Szilveszter és újév a lövészárokban

2010.12.31. 07:55 :: RózsafiJános

Perdül a kocka az Újév sorsdöntő serlegéből: béke vagy háború… Sok ajakról felszakad e kérdés, sok szem új reménységgel csüng az esztendő megújhodásán”- olvashatjuk a Külügy-hadügy című magyar katonai hetilap 1916. január 2-ai számában. „Amíg a puska és ágyú szól, addig nincsen újesztendő. A magyar szurony vége nem ismer ó- és újesztendőt, s a magyar lélek elhatározása nem jár a kalendárium-levél fordulás után” – olvashatjuk kicsivel odébb. „A harc tovább folyik minden arcvonalon. Hogy mit fog hozni az újesztendő, azt előre ki láthatná?” – olvashatjuk ugyanezen lap immár 1916. december 31-ei számában. A frontvonalakon harcoló katonák milliói a Nagy Háború idején ugyanígy évről évre feltették a kérdést az év végéhez közeledve: Vajon mit hoz számunkra az új év?

Sajátos újévi képeslap 1914-ből Sajátos újévi képeslap 1914-ből

Az ünnepek alatt igen erős volt a katonákban az otthon utáni vágy, a családért való aggódás. Ezt dédnagyapámnak a doberdói frontról írt tábori levelezőlapjain is jól nyomon követhettem. A székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezred II. zászlóaljának 7. századában harcoló népfelkelőként reménykedett abban, hogy nemsokára hazasegíti a katonaszerencse.

Rabóczky János újévi tábori levelezőlapja feleségének 1915-ből Rabóczky János újévi tábori levelezőlapja feleségének 1915-ből
(Kelt levelem az Olasz harcztér 1915 12/25
Édes feleségem kívánok Boldog új évet inend ebből az idegenből.
Ha meg kaptad írjál. Isten veled és velem édes Kedves feleségem
hű szerető férjed a halálig Raboczky János Isten veletek)

Társai hasonlóképpen gondolkodhattak. Túlélni a támadásokat, a lövészárokéletet és mindeközben megmaradni embernek. Olykor a szemben álló felet is megpróbálták erre emlékeztetni. A székesfehérvári 69. gyalogezred görzi hídfőben harcoló III. zászlóaljának bakái a Podgora legmagasabb csúcsán egy 6-7 méter hosszú és másfél méter magas táblát állítottak fel, amelyre hatalmas betűkkel ráírták: „PROSIT 1916”. Amikor az olaszok a napkelte után észrevették a feliratot, hatalmas pergőtüzet zúdítottak a táblára, teljesen tönkretéve azt. Ők másként gondolták…

A szilveszteri hangulat a körülzárt Przemyśl várában hősiesen harcoló miskolci 10. népfelkelő gyalogezred katonáinak különös ötletet adott. Egy zsákba dohányt, pár rúd szalámit és szardíniát tettek, valamint üdvözletet írtak magyarul és németül, mert oroszul egyikőjük sem tudott. Igaz, az üdvözlet nem volt valami barátságos: „Menjetek már a pokolba, mert ha megharagszunk: megeszünk benneteket!” A zsákot elhelyezték az orosz járőrök útvonalába eső egyik fa ágán, és figyelték, mi történik. Laky Imre százados így emlékezett vissza az ajándék célba érésére: „Délfelé észrevettük, hogy a Szechynie magaslatról kiválik egy tiszti járőr s irányt véve a postahivatalra, gyorsan közeledik felé… Amint a fához értek, a tiszt kardot húzott… A karddal beledöfdösött a zsákba. Bíz az nem robbant. Egyik embere levette a zsákot, megvizsgálta a tartalmát, a fehér lapra írt üzenetet odaadta a tisztnek. A tiszt a kardjával háromszor tisztelgett a vár felé, aztán hüvelyébe rejtve azt, forgópisztolyából a magasba lőtt. Igen sietve mentek vissza az ajándékkal, akárcsak az állatszelidítő az oroszlán ketrecéből. Azt gondolták: nem jó a tűzzel játszani.

Újévi jókívánság korabeli képeslapon Újévi jókívánság korabeli képeslapon

A viszonylagosan vidám szilveszteri hangulat mellett legbelül az érzések komorak maradtak. A kassai 5. honvéd huszárezred törzsorvosa, dr. Berend Miklós így örökítette meg a gondolatait, érzéseit: „Szilveszter éjszakája és éjfél van. Most csendülnek össze otthon a poharak. Most kívánnak egymásnak az emberek boldog újesztendőt, tán még egy hegedű is megszólal, halkan, lágyan és belemuzsikál az asszonyok szívébe. És most még tán azok is eszükbe jutnak egy percre, akiknek itt a halálhörgés az egyetlen muzsikája. Itt pokol sötét és vigasztalan az egész mindenség, csak Gorlice felől dörög az ágyú: ott még villog, ott még lobog az eldöntetlen csata kísérteties világítása. Ott még foszforeszkál a halál északfénye. A most letűnt évnek fehér hó szemfedője hull nagy pelyhekben az égből és sárrá lesz a földön.

2 komment

Címkék: przemyśl doberdó székesfehérvári 17–es népfelkelő gyalogezred székesfehérvári 69–es közös gyalogezred miskolci 10–es népfelkelő gyalogezred berend miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr222549649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2010.12.31. 18:17:09

Boldog Újévet a blog szerzőinek és olvasóinak!
www.zentarhiv.rs/index.php?cont=Ivh/ujev/ujev

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.31. 18:33:01

@MTi: Köszönjük, mi is sikeres és boldog új évet kívánunk minden olvasónknak és szerzőnknek határon innen és túl!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása