Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Eiler Nándor édesapja, Eiler Henrik (1896-1975) a budapesti 1. honvéd gyalogezredben szolgált az olasz, majd az orosz fronton. A harctérre indulás előtt, a kiképzésen együtt vett részt az akkor színinövendék Makláry Zoltánnal.
A háború kitörésekor a gyanús nemzetiségeket sok esetben súlyos vádakkal illették. Így volt ez az ország központi vármegyéjében is.
1916 júniusának elején Gergely több vasat is tart a tűzben a felmentése érdekében. Riasztó hírek érkeznek azonban a harctérről: Lucknál az oroszok áttörték a frontot. Sorra indítják Váradról is a menteszázadokat. A felmentés egyre késik…
Az 1918. július 18-án Olaszországban készült fotót Soóky Péter osztotta meg a blog Facebook-oldalán, most örömmel tesszük közzé itt is. A kép bal oldalán alul, kereszttel jelölve Péter dédapja, Takács Gyula (1898-1958) szerepel. A többi katona ismeretlen.
Az ember néha mást talál, mint amit keres, s az legalább olyan érdekes, mint a kutatása tárgya… Így volt ezzel szerzőnk is. 1917 őszén, a caporettói áttörést követően az olasz síkságra lezúduló csapatokat új, eddig nem ismert veszélyre, a tankok felbukkanására figyelmeztette a hadvezetés.
1916 áprilisának végén Gergelynek véget érnek a szegedi kellemes napok. Nagyváradra visszatérve mindent elkövet, hogy szabadságra mehessen, hisz bevetetlen a föld, s hogy sikerüljön a felmentése. Újra felröppennek a békéről szóló hírek is, még egy divatüzletet is Béke Áruháznak neveznek el a Szent László téren… Közben újabb menetalakulatok indulnak a frontokra.
2012. november 10-én Molnár Tibor zentai főlevéltáros barátunkkal együtt másztuk meg a Krnt. Mi lejöttünk, ő még maradt a hegyen, majd bejárta az egykori hadszíntér nevezetesebb helyeit. Beszámolóját ígérete szerint elküldte számunkra.
1916 márciusának végén Gergelyt Szegedre vezénylik távbeszélő tanfolyamra. Katonaéletének legderűsebb négy hete zajlik „a nagy magyar Alföld metropoliszában”. Beszámolójából képet kapunk a város háború alatti életéről és megismerhetjük mesélőnket egy eddig rejtve maradt, másik oldaláról is…
Régi tervünk volt, hogy megmásszuk a Krnt. 2012. november 10-én jött el a napja. A csúcsig ugyan nem jutottunk el, az emlékmenethez társulva azonban félútig, a tóig már igen. Elpuhult bloggerektől ez is nagy teljesítmény…
Gergely jól beválik a telefonisták között és buzgón tanulja a „ti-tá-t”. 1916 márciusában újra haza is mehet szántásra és vetésre. Visszatérve hamarosan beválogatják a szegedi híradós tanfolyamra.
Legutóbbi kommentek