A Nagy Háború

Reklámhirdetés az Érdekes Újság egyik korabeli számából.

Moticska Tihamér olvasónk felkereste a pécsi 19. honvéd gyalogezred Kárpátokban vívott csatáinak helyszínét, amiről gazdagon illusztrált úti beszámolót készített. A poszt első részében a pécsi ezred 1914-es történetével és 1915-ös harcaival ismerkedhettünk meg, most pedig az utazás részleteiről olvashatunk.

Irány a hágó

Ungvárról északkeleti irányba indulva néhány kilométerrel arrébb szembetalálkozunk a környék meghatározó folyójával. Az Ung itt már kiszabadulva a hegyek „szorításából”, széles medrében lomha méltósággal, néhány nagy ívű fordulót véve halad a Laborc felé. Hamarosan mellénk szegődik a villamosított, felsővezetékkel szerelt egy nyompályás vasút is. Így „hármasban” indulunk a távolból már jól látható, csúcsaival és lankáival engem mindig lenyűgöző Kárpátok felé. Hamar, szinte észrevétlenül jutunk előbb kisebb dombok, később egyre magasabb hegyek közé, amelyek völgyeiben kanyargós út vezet célunk felé. A közút jó állapotúnak mondható, de a szűknek ítélt nyomsáv, a falvakkal sűrűn lakott, beláthatatlan kanyarokkal tarkított út kevés lehetőséget ad a gyors haladásra. A vasút egyszer a mi oldalunkon, máskor a folyó medrét magasan átívelő, dübörgő vashidakon haladva a túloldalon kísér bennünket. A környező völgyekben néha nyoma vész, majd újból szorosan mellettünk jön, és egyfolytában szedi a mérnökök által mesterien kijelölt nyomvonalán a távolsághoz szabott magasságot. Aztán Uzsok előtt Hajasdnál végleg eltűnik szemünk elől, és messzi hegyek között nagy kerülőkkel, alagutakon és viaduktokon át folytatja emelkedését a hágó magasságáig. Még nem volt alkalmam utazni Ausztria vasútjain, így megerősíteni sem tudom, de hiszek azoknak, akik az Ung völgyi vasutat kelet Semmeringjének nevezik.

 Az Ung völgye Hajasdnál

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 26. rész

Galíciában

Május 13-a. E nyomorúságos, ellenségtől többször végigtiport galíciai faluban töltöttük az áldozócsütörtököt. Bár a lakosság mindenből ki volt élve, mégis sikerült e reggelen egyik rutén házban vásárolnom egy csajka krumplit 30 fillérért, melyet a tábortűznél úgy-ahogy megsütve, héjastól együtt jóízűen megettem. 9 órakor csomagosztás volt. Nekem még nem volt, de Borosnak volt öt kis 30 dekás csomagja. De hát szegény Boros már nem vehette hasznát, amit én jelentettem Bauer hadnagynak és ő megengedte, hogy én vegyem fel az ő csomagjait, melyek élelmet és dohányt tartalmaztak, és ami nekem e keserves napokban végtelenül jólesett.

 Megjött a tábori posta
(Balla Tibor-Pollmann Ferenc-Kürti László: A Nagy Háború másik arca című kötetből)

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a szarvasi Digitális Kalamáris Kiadó tisztelettel meghívja Önt

Lengyel Béla altábornagy: Európa forgószelében
Visszaemlékezések, tapasztalatok és benyomások egy katona életéből

című könyvének bemutatójára.

Moticska Tihamér olvasónk felkereste a pécsi 19. honvéd gyalogezred Kárpátokban vívott csatáinak helyszínét, amiről gazdagon illusztrált úti beszámolót készített. A poszt ma közreadott első részében a pécsi ezred 1914-es történetével és 1915-ös harcaival ismerkedhetünk meg, az egy hét múlva megjelenő második részben pedig az utazás részleteiről olvashatunk.

Mozgósítás, felvonulás, szerbiai harcok

A hadüzenetet követően a 19. honvédgyalogezred a Monarchia 6. hadseregében a XV. hadtest 40. hadosztály 80. dandárba sorolva 1914. augusztus 9-én délután Pécsett vonatra szállt és a szerb hadszíntérre elvonult. A célállomás Szarajevó volt, ahonnan gyalogmenetben a Drina felső folyásánál Visegrád közelében érte el Szerbia határát. Augusztus 20-án a hadosztállyal átkelt a Drinán és a Dacim és Panaliste magaslatok körül vívott - a hadtörténeti írásokba visegrádi ütközetként bevonult - súlyos harcokban esett át a tűzkeresztségen. Tisztességgel és hősiesen végig küzdötte a közel négy hónapon keresztül folyó, olykor jelentős veszteségektől sem mentes első és második szerbiai hadjáratot, ahol előbb (szeptember 9-én) a Kuliste magaslatra intézett támadásban, majd később (17-én) a Jadar folyó felé végrehajtott előnyomuláskor sok vért vesztett, de harcban elfoglalt állásait mindenütt megtartotta. A sikertelenül végződő Drina-menti hadjáratokat követően, december közepén Szabácsnál a Száva mögé vonult vissza és védelmi állást vett.

 19-es sapkajelvény

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 25. rész

Az éhség napjai

Május 9-én, vasárnap volt, midőn délelőtt 10 órakor ismét beástuk magunkat, de onnan csakhamar tovább mentünk, s egy fenyveserdő meredek szélén ütöttünk sátortábort, sok ide-oda való húzgálódások után. Pihenő lett megengedve. Lefeküdtem azonnal és összetört tagjaimmal egyfolytában aludtam délután 3 óráig. Pihenőhelyünk közelében voltak ágyúállásaink, honnan ágyúink szakadatlanul ontották irtó tekéiket az oroszok állására, kik előttünk pár kilométerrel ismét megvetették lábukat, s ahonnan szakadatlan puskaropogás, gépfegyverkattogás, harci lárma hallatszott.

 Pihenő, korabeli fotólap

2011. június 18-án, szombaton 16.00 órától a Múzeumok Éjszakája keretében Érosz a hadszíntéren, osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban címmel egynapos kíállítás nyílik a Székesfehérvár Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményben (Székesfehérvár, Malom u.2.). A kiállítást két óránként (17.00, 19.00, 21.00 és 23.00 órakor) Tersánszky Józsi Jenő: Egy ceruza története c. regényéből vett, a korszak hangulatát megidéző jelenet (Feldmann doktor látogatása a bordélyban) egészíti ki.

„Weib und Held passen nicht zusammen!” (A hölgy és a hős nem említhető egy lapon!), - tartották a Monarchia katonai vezetői. Nem alaptalanul, hiszen a háború mindig is a különféle nemi betegségek „melegágyának” számított. Katonák ezrei hozták-vitték a hátország és a front között ezeket a fertőző, napjainkban ritkán előforduló betegségeket, amelyek csak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy terjedésük főleg nemi úton történik. Ám amíg a húgycsőkankó (gonorrhea) szinte kizárólag egyes nyálkahártyákat támad meg, addig a vérbaj (szifilisz) az emberi test összes szervét megfertőzheti.

 Faragó Géza plakátja
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat című kötetéből)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 24. rész

A menekülő oroszok nyomaiban

Május 8-án korán reggel elkezdtünk gyülekezni szakaszonként, századonként. Fájdalom, Boros rokon nem került elő. Vagy elesett, vagy megsebesült. Borús hangulatban voltam. 6 órakor sorakozó lett elrendelve, zárt oszlopban felállítottak bennünket. Kibontották ezredünk zászlaját, s mellé díszőrséget állítottak. Kratochvil alezredes felolvasta József főherceg táviratát, mely hálával és büszkeséggel emlékezik meg a mi első támadásunkról, melyben fényesen letettük a tűzkeresztséget. Az alezredes azután hazafias beszédet tartott, melyben elmondá, hogy a haza földjén többé már nem áll ellenség, fut messze túl határainkon. Tehát mi menjünk utána, kövessük nyomon és ne engedjünk neki időt arra, hogy ismét összeszedje magát, hanem verjük ki minden állásából. Azután a Himnusz hangjai hangzottak fel a most már ellenségtől mentes földön.

 Kézigránátdobás, Hofmann-hadtest
(Forrás: http://www.heeresgeschichten.at)