A Nagy Háború

Mühlbeck Károly rajzai az Új Időkből

Paduschitzky Alfréd katonai pályafutása

Az alábbi posztot a blogon már korábban is publikáló kutatótársunk, Sőregi Zoltán írta. A cikk ismét egyfajta összefonódása a blog témájának és a szerző kutatási területének (a Magyar Királyi Honvédség kerékpáros csapatnemének története).

Paduschitzky Alfréd, ezredes, vitéz (Budapest, 1887. október 13., Prosser Mária - Miskolc, 1940. február 18.) Óbudán született, valódi katonacsaládban, mindkét nagyapja katonatiszt volt. Katonai tanulmányait a hűvösvölgyi katonai főreáliskolában végezte, 1905. augusztus 18-án avatták hadapród tiszthelyettessé. Első alakulata a császári és királyi 46. gyalogezred volt Szegeden.

 Paduschitzky Alfréd ezredes
(Rimóczy Kolos magángyűjteményéből)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 39. rész

A borzalmak útján

Azon katonai kis telep, ahol mi június 16-án estefelé megtelepedtünk a vadul rohanó Isonzó partján az út mellett feküdt. Mindössze egy deszkából összerótt kis kunyhó volt a málhásló-vezetők parancsnokának és a szakácsnak szállásul építve. Mert itt konyha is volt egy szakáccsal, mivel a közel levő segélyhelyen fekvő betegeket is innen élelmezték. A sok barangolás után mi is nagyon megéheztünk és itt jó és bő ebédet kaptunk. Minden ember készített magának, úgy ahogy lehetett ócska és rossz deszkákból éjjeli fekvőhelyet. Kilencen voltunk itt málhások, 18 lóval. Volt köztünk 3 civil galíciai fiú (csujes) is, kiket hadimunkára rendeltek ki, ezek naponta 3 koronát kaptak.

 Teherhordó lovak egy hágón keresztül vonulnak
(Vasárnapi Újság, 1915)

A különleges sorsú noszvaji baka rohamtanfolyamról küldött tábori lapjáról közölt posztunk hatására a családból egy újabb fotólap is előkerült, amelyen hősünk másik két falubeli baka társaságában szerepel.

 Csúfor Lajos, Pataki Gyula és Majnár Ferenc

Dr. Serényi Jenőre emlékezve

Az 1915. június 23-tól július 7-ig tartó 1. isonzói csatában a támadó olasz hadseregeknek nem sikerült áttörni az osztrák-magyar Isonzó arcvonalat. A Görztől délre húzódó Karsztvidéken az újabb támadások kivédésére, a védővonalak megerősítésére azonnal nagyobb erőket kellett szállítani. A karintiai harcokban részt vett budapesti 1. honvéd gyalogezred zászlóaljait július 5–7-én gyülekeztették, majd Kronauban bevagonírozták, és elindultak a Karsztra. Dr. Serényi Jenő harctéri útja a Doberdón folytatódott.

 Doberdói táj napjainkban a 143-as magaslat környékén

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 38. rész

Az Isonzó mentén

Az 1611 méter magas sziklás Mojstrovka-hegyből ered az olasz hadjáratban oly híressé lett Isonzó-folyó, mely még a hegy lábánál csekély patakocska, de lejjebb a többi hegyi patakokkal egyesülve haragos, zúgó folyóvá növekedik. Az Isonzó felső folyásán indultunk tovább délnyugati irányban, június 15-én, délután 5 órakor. Kétfelől óriási kősziklahegyek, lenn a völgyben a sebes folyó rohan tova. A hegy oldalába volt vájva egy oly keskeny út, hogy éppen egy ló elfér rajta.

 Az Isonzó felső folyása, Érdekes Újság 1915

2011. szeptember 19-24. között dokumentumfilm-fesztivált rendeznek Csíkszeredán, ahol bemutatják Kele Andor Akik jártak Doberdónál című alkotását (2010) is. Az 50 perces ismeretterjesztő film elkészítésében Négyesi Lajos, Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert is közreműködött. A vetítés időpontja: 2011. szeptember 21., szerda, 15.00 óra. Bővebb információ a fesztivál honlapján érhető el: http://www.dok.ro/

2011. szeptember 2. és 6. között került sor a blogunk közreműködésével szervezett isonzói emlékútra. Kiss Ádám utasunk írta és küldte el számunkra az alábbi beszámolót.

Édesapám, Kiss Antal 1916. október 11-én, a 8. isonzói csatában esett olasz fogságba. El is vitték Asinara szigetére három évre. E Szamársziget fehér szamarairól meg a köztörvényesek büntető helyéről volt híres. Ma már az akkor kopár szigetet kisebb csoportok engedéllyel látogathatják. Remélik, hogy a természet újra birtokba veszi az egykori börtönszigetet. Most egy kötött útvonalú gumikerekű kisvonat szállítja a látogatókat. Néha olyan temető mellett, ahol ennyi a felírat: A-U (Austriaci – Ungheresi). Sok-sok hadifogoly nyugszik itt. Egyszer ide is áthajózunk…

 Az emlékúton résztvevők egy része a néhány éve magyar civilszervezetek közreműködésével felújított ukanci temetőben

Dr. Serényi Jenőre emlékezve

Serényi Jenő hadiútjának egyes állomásait követve az olasz frontra érkeztünk. A 20. honvéd gyaloghadosztály ezredeinek 1915. május 5-én kezdődött győzedelmes előnyomulását május 19-én a hadvezetés leállította és a hadosztályt visszairányította Mezőlaborcra és környékére. Erőltetett menetben érkeztek a dandárok a számukra kijelölt vasúti pályaudvarokra, hogy az új ellenség, a „hűtlen szövetséges” Olaszország határaihoz szállítsák őket. A budapesti 1-es honvédek első zászlóalja május 21-én vagonírozott be Mezőlaborcon és délelőtt 10 óra 05 perckor elindultak az új frontra.

 Serényi Jenő Tarvisban 1915. május 25-én
(Forrás: Turistaság és alpinizmus, 1915. szeptember-októberi szám)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 37. rész

Mint málhásló-vezető!

Június 14., hétfő. A szeszélyes sors ismét űzi velem csalóka játékait. Még reggel ismét nem is gondolhattam, hogy mily megpróbáltatások következnek a legközelebbi napokban. Délelőtt kétszer voltam bent kocsival Kronauban, 10–10 zsák cvibakot hoztam. Délután azt parancsolták, hogy mindenki lovával felszerszámozva sorakozzon. Ugyanis – mint később megtudtam – az ezredparancsnokságtól az a rendelet jött, hogy bent a hegyek között a rajvonalba járó elnyűtt, elhullott málháslovak helyett küldjenek az ütközetvonattól 35 darab málhásállatnak használható lovat a megfelelő emberekkel együtt. Tehát a legjobb lovakat kiválogatták, az enyémet is mindkettőt, engem pedig beosztottak málhásló-vezetőnek. Ez ismét nagy csapás volt, alig meggyógyult lábaimmal most ismét mászhatom az óriási hegyeket.

 Hadilovak, Érdekes Újság 1916