„Álmodjanak a köves hant alatt boldog Magyarországról”

2010.11.02. 07:24 :: StencingerNorbert

Temetkezés és kegyeletápolás a Nagy Háború idején

„Nagyon elszomorul az arcunk, ha egy bajtársunk sírja felett áll a pap. Harangzúgás, ágyuk üvöltése, koporsó: egy szürkévé fagyott katonakabát s a bajtárs máris megy a föld alatti lakásába. A pap szentbeszéde ilyenkor kétszeresen fáj: a pap búcsúztat minket egy baráttól, de emlékeztet arra, hogy mi is meghalunk. S ki szeret még a harctéren is arra gondolni, hogy meg fog halni…” - írta egy tartalékos honvéd főhadnagy a Székesfehérvári Hírlapban az első vonalak mögött lezajlott búcsúztatásról.

Gyászoló magyar katonák elesett bajtársuk sírjánál Gyászoló magyar katonák elesett bajtársuk sírjánál
(Balla: Szarajevó, Doberdó, Trianon)

A Nagy Háború kitörését mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadta. A katonák nótázva, vidáman utaztak a frontvonalra, ahol azonban egy teljesen más, ismeretlen világ fogadta őket. A harcok megkezdése után a veszteségek hatalmasak voltak és a hadvezetésnek nagy feladatot jelentett a hősi halottak végső nyugalomra helyezése. Kezdetben gyakori volt, hogy az elhunytat a harcmező közelében temették el, dolinák mélyén, erdőszéleken. Számos alkalommal közeli települések polgári sírkertjeit is felhasználták erre a célra.

A kialakuló állóháborúban az áldozatok száma tovább nőtt, ezért egyre több katonatemetőt alakítottak ki. Lehetőleg a frontvonalak mögött, az ellenség tüzérségétől védett területeken. Szabó István még a harcok alatt megjelent Doberdó című könyvében szemtanúként így ír egy katonatemető meglátogatásáról: „Forró délután. Két óra. Megyünk ki a temetőbe, mert a magányos katonasíroknak, amiket romantikus képekben látni keresztbetett karddal és csákóval, fölötte kárognak a fekete hollók, már régen véget vetett a háború üzeme, ahogy megölte a többi romantikát is. Ma már külön szervezett csapatok feladata, hogy kötelékek szerint gyűjtsék, szétválasszák, azután elanyakönyveljék és külön kijelölt temetőkbe eltemessék a napi veszteséget.”

Korabeli képeslap Korabeli képeslap

A különböző hadszíntereken a különböző földrajzi környezet is nehezítette a temetkezést. Az Isonzó mentén, arcvonal északi részén a magas hegyek között nehéz volt olyan helyet találni, ahol a temetőket ki lehet alakítani. A déli szakaszon, a Karszt-fennsíkon, a sziklás talaj nehezítette a sírokat ásó katonák dolgát. Volhínia mocsaras vidékein pedig a víz volt az, ami a temetők helyének kijelölését meghatározta. A magas talajvízszint miatt csak a magaslatokon tudtak biztonságosan temetni. Gyakran előfordult, hogy a frontvonal mozgása miatt ezeken a helyeken kellett később az állásaikat kiépíteni.

Megfigyelőhely a temetőben Megfigyelőhely a temetőben, korabeli képeslap

A nagy veszteségek miatt, a sírokat előre és folyamatosan ásták, és gyakoriak voltak a rátemetések és a tömegsírok kialakítása is. A tiszteket minden esetben fakoporsóban, míg a közkatonákat sátorlapba tekerve helyezték végső nyugalomra. A sírkertekről vázlattal ellátott pontos kimutatásokat vezettek. 1916-tól hadtestenként hadisírgondozó osztályokat állítottak fel, ahol tervező, festő, fényképész, szobrász, földmérő, kertész és építőcsoport is volt a temetők ápolására.

Gyakran készültek egyedi síremlékek is, elsősorban a külön kialakított tiszti temetőkben. Egy ilyen esetet örökít meg a már említett Szabó István: „A legérdekesebb egy bécsi zongoraművészé, aki mint a 9. vadászzászlóalj főhadnagya esett el. A bakái lábszárvastagságú fiatal fatörzset vágtak az erdőben, ahol elesett, a faraghatatlan törzset kétfelé vágták, keresztet csináltak belőle és február eleje óta hat kis ág fakadt a törzsön. Eleven kereszt lett belőle Steiner Jenő sírján”.

A közeli hozzátartozókat hivatalosan a tábori lelkész vagy az alakulatok írnokai értesítették.

A korabeli helyi napilapok folyamatosan közölték az adott településhez tartozó alakulat veszteségeit, így sokan az újságból értesültek ismerősük hősi haláláról.

Hősök galériája az Érdekes Újságból A veszteséglajstromok mellett az újságokban rendszeresen közzétették az elesettek, sebesültek, fogságba esettek és kitüntetettek szerkesztőségbe eljuttatott fényképeit is

Lehetőség volt arra is, hogy a holttesteket hazai földben helyezzék örök nyugalomra. Külön vállalkozások foglalkoztak a hamvak hazaszállításával, bár ezt a magas ár miatt kevesen engedhették meg maguknak. Aki magatartásával és bátorságával rászolgált, azt állami költségen szállították haza, hogy végső nyugalomra helyezzék.

Az özvegyen maradt hitvesekről és az árván maradt gyermekekről igyekeztek gondoskodni. Mindennaposak voltak a gyűjtések, jótékonysági rendezvények a hátországban és az első vonalakban egyaránt. Gyűjtőládákat helyeztek el a települések különböző pontjain, ahová bárki bedobhatta adományát. Gyakori volt, hogy a temetésekre szánt koszorúk árát is felajánlották a nemes célra, és csak egy szál virágot helyeztek a sírra.

A Hadsegélyező Hivatal propaganda-képeslapja A Hadsegélyező Hivatal propaganda-képeslapja
(Gyurgyák – szerk.: Magyarország története képekben, Osiris)

Halottak napja alkalmából országszerte megemlékezéseket tartottak. Az 1915 novemberében Bécsben tartott ünnepségekről így írt a korabeli Az Est tudósítója: „Halottak napján a bécsi központi temetőben reggel kilenc órakor Bjelik Imre tábori püspök gyászmisét fog mondani a hősök sírjánál, kiket ebben a sírkertben hantoltak el. Istentisztelet után a hősi harcosok és az elesett repülők közös sírját meg fogják koszorúzni. A király kívánta így, az ő rendeletére lesz az impozáns ünnep a temetőben. Őfelsége a maga képviseletével Károly Ferenc József trónörököst bízta meg, ő fogja a gyászmise után letenni a király koszorúját a hősök szobrára. Babérlevelekből fonták a koszorút és szalagjára a felírást maga a király szövegezte meg. A gyászünnepre elmegy a közös hadügyminiszter is a bécsi helyőrségnek szolgálatban levő valamennyi tisztjével. Mise után a tábori püspök és a tisztikar az egész papsággal a hősök emlékoszlopához vonul s akkor lesz a beszentelés, mire a trónörökös elhelyezi a király koszorúját s utána megkoszorúzzák a sírokat”.

1916 október végén a gyertya, olaj és más eszközök hiánya miatt a temetők kivilágítását megtiltották országszerte. A frontokon is Halottak napja közeledtével, aki szolgálata mellett tehette, gyakran felkereste egykori harcostársa, tisztje örök nyughelyét a mindig rendkívül gondozott temetőkben. Egy visszaemlékező így ír egy ilyen alkalomról: „Kora délután van, az őszi nap bágyadtan süt, a tábori tiszteletes úr fekete talárja selymesen tündököl, s az öreg népfelkelők akik egész éjjel sírt ásnak, fáradtan bólogatnak szavaira, amint búcsúztatja a még nem élt, de már halott fiatalokat, hogy álmodjanak a köves hant alatt boldog Magyarországról.”

Katonasírok lengyel földön Katonasírok lengyel földön, Bóra Gyula felvétele
(Ormos: Magyarország története. Világháború és forradalmak 1914-1919, Kossuth)

3 komment

Címkék: halottak napja

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr972411850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

otvoseva 2011.01.24. 17:32:43

Sziasztok!
Nekem egy kérdésem volna. Tud valaki többet a cikkben említett Szabó Istvánról, illetve azt, hogy hol lehetne utána nézni, hogy ki is, mi is volt ő? Azon túl, hogy a szfvári gyalogezredben szolgált. Köszi előre is az infót!

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.01.24. 23:01:27

Szia! Megpróbálok összegyűjteni néhány információt a szerzőről és ha sikerül jelentkezem!

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.01.26. 21:35:22

@otvoseva: Szia! Néhány alapvető információt megtudhatsz Szabó Istvánról Keresztény Magyar Közéleti Almanach /Budapest,1940/ második kötetének 976. oldalán!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása