul kommandánsa is egyúttal. Kitüntetése nincs, most van először a fronton, bár sütz bojtos, standbeli altiszt. Látásból ismerem Püspökladányból, tudom hogy nagyhangú hencegő, kötekedő fráter, de azt mondják, kint a stellungban a század leggyávább emberének bizonyult. A bakák nyíltan csúfolják emiatt.
Néhány 24. marsbelit is felismerek a századnál, köztük Gefrt. Kalmárt is. Egyébként a század több mint egy harmadát a novemberi ausertourliche mars és XXV. marsoknak a retablirung alatt beosztott legénysége képezi. A régi legénység az őszi stellung periódus alatt, s a San Gradó di Merna-i kolostornál nagyon megfogyatkozott. Bár tagadhatatlanul a 3-ik század a legjobb képű század az ezredben, s nemhiába hívatja Vály a bakákkal a századot „dicső hármas”-nak, mégis a tavalyi 6. század sokkal kitűnőbb emberanyagból állott.
Szegény 6. század, hol van az már. Megette a tölcsér és a görzi áttörés, s a megmaradt néhány ember meg október 11-én a II. batalion legnagyobb részével a kolostor háta megett olasz fogságba került. A napokban, hogy a 6. századnál jártam, egyetlen egyet sem láttam a régiek közül. A század standja már nem 220, mint tavaly, hanem csak 150–160, a többit géppuskákkal pótolják, miknek számát tavaly óta megkétszerezték. Majd egy kis pöttöm embert ajánl Dobó pucernak, s vele megegyezem, hogy menázsimat hozza mindég lakásomra, s ha szükség van rám a zugnál, értem jöjjön.
Egész ½ 5-ig, menázsiosztásig maradok a századnál, mely a nagy iskolának a szép tágas padlásán van elhelyezve, míg az első emeletet a második, s a földszintet az első század foglalja el. Menázsimat puceromnak hagyom, ehelyett Edénél vacsorázom. A fronton mai nap csend volt.
Április 5. Délelőtt nincs foglalkozás, csak 9 órakor az egész századnak, a tiszteknek is a Regiments Hilfsplatz elé kell menni, hol beoltanak bennünket kolera ellen. Most nem sikerült meglógnom az oltás elől, pedig már egy éve, hogy mindig meg sikerül lógnom előle. A főorvos (Szamek) nagyon szigorúan veszi most a dolgot. Oltás után ismét a századhoz megyek, hol zugsführer Dobó beír a zugba. Beosztást még mindig nem kapok, olyan lógó, zugs kommandant helyettes féle leszek egyelőre, mert ha arcvonalmögöttinek tennének, akkor valamelyik régebbi zugsführert kellene schwarm kommandantnak degradálni, vagy engem rendelni valamely zugsführer alá! Ezt, úgy veszem észre, egyiket sem akarja se Vályi se Putnoky, s így egyelőre nem kapok beosztást.
A cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred 3. századának katonái 1917 júniusában
(Kókay László hagyatékából)
Délután egy darabig lakásomon alszom, majd a zászlósokat és Edét látogatom meg, hol vacsorát is kapok. A nap csendben telik el a fronton, nem is csoda, hisz délután az eső is esett. Este ½ 9-kor azonban hatalmas ágyúzás kezdődik, de ez se tart soká. Mint értesültem, ezredünk a 12 napos stellung periódus alatt (bár csak egy batalion volt belőle első stellungban) 11 halottat vesztett.
Április 6. Ma délelőtt sincs foglalkozás, az eső is folytonosan esik. Ehelyett fürödni megy a század. Én nem megyek, hozzájuk képest tiszta vagyok, hisz a Minarik Gruppénál volt alkalmam tisztálkodni. A századnak sincs szerencséje a fürdéssel, visszatérnek azzal, hogy már nincs hely, később, vagy délután kell menniök.
Ma nagypéntek lévén böjti ételünk van. Zsírtalan bableves és lekváros tészta, ez utóbbi nagyon jó, Edénél is megeszem belőle egy porciót. Annak a háznak az udvarán, ahol lakom, osztják a M. G. Kompani menázsiját is. Az M.G. legénység közé tegnap új legénység jött a kádertől. Nem akarok hinni a szemeimnek, mert a tavaly május 8-án hősi halált halt Ábrahámot vélem köztük felismerni, akinek holt hírét tavaly megírtam a feleségének, s akit a szanitécek a halottak közé dobtak. Pedig ő az. Örömmel üdvözöl, s azt mondja soká nyomta az ágyat, a szívéhez vezető egyik főeret érte a srapnel golyó, de csodálatosan megmenekült, s hogy él a sírásók vették észre Vizintininél.
Vacsorára üres levest és fél doboz szardíniát kapunk. Mindkettőt puceromnak adom cigaretta faszungommal együtt. Edénél vacsorázom, kitűnő szardíniával kevert, körözött túrót zöld fokhagymával. Ma a fronton meglehetős csend volt.
Április 7. Délelőtt esik az eső, délután is borús marad az idő. Nincs foglalkozás. Ellenben szolgálatba jövök, mint Baons. Insp. U. Offz., mégpedig részemről első ízben.
¾ 1-re wárta osztásra megyek a Reifenberg és Britof közti rétségre. Az őrséget én osztom el.
Délután a batalion rayonjában ijesztgetem a naposokat, s kódorgok előbb-utóbb, mérges vagyok, hogy épp húsvétra kellett szolgálatba jönnöm. Felmegyek a templomtoronyba is, hol állandó repülőket figyelő őrség van. A toronyból jó kilátás esik a vidékre. Este a tiszti étkezdében a tisztek nagy mulatást csapnak. Sör, bor, kávé, tea, kocsonya rogyásig van, Pick főhadnagy fizet mindent, kit harsányan éljeneznek.
¼ 9 tájban a digó messzehordó ágyúk 2 darab jó családból való öreg húsvéti tojást küldenek a St. Martinó-i templommagaslatra. Biz’Isten nem bánnám, ha az étkezdébe vágna bele, mert minden ablaka ki van világítva, s már másodszor vagyok itt az ordonáncoknál, hogy sötétítsék be az ablakot. Egy tiszt, ki már jó részeg, kiszól: „Aztán avizáljatok, ha közelebb jön a gránát! Mire megjegyzem neki: „Majd avizál az saját maga akkor!”
9 órára a Stations wárta előtt abends rapport van, odamegyek. Egynegyed tízig várunk a Regts. Insp. tisztre, Oblt. Wallára, mikor is érte üzen a legidősebb Baons. Insp. tiszt, Lt. Fehrling. Fehrling ez ideig még az egyedüli, ki szívesen beszélget velem volt önkéntes társaim közül, kiknek a szerencse jobban kedvezett nálamnál az előléptetésnél. Vele beszélgetek ½ 10-ig, míg Oblt. Walla megjön, s azután Abtretet kapunk. A fronton a mai nap is csendben telt el.
Április 8. Ma húsvét napján is változatlanul komisz, borús idő, sőt csaknem állandóan esik. A batalion templomba megy az ezreddel együtt, én korán reggel egyedül voltam. A mise végén a nagy vendéglő előtt zeneszóra defelírozik az ezred Zeiss alezredes előtt.
10 órakor a batalions adjutánt, Lt. Szekerke hívat a batalions kommandóhoz, s engem tesz felelőssé, mert a negyedik század naposa a tiszti étkezdében ügyetlenül viselkedett. Hogy mennyiben vagyok én ennek az oka, azt igazán nem tudom megérteni. Annak nem hiszem, hogy volna nyoma a dinst reglamában, hogy a Baons. Isp. U. Offz.-nak illemtanárnak is kell lennie.
Délben letelik a szolgálatom, ehelyett újabb dolog vár rám. Zugsführer Mészárost hátra vezénylik a 28. marshoz kiképző tisztnek, helyette én leszek az I. zugnak, illetve Orbán hadnagynak unter offizier hinterdem Frontja. Orbán örül az esetnek, én is örülök, mert ismerem Orbánt, hogy jó fiú. A zug emberei közül, kivéve az öreg Kun bácsit, tavaly a 6. század kompani ordonáncát, aki tavaly május 20-án a szabadság híremet hozta, egyet sem ismerek. A sarzsikat, kik meglehetős szép számmal vannak (4 káplár és 4 freiter) összehívom, s közlöm velük, hogy a legnagyobb pontosságot és föltétlen engedelmességet megkövetelem tőlük, s a faszolásnál becsületesen járjanak el. Van még egy zugsführer is a zugban, egy Tornyai nevű, ki a század gáz unter offizierja, s így csak faszolásra van beosztva hozzánk. Minden lógót összeszámítva a zug standja 38 ember a 2 szanitéc nélkül. Mindössze 34 embert lehet schwarmba beosztani, s emiatt 3 schwarmot alakítok, s a századnál levő, s zugunkba beosztott egyik sturm patrult szintén szétosztom a schwarmokba. Majd zugs listát készítek, s a schwarm kommandánsokkal is listákat készíttetek. A zug emberanyaga elég jónak látszik, csak túlságos sok fiatal és fegyelmezetlen fickó van köztük. No, megálljatok, majd rendbe szedlek én benneteket! Majd a faszolást osztom ki köztük, a mai napra faszolt meglehetős jó 1 liternyi bort fejenkint. A bakák isznak és énekelnek, alattunk a második század már teljesen be van rúgva, mikor szállásomra megyek, Erdei Jancsi be is hív, hogy nézzem, milyen részeg a század. Az egész iskola csak úgy harsog a kb. 400 baka részeg éneklésétől. Szegények, hadd mulassatok, sok lehet, utoljára teszi ezt közületek, hisz ma oly hírek hallatszanak, hogy holnap felmegyünk ismét stellungba, lent se engedik tölteni a húsvétot ezredünknek. Edénél vacsorázok és utána borozok este 10 óráig. A fronton talán a húsvéti ünnepek miatt csend volt.
Következő rész: „Mivé lesz ilyen viszonyok közt itt 10 nap múlva zugunk?”
Összes rész: Kókay László harctéri naplói
