Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 19. rész
1916. május 6-a nyugtalansággal telik San Martinónál. Megélénkül az állások lövése és a kézigránátharc is állandósul. Sebesülésekre is sor kerül. A robbantótöltet után a föld alatti aknafolyosóban elkezdődik a fojtás elhelyezése is…
[1916.] május 6. Éjfél tájban a digó suttyogózni kezdi a II. és IV. zugot. Századunknál senkinek se történik baja, csupán két pionír sebesül meg, egyik a fején, a másik a fején és a karján, kik dologkerülésből a III. zug kiürített dekungjai egyikében hevertek, mely dekungot már számtalanszor beütött a digó suttyogó. (Azért is van kiürítve.) Maguk keresték maguknak a bajt, de szerencséjükre elég könnyű sebet kaptak.
Pihenő a dekungban
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
A digó az éj folyamán többször vereti a kis macskákkal a 3. kompani abschnittját, ami mögött dolgoztatok, közben skizzet készítek arról, hogy a beobachtungstandból nézve hogyan húzódnak a digó és a saját első stellung vonalak.
Délelőtt 10 óra tájban a digó kis macskák ismét hullanak a 3. kompani stellungjára, hamarosan van is néhány sebesült.
Jambnik jön ½ 11 tájban elbúcsúzni. Elmondja, hogy századunknál Imre hadnagy a fején könnyebben megsebesült egy kis macskától, s most dinernek őt viszi magával, mivel megtudta, hogy jó barátjának, Iványi hadnagynak öccse. Melegen búcsúzunk egymástól, s még egyszer alkalmam volt látni, mint bekötött fejű gazdája után cipelve a hátizsákot ballag hátra a futóárokban a falu felé. Még egyszer búcsút int, szemében öröm csillog. Épp jó időben hagyod el te is a frontot, bár én is veled mehetnék, legalább is két hétre, talán addigra lecsillapodik az a vihar, ami a napokban készül kitörni századunk abschnittja előtt.
Az éj folyamán felhordott ekrazitos ládákat ma délelőtt mind elhelyezik a szapőrök. Összesen 32 láda van, tehát (borzasztó ennek az erejét elgondolni is) összesen 960 kg. ekrazit! Az ekrazitot ki sem veszik a fenyőfa ládákból, úgy amint van elhelyezik az aknafolyosó mindkét elágazásában. Több ládát felbontanak, s ekrazit dobozokat helyeznek beléjük, a dobozokba kapslit és robbanó zündschnurt, melyeket összekötnek, s egy hosszú, két zsinórból (hogy biztos legyen) álló vezetékbe egyesítenek, melyet majd a robbantás előtt hátravezetnek olyan távolságra, hogy a robbantás a robbantóba ne tegyen kárt. Minden valószínűség szerint nekünk is majd messze el kell távoznunk állásunkból, s nincs kizárva, hogy dekungjaink és kavernáink, melyek megmenekültek ez idáig az olasz tüzérség megsemmisítése elől, most saját robbantásunknak fognak áldozatul esni.
És a digók? Borzasztó elgondolni is mi vár rájuk, ha sikerül a robbantásunk. Úgy látszik nem is sejtik előkészületeinket, mert még hajnalban is robbantottak alattunk. Az a szándékuk velünk valószínűleg, mint most nekünk velük szemben, de úgy tetszik ők fognak ráfizetni és nem mink, mert minálunk már a ládolás is kész, csupán a fojtás van hátra. Az őrt még mindig adjuk a minengangba, honnan jól lehet most is hallani az olasz fúrógép működését. A gép és a robbantások zajából úgy saccoljuk, hogy a digó akna folyosó a mi 14 és 15-ös dekungunknak tart, amiből sejthetem, ha valami ok miatt ők robbantanának előbb, mint mi, az én dekungomnak (17-es) nyoma sem maradna!
Légiharc 1916-ban a Doberdónál
(Kókay László hagyatékából)
Délben 12 órakor egyszerre öt olasz repülőgép is kolonázik majd egy fél órát felettünk. Tüzérségünk eredménytelenül rengeteg srapnelt lő rájuk.
Kolonázik: szó szerint oszlopban halad, repül. Támadó harci formáció megnevezése lehet, amikor a bombavetést vagy a gépfegyveres alacsonytámadást végrehajtó bombázó, illetve vadászgépek megfelelő távközöket tartva berepülnek a bevetési légtérbe. Az egymás után lecsapó gépek nagy körön megfordulva többször megismétlik a támadást. Az szó valószínűleg a német Kolonne: oszlop, hadoszlop, menetoszlop kifejezésből ered. A kifejezés megfejtésében és szakszerű értelmezésében nyújtott segítségért hálás köszönetet mondok Hangodi László csata- és hadszíntérkutató barátomnak.
Délután három órakor a 3. kompaninál és zugunknál a jobbszárnyon kézigránátozni kezdik a digókat. Őrmester Molnár és Kukucska a beobachtungstandtól a fegyvergránát lövésre beállított puskából fegyvergránáttal lövik őket. Majd egy negyedóráig tart a kézi és fegyvergránát hajigálás, s alig hogy elhagyják, a digók elkezdik a választ adni szintén kézigránátból. Onnan, hol dolgozunk kitűnően lehet látni, amint ötösével, hatosával repülnek a kézigránátok, mint valami madár raj, a 3. kompanihoz és zugunk jobbszárnyára, honnan két ember kivételével mindenki kihúzódik. Ez a két ember felteszi a sisakot is és figyel, nem akarnak-e támadni a digók, mert nem akarják abbahagyni a gránátozást.
Fegyvergránát kilövése
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című kötetéből)
4 óra: még mindig szórják a gránátokat. Heim kijön a zajra és telefonál tüzérségi tűzért, mire egy suttyogó ütegünk valahonnan a regiments komando környékéről tűz alá veszi az olasz stellungokat zugunk és az I. batalion előtt. Ez az újonnan beállított üteg jól lő, leginkább srapnellel dolgozik, alig ad le 8–10 lövést a digók abbahagyják a kézigránátozást. A jobbszárny dekungok közül a hármas schützschildje széttört egy, valószínűleg diszkosz gránát explodálása következtében. A dekung teteje ledűlt, s a futóárok fölött elhelyezett kézigránát fogó hálók közül is sok kilyukadt. Sebesülés hál’ Istennek nem történt. Érthetetlen az utolsó napokban ez az óriási kézigránát harc, mely különösen a 4. kompaninál szinte állandósult. Úgy látszik ez már a kitörni készülő vihar előszele!
½ 6-kor lassú egymásutánban kilenc suttyogó lövést ad le a digó tüzérség a 19-es abschnittra. Nem hagy békét úgy látszik a digó ennek az abschnittnak sem, mely eddig a legnyugodtabbak egyike volt. A gránátok közül csak kettő vág dekungba, a többi vagy hosszú, vagy rövid. Egy pláne oly rövid, hogy inkább közelebb explodál a digó stellunghoz, mint a 14. századhoz. Amint a gránátok fütyüléséből következtetjük ez a suttyogó üteg nem a 197-es magaslatról (onnan a magaslat lejtője miatt nem is lőhetné a 19-es abschnittot), hanem valahonnan az Isonzó völgyből, s valószínű, hogy Gradiskából lő.
Este megtudjuk, hogy holnap éjjel lesz az aknarobbantás. (Csak a mi stellungban létünk idejére maradt!) Mindannyian le vagyunk hangolva, nem a robbantástól való féltünkben, hanem attól, ami bizonyára ezután fog következni digó megtorlásként. Ma este menázsi után megkezdődik a fojtás is. Az 5. kompani emberei egész éjjel hordják a homokzsákokat, melyeket a szapőrök helyeznek el az aknafolyosóban.
A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.
Következő rész: „A robbantás valószínűleg ma meglesz”
Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész
