A Nagy Háború

Vargabetű szenvedélyes túrázó. Útjai során bejárta az első világháború olasz frontjának különböző helyszíneit. Beszámolóit két részben adjuk közre a blogon. Az elsőben elmeséli, hogyan került kapcsolatba a harcterekkel, s emellett azokról a helyszínekről ír, amelyek az elmúlt hetekben Sárközy Gergely visszaemlékezésében és Rózsafi János cikksorozatában is gyakorta felbukkantak.

 Kilátás a Krn-ről északkelet felé. A kép jobb alsó sarka irányában voltak az osztrák-magyar állások

A Krn, Vrata és a Vršič hegycsúcsok elvesztése után várható volt, hogy az olaszok új támadási célpontjai a Farkas csoport állásai lesznek. Különösen kiemelt célpontnak számított a Vršič-csel szemben levő magaslat, a Lipnik 1867 és az 1776 méteres hegycsúcsa. A 20. honvéd hadosztály-parancsnokság 1915. június 18-án kiadott utasításában megkövetelte a védőktől: „A legszívósabb ellenállás nélkül, ill. magasabb parancs nélkül egy lépésnyi területet sem szabad feladni. Éjjel és ködben a legénység figyelmét a tisztek szigorúan ellenőrizzék. A szakasz tartalékok ne legyenek messze és ne túl mélyen az állástól. Az állások berendezésére minden technikai eszköz kihasználandó (többszörös drótakadályok, homokzsákok, fatömbök, aknavetők, kőlavinák, akna stb). A magas helyeken megfigyelők legyenek, akik az ellenség közeledését idejekorán jelzik. A Vršič és Krn eseményeknek többé nem szabad ismétlődniük. Ha itt engedünk, vagy elpusztulunk, közel 11 hónapi kemény küzdelmek gyümölcseit veszélyeztetjük.”

 A Lipnik-Vršič-Vrata-Krn hegycsoport távlati képe
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, II. kötet. 8. számú mellékletének részlete)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 47. rész

Út a „paradicsomi vidék” felé

[1915.] július 8-án, reggel 6 órakor mi is felszereltünk és átballagtunk Kronauba, hol bevásároltam némi szükséges dolgokat is. 9 óra után én is néhányad magammal beültem, illetve beálltam a vonatba, de mily kényelmes helyre? Lőszeres kocsik közé, nyitott, kavicshordó vagonba. Egyik sarkában helyet foglaltam. Kifeszítettem a sátorlapomat a meleg napsugár és a kéményből jövő szénpor ellen. 10 órakor elindultunk délkelet felé. 12 óra után egy szép város, Krainburg mellett haladtunk el. A vonat már itt elég lapályos helyen, jó termőföldek közt robogott. A nagy hegyek elmaradtak. Láttam szép árpa-, zab-, rozsvetéseket és sárga búzatáblákat is, melyet már arattak sarlóval. De krumplivetést is sokat láttam.

 Krainburg korabeli képeslapon

Dr Szily Géza f[ő]h[adna]gy T[ábori]p[osta] 508

Szily Marianne
IV oszt. polg. leányisk. tanuló
Szekszárd, Apát utcza, Haidekker ház
Ungarn

Édes kis lányom! Képeslap gyűjteményedhez küldöm e lapot: mely a sziklák közt barlangokban tanyázó katonákat mutat be. Tegnap kaptam tőled lapot. Örülök, hogy jól vagytok. Az Isten oltalmazzon benneteket! Nagymaminak kézcsókot küld, Téged Rózsikával együtt ölel, csókol édes apád

1916 nov. 9-én du

2009-ben jelent meg Pintér Tamás - Rózsafi János - Stencinger Norbert Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötete. Az első világháború olasz frontjának a magyarság számára legemlékezetesebb helyszínét kutató szerzők szoros kapcsolatot ápolnak a témával foglalkozó olasz kutatókkal. Blogunkon is visszatérő téma a Doberdó, s olasz kutatótársaiktól is jelent már itt meg írás magyar és olasz nyelven. A barátsággá vált közös kutatások alapján jött a kezdeményezés, hogy kötetük az érdeklődő olasz közönség számára olaszul is elérhető legyen. A fordítás és a bevezető tanulmány a korábban Magyarországon is oktató Gianluca Volpi, az udinei egyetem professzorának munkája. A L’Associazione Juliaest vállalta a kötet megjelentetését, amely Il Monte degli ungheresi. La difesa del San Michele 1915-1916, azaz A magyarok hegye. A San Michele védelme 1915-1916 címmel jelenik meg. A könyv bemutatására a Nagy Háború során a Doberdó kulcspontjának számító, magyar ezredek által védelmezett hegy alatti településen, San Martino del Carso faluban kialakított új látogató központban kerül sor 2011. november 19-én 17 órakor.

Az olasz nyelvű meghívó PDF formátumban letölthető innen.

Sorozatunk első részében végigkövettük azokat a fontosabb összecsapásokat, amelyek a rosszul felszerelt, magashegyi harcokra kiképzetlen magyar honvéd csapatoknak súlyos veszteségeket okoztak. Területveszteség szempontjából a 2244 méter magas Krn csúcs elvesztése volt a legsúlyosabb csapás.

 A Krn elhelyezkedése
(Pilch Jenő szerk.: A világháború története című kötet alapján)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 46. rész

El a vad hegyek közül

[1915.] július 2-án, ahogy a fa tövében felébredtem, semmit sem hallok semmiről. Felszedelőzködtem, s mentem a raktárhoz. Ott egy szakácson kívül egy lélek sem volt. A szakács adott felvilágosítást, hogy az éjjel az egész ezredtörzs felpakolt és elment Sočára, engem is kerestek, de nem találtak. A puskámat megtaláltam a raktárnál. Osztrák és stájer katonák jöttek és mentek tovább a rajvonal felé. Maga a mi volt telepünk borzalmas képet nyújtott. Széthányva minden nélkülözhető tárgy. Láttam a gránát vájta óriási gödröket. Raktárunk hátánál feküdt két holttest, fejük sátorlappal letakarva. Megborzadva siettem én is el e helyről a többiek után a patak mentén.

 Hegyoldalban, háttérben az Isonzóval
(forrás: kepkonyvtar.hu)

1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor lépett életbe az antant és Németország képviselői által az észak-franciaországi Compiègne mellett aláírt fegyverszverszünet, ezzel a világháború véget ért a nyugati fronton. A XX. század első nagy világégésében közel 10 millió katona és ugyanennyi civil vesztette életét. A háború után Angliában ez a nap lett a nagy háborúban meghalt katonák hivatalos emléknapja. A Remembrance Day-t (emlékezés napja), amit Armistice Day-nek (fegyverszünet napja) vagy Poppy Day-nek (pipacs napja) is neveznek, a Nemzetközösség több országában is megünneplik, de ma már nem csak az első világháborús halottakra, hanem a különböző háborúkban életüket vesztett katonákra is emlékeznek. Az Egyesült Államokban Veterans Day (veteránok napja) a neve, Franciaországban jour de l’Armistice (fegyverszünet napja), Lengyelországban Narodowe Święto Niepodległości (függetlenség napja) – néhol más-más tartalommal. Olaszországban november 4-ét, a Monarchiával aláírt fegyverszünet napját tartják számon, az ausztrálok és az új-zélandiak pedig a Gallipoli csata emlékére április 25-ét (ANZAC Day). Németországban a Volkstrauertagot (nemzeti gyásznap) – a háborúkban meghaltak és az erőszak áldozatainak emlékére – advent első vasárnapja előtt két héttel tartják. Magyarországon többnyire halottak napján és az utóbbi időben felelevenített – a két háború között hivatalos ünnepként elismert – hősök napján (május utolsó vasárnapján) emlékezünk a különböző háborúkban elesett katonáinkra.

A skót származású, Ausztráliában élő folkénekes és zeneszerző, Eric Bogle híres dala, a No Man’s Land a nagy háborúban elesett Willy McBride közlegénynek, s vele együtt a többi halott katonának állít emléket. A posztban eredetileg belinkelt változatban Bogle a német Wacholder folkegyüttessel közösen adja elő a dalt, a youtube-csatorna tulajdonosa azonban időközben letiltatta a beágyazási opciót, ezért helyette hallgassuk meg a dalt csak Bogle (remek) előadásában.

Az olasz hadüzenetet követően feszített ütemben folyt a csapatszállítás és a beérkező alakulatok továbbirányítása a számukra kijelölt védelmi területekre. 1915 májusának végén alföldi magyar parasztbakák ezrei kerültek a számukra teljesen idegen világ, a Karintiai-Alpok több ezer méteres ormaira. A magaslatok és a völgyek közötti szintkülönbségek megtétele számukra békében is igen nehéz és veszélyes feladat lett volna, ekkor erre véres harcok közepette került sor.

 Sziklák között harcolva
(A Nemzetközi Háború című kötetből, Stuttgart, 1917)