Mi is jártunk a Krnön

2012.11.15. 07:04 :: PintérTamás

Régi tervünk volt, hogy megmásszuk a Krnt. 2012. november 10-én jött el a napja. A csúcsig ugyan nem jutottunk el, az emlékmenethez társulva azonban félútig, a tóig már igen. Elpuhult bloggerektől ez is nagy teljesítmény…

 

Annyit olvastunk és írtunk már erről az egykori „híres halálmezőről”, hogy időszerűnek éreztük magunk is a megmászását. 2012 nyarára már konkrét terveket szőttünk az Isonzó-front meghatározó hegyének és környékének a meghódítására, de akkor még meghiúsult a tervünk. Értesültünk azonban az idei jubileumi emlékmenetről, s úgy határoztunk, hogy ezen mi is részt veszünk. Az utazást a szlovéniai nagykövetségünk és a ljubljanai József Attila Magyar Kultúregyesület jóvoltából összekapcsoltuk egy lendvai és ljubljanai előadással: hadd tudják meg az ottani érdeklődők is, hogy miért fontos a számunkra ez a hegy. A B. Sárközy Gergely visszaemlékezésében is emlegetett Lepena völgyben található Jug Klement menedékháznál volt a gyülekező, innen indulva vágtunk neki az elénk tornyosuló hegyóriásnak.

Az előző napok nagy esőzései jelentősen megrongálták a kiindulóponthoz vezető utakat, olyannyira, hogy egy ideig még az emlékmenet is veszélyben forgott. Ezeket a túra napjára rendbe hozták, azonban a hegyi ösvényekben keletkezett károkkal a résztvevőknek kellett megbirkózniuk.

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű sétagalopp a 800 méteres szintkülönbség leküzdése, a sűrűn kanyargó szerpentinek azonban sokat enyhítettek ezen. (Csak lefelé tűnt úgy, hogy soha nem akar ezek végtelen sprirálja elfogyni…)

Felfelé haladva lassan eltűnt a lombos erdő, s megszaporodott, majd összezsugorodott a fenyő és megjelent a hó is. A tapasztalt és edzett szlovén és olasz túrázók rendre elviharzottak mellettünk a szűk hadiösvényeken.

Volt, hogy az apa a hátán hordszékben lógó kisfiával, vagy a gazdi a kezében tartott ölebbel előzött bennünket. Több réteg ruhát ledobtunk és jó néhány pihenőt beiktattunk a közel három órás út során.

A fenti menedékházhoz már szemerkélő esőben érkeztünk, de azért így is örültünk a „befutásnak”…

Fent gőzölgő tea és nagy tömeg várta az érkezőket. Némi étel és ital „faszolása” (értsd: vételezése), valamint szerelvényigazítás után átsétáltunk a tóhoz, a rendezvény helyszínére.

A víz partján, a sokat látott óriás hegyek tövében az ünnepi köszöntők előtt gyönyörűen zengett Csík Emese éneke a sebesült magyar katonákról és a doberdói harctérről.

Az ünnepség végeztével a tó partján blogos csapatunk is összeállt egy fotó erejéig.

A tótól a közel 500 fős tömeg visszaindult a menedékházhoz, útközben egy részük megállt a magyar emlékkeresztnél, az egykori katonatemető mellett. A hagyományőrzők díszsorfala előtt rövid egyházi szertartásra, majd koszorúzásra került sor.

A túrán résztvevő ötven fős magyar csapat ezt követően a kereszt mögött gyűlt össze s elénekeltük a Himnuszunkat.

Lefelé valamivel gyorsabban lejutottunk, de az út szinte nehezebb volt, mint felfelé. Leérve és rágondolva azóta is jóleső érzéssel tölt el: megcsináltuk. Ezzel tartoztunk magunknak, Kemény doktornak és mindazoknak a magyaroknak és nem magyaroknak, akik közel 100 évvel előttünk ott jártak és nálunk sokkal nehezebb körülmények között mászták ezeket a hegyeket. Sokan közülük először, utoljára…

 A krni temető egykori képe, Laborcz György gyűjteményéből. A fotóért köszönet Dr. Ravasz Istvánnak

(A szlovéniai és doberdói utunkról a Facebook-oldalunkon további fotókat is megosztottunk.)

8 komment

Címkék: krn

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr124907795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2012.11.15. 10:29:45

"Férfimunka" volt, de megcsináltuk :)
A Krn-csúcsot pedig meghagytuk a zergéknek, ők meg nekünk a sörüket:
www.lasko.eu/

parászta 2012.11.15. 11:41:50

Gratulálok a résztvevőknek.Szivesen megtettem volna én is ezt az utat.Sajnos a sors megfosztott tőle.

Vargabetű 2012.11.15. 11:56:53

Kedves bloggerek örömmel olvastam a sikeres Krn-tó elmék túráról! Gratulálok! Tisztelet és kegyelet nagy-, és dédapáinknak. A sorokból mindenki láthatja, a résztvevők, pedig bőrükön ( + lábukon, tüdejükön is ) érezhetik, nem lehet gyerekjáték a Krnre fölmenni. És ez "csak" a tó volt! Remélem a nyári meghiúsult terv valóra fog válni. Üdv: Vargabetű

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.11.15. 21:36:04

@MTi: Jó érzés rá visszagondolni. A lábamból most kezd múlni a hatása... (Akkor annyira nem is éreztem.)
@parászta: Hátha egyszer összejön!
@Vargabetű: Mi is reméljük, hogy eljutunk a csúcsra és a környező hegyekre is (legalábbis most még nagy az elszánás), hisz azokkal együtt teljes az emléktúra! Ismerkedésnek a heggyel, "bemelegítésnek" ez is jó volt...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.11.16. 00:14:44

A Facebook albumunkban sok újabb kép a szlovéniai utunkról és a krni emlékmenetről: www.facebook.com/media/set/?set=a.461603660548396.99120.131124350262997&type=1

MTi 2012.11.16. 08:15:08

@PintérTamás: lehet, hogy megírom azt, ami a Krn után történt :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása