Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból - 3. rész

Hősünk egyéves önkéntesi szolgálatra történt bevonulása után 1913 őszén nagy szigorral vette kezdetét előbb a gyakorlati, majd az elméleti kiképzés. Amíg „vorschriftsmäßig” nem tudtak viselkedni, az utcára sem léphettek ki…
 
 
 

Beöltözködésünk után tehát azonnal megindult a kaszárnya udvarán a kiképzésünk, persze először a gyakorlati, nagy-nagy szigorúsággal és fegyelemmel. Az önkéntes osztaghoz (Abteilung) több altiszt is volt vezényelve, beosztva. Zugsführer (szakaszvezető) Sebőkre és Korporál (káplár) Böröcre (?) emlékezem csupán. Ezeken kívül még két altiszt is volt, de ezek nevét már elfelejtettem.

 A kiképző
(Fritz Schönpflug karikatúrája)

A kiképzés eleinte tehát csak gyakorlati volt. Naponta reggel 7 órától délelőtt 11 óráig tartott, utána kihallgatás (Rapport), majd ebédszünet következett a déli órákban. Délután újra kezdődött az abriktolás 2 órától 5 óráig. Utána parancskiadás következett.

A városba két hónapig nem engedtek ki, mert szerintük nem tudtunk volna az utcán vorschriftsmäßig viselkedni, járni és tisztelegni feletteseinknek. Siettek a kiképzésünkkel, hogy a lipcsei csata 100 éves évfordulóján az ezred velünk önkéntesekkel szégyent ne valljon. Hála Istennek ez sikerült is. Az ünnepség előtt ünnepi Istentisztelet volt és elhangzott a vezényszó a „Zum Gebéthez!” A sikerhez hozzájárul a közönséges bakáétól jóval magasabb intelligenciánk. Ez vitán felül állott.

 Ők már kimehettek a városba… Katonák masíroznak Szeged belvárosában a XX. század elején egy korabeli képeslapon

A szigorúságra és fegyelemre nézve kiképző tisztünk több ízben kioktatott (Urbán János tényleges hadnagy), hogy miként kell katonásan viselkednünk és előírásosan öltözködnünk. Mikor már aztán annyira ki voltunk képezve (kipofázva), hogy nyugodtan kiengedhettek az utcára, sőt még annyira is mentek az engedékenységben, hogy egyikünket-másikunkat, akik kérték a kihallgatáson, aludni is kiengedtek. Minden vasárnap délelőtt azonban meg kelletett jelennünk Urbán hadnagy úr előtt vasárnapi Ausgangsadjustierungban két sorban felállva előtte a kaszárnya udvarán. Legtöbben extra mundérban jelentünk meg, fehér szarvasbőr kesztyűben és fekete lakkbőr derékszíj.

Egyik ilyen november végi napsütéses vasárnap délelőtt 9 órakor is ott állott két sorban felállva az önkéntes osztag Zugsführer Sebők parancsnoksága előtt, várva Urbán hadnagy urat, hogy az önkéntesek ruházatát felülvizsgálja. Az önkéntesek boldog örömmel várták a vizsgálat eredményét, hogy minél előbb szabadulhassanak a kimenőre. Meg is jelent hamarosan Urbán hadnagy úr és Sebők Zugsführer jelentése után megkezdte a vizsgálatot egyenként. Persze mindenkinél kifogást talált.

 Szigorú mustra
(Fritz Schönpflug karikatúrája)

Nem tűrte például a lakkderékszíjakat és a fehér glaszékesztyűket. Lehozatott egyik század schneiderségéből egy nagy szabóollót és a lakkderékszíjakat és glaszékesztyűket a kezekről lehúzatva, elkezdte azokat egymásután kettészelni a hatalmas ollóval. Nálam kifogásolta, hogy az orromon csíptető van, holott megmondotta, hogy csak pápaszemet szabad hordani. Feldühödve a sok szabálytalanságon, büntetésként az egész önkéntes osztagnak egy heti kaszárnyaáristomot adott és hogy ne unjuk magunkat a Dienstreglement (Szolgálati Szabályzatból) a parancsteljesítésre vonatkozó legalább öt sort kitevő német szöveget le kellett írnunk másnap reggelig 100-szor.

Nagy volt az elkeseredés, de nem volt más mit tennünk, hozzáfogtunk a büntetés, illetve parancs teljesítéséhez. A kantinban papirost, tintát, tollat szerezve hozzáláttunk a német szöveg leírásához. Hamarosan rádöbbentünk azonban, hogy ennek a parancsnak a teljesítése másnap reggelig lehetetlen, mert a szöveget másnapig egyikünk sem tudta leírni 100-szor. Harmincszor, negyvenszer, esetleg volt olyan, aki ötvenszer tudta csak leírni. Az írást csak este 9 óráig folytathattuk, mert a Retrait után a kaszárnya minden helyiségében le kellett oltani a lámpákat. Le kellett feküdni.

Másnap a kihallgatáson Urbán hadnagy úr számon kérte a teljesítményünket. Mindenki jelentette egyenként, hogy hányszor sikerült a szöveget leírnia. Minthogy ezek szerint senki sem teljesítette a parancsot, a hadnagy úr még jobban feldühödve elrendelte, hogy a kérdéses szöveget jövő vasárnapig 1000-szer kell leírni. Persze ez sem ment volna, mert a rendes foglalkoztatás után megmaradt szabadidő hét nap alatt nem adott lehetőséget arra, hogy a szabályzat eme részét 1000-szer leírjuk.

 A császári és királyi hadsereg részére 1912-ben kiadott szolgálati szabályzat II. részének címlapja (forrás: ebay.at)

Erre megindult az önkéntesek körében a kivezető útnak a keresése. Egyik önkéntes társunk Krumenacker főhadnagy földije volt. Ezt kérte fel bajtársunk, hogy értesse meg Urbán hadnagy úrral, hogy az általa kiadott parancs ilyen rövid határidő alatt teljesíthetetlen. Krumenacker főhadnagy is belátva igazunkat, eljárt Urbán hadnagy úrnál és meggyőzte a parancs teljesíthetetlenségéről. Másnap aztán Urbán hadnagy úr a kaszárnya udvarán délelőtt az önkéntes osztag előtt, amikor a hadnagy úr vigyázzt vezényelt, kijelentette, hogy a büntetésünket elengedi most ez egyszer, de szigorúan kijelentette, hogy ez volt az első és utolsó, hogy ilyen engedékenységet tanúsítson. Szent volt a béke és a kedélyek lecsillapultak. Minden ment tovább, mintha mi sem történt volna.

November 1-én a reggeli Gelenkübung, vagy Gewehrübung után 8 órakor megkezdődött a Musikpavilon első emeleti termében az elméleti oktatás is. Közbe a kaszárnya udvarán egy órán át gyakorlatozás folyt. Délután újra elméleti oktatás az iskolateremben, majd parancskiadás után hazamehettünk, kimehettünk a városba, ki-ki merre látott.

Következő rész: „Reggel 7 órakor már a kaszárnya udvarán állt az önkéntes Abteilung”

Összes rész: Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból (1-21. rész)