A Nagy Háború

Az alábbi rajzot, amely az Új Idők kiadásában 1935-ben megjelent Mühlbeck Károly vidám fejlécei című könyvben található, Miklós Tamás küldte nekünk Mikulás napjára.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 49. rész

Szüntelen veszélyben

Az a hely, hol [1915.] július 13-án délelőtt megtelepedtünk, a Görzbe vezető országút mentén feküdt. Az éghajlat, a levegő itt már nagyon forró volt, sokat szenvedtünk a hőségtől. Görz városa tőlünk északra, mintegy 10 kilométerre feküdt. Az országút mellett, Oppachiasello szép kis város terült el tőlünk alig 500 lépésre. Mellettünk a völgyben gazdag szőlő, tengeri és krumpli díszlet. A jókarban tartott országúton szakadatlan élénk forgalom uralkodott. Agyúkat vontattak, könnyű és nehéz autók hangos pöfögéssel robogtak. Trénkocsik, lőszerkocsik, málhások egymást érték. Néha gyalogcsapatok vonultak fel a rajvonal felé, viszont onnan hozták a sebesülteket, foglyokat.

 Oppachiasello panorámája az időszakban

A Hír Tv Ősök tere című műsorának aktuális vendégei az alapítványunk és a Nagy Háború Blog által szervezett Limanova-est előadói, Pollmann Ferenc és Ságvári György voltak. A műsor Békés Márton által írt ajánlója elolvasható a Magyar Nemzet 2011. december 3-ai Hétvégi Magazinjában.

A műsor a következő időpontokban tekinthető meg a Hír Tv-ben:

2011. december 4., vasárnap 13:30
2011. december 7., szerda 16:05
2011. december 8., csütörtök 11:30

A műsor vendégeivel olvasóink találkozhatnak a következő blogos rendezvényünkön, a Limanova-esten, 2011. december 8-án, csütörtökön 17 órakor az ELTE Egyetemi Könyvtárának dísztermében.

A bejegyzés Turbucz Dávid december elején a Napvilág Kiadónál megjelenő Horthy-életrajza vonatkozó részének blogunk számára írt bővített változata. A könyv bemutatója december 5-én, hétfőn, 17 órakor lesz a Politikatörténeti Intézetben.

Horthy Miklós az első világháború alatt több alkalommal igazolta, hogy kiváló tengerész. Ismeretes, hogy az 1917. május 15-i otrantói ütközet jelentős mértékben hozzájárult háborús hírnevének erősítéséhez. Hozzátartozik mindehhez, hogy a kortársak, majd az utókor is alaposan túlértékelte Horthy 1917-es győzelmének jelentőségét, ráadásul az „otrantói hős” képe az 1919 és 1944 közötti Horthy-kultusz magjának tekinthető. Mi történt 1917. május 15-én az adriai hadszíntéren? Miért és hogyan vált az ütközet Horthy Miklós vezérkultusza alapjává?

 Horthy Miklós sorhajókapitány a háború idején
(Forrás: A hadsereg, XIII. évfolyam, 5. szám)

Magyar katonák jószerével a világháború valamennyi – a Monarchia frontjain vívott – csatájában, kisebb-nagyobb arányban részt vettek. A hazai hadtörténeti munkák egyet közülük mégis előszeretettel neveznek nyomatékosan magyarnak: az 1914 decemberi limanovai csatát. (A szóban forgó galíciai kisváros neve lengyelül Limanowa, magyarul azonban szimpla vé-vel: Limanovának hívjuk.)

A szakkönyvekben általában limanowa–łapanówi csatának nevezett nagyszabású támadó hadművelet utolsó, Limanova körzetében vívott szakaszát inkább csak mi, magyarok tekintjük önálló csatának. Ezekben a harcokban viszont a magyar csapatok valóban döntő szerepet játszottak. Ráadásul – ami talán még fontosabb – a magyar katonák helytállása alapvetően hozzájárult az egész hadművelet végső sikeréhez.

 Muhr halála Limanovánál
(Meissl Ágost festménye)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk jövő csütörtökön az alapítványunk által szervezett előadóestre. Részletek a mellékelt plakáton.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 48. rész

A Halál völgye

Azon völgykatlan, hova [1915.] július 11-én, vasárnap hajnalban megérkeztünk, volt a később oly szomorú hírességre jutott Vallone völgye, melyet honvédjeink jogosan a Halál völgyének neveztek el. Óh, mily sok derék jó magyar katona alussza ott örök álmát, kiket az áruló, hűtlen olaszok gránátjai gyilkoltak le! E helytől délre [helyesen nyugatra] alig 4 kilométerre feküdt a rajvonal, a Doberdói-fennsíkon, hova a mi hadosztályunk lett állítva, hogy e helyet minden áron védeni kell a túlnyomó erővel támadó olaszok ellen, mert ez a hely volt Trieszt kulcsa.

 A Vallone-völgy, a „Halál völgye”
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Doberdóról szóló tematikával jelent meg a Nagy Magyarország magazin 2011. évi 3. száma. A lapszámban állandó szerzőink, Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert írásai is olvashatók.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum
tisztelettel meghívja Önt

A hátország Nagy Háborúja 1914-1918

című
tudományos konferenciára.

A konferencia időpontja: 2011. november 29-30.