Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Hősünk elhatározza, hogy az éjszakai váltás emberei által hozatott homokzsákokból torlaszt emel a jobb szárnyat oldalazó olasz géppuska ellen. A gát építését személyesen irányítja, s elé kőfalat is emeltet, amikor hirtelen megszólal a gépfegyver…
Somogy-Csúrgó minden bizonnyal nagy tiszteletben álló postamesterének megszaporodhattak a teendői, homlokán pedig a ráncok, a világháború sok nyomorúságot hozó tragédiákkal teli vérzivataros évei alatt. Biztos megélhetést jelentő egzisztenciáját aligha élte meg irigylésre méltónak, amikor szét kellett osztania és ki kellett küldenie a katonai értesítéseket az általa személyesen is ismert családok számára a visszavonhatatlan tényről, a remények, imák hiábavalóságáról. Azért voltak örömtelibb napok is, amikor jobb hírek érkeztek a postahivatalba. Ilyenkor felderültek az arcok, megcsendesült a szív szapora verése, visszatértek a remények.
Nemrég került ismét a kezembe az itt bemutatásra kerülő két fénykép. Ugyanazt a személyt ábrázolja, néhány év különbséggel. Közben azonban volt egy háború…
Az éjszakai sikertelen olasz támadás utáni bágyadt csendet követően dolgozni kezd az életösztön és megérkeznek a parancsok is. Ezek tartják működésben az egész Doberdót. Hősünk gondolatai a parancs szuggesztív erejéről, élőkről és holtakról, a harctér örökös körforgásáról. Parancsra megkezdődik a csatatér letakarítása, s az újabb erőgyűjtés…
A Kárpátia Stúdió gondozásában jelent meg Nagy Miklós Mihály „Magyarország az első világháborúban – Térképek történelmi áttekintéssel” című munkája, amelyben a szerző katonaföldrajzi megközelítéssel, számos térképpel és ábrával szemléltetve, elsősorban magyar szempontból mutatja be a XX. század őskatasztrófáját és az azt követő eseményeket.
Egy szardíniai városka, Orgòsolo utcáit a hatvanas évek óta látványos, többnyire politikai töltetű és tiltakozó hangvételű falfestmények díszítik. E murálok között Sajó Tamás érdekes első világháborús vonatkozású festményre bukkant a Cadorna utcában. Kép és szöveg az utca névadójának, az olasz hadsereg egykori főparancsnokának személyéhez fűz igencsak lesújtó kommentárt. (A poszt eredetileg A Wang folyó versei blogon jelent meg.)
Osztrák-magyar reflektorok világítják meg a Monte Sei Busi ellen támadó olasz gyalogságot. A dolinánál felállított gépfegyverek akasztják meg, majd egy kecskeméti zászlóalj ellentámadása veri vissza az éjszakai rohamot. A siker hatására a bosszú és a pusztítás vágya uralkodik el Imre Gábor szakaszán is…
Az interneten böngészgettem a világháborús emlékműveket, pár kattintás után a budapesti Trefort-kertben kötöttem ki, ahol a hősi halált halt magyar tanárok emlékműve található. Egy ismerős névre bukkantam, dr. Gomba Károlyéra, amit korábban Mezőkeresztes emlékművén kiemelve olvastam. A lenti sorokban a kassai 9-es honvédekhez bevonult fiatal tanár munkásságát, a harcban vele történt eseményeket, halálát és temetésének körülményeit mutatom be. Sajnálatos módon a róla szóló centenáriumi poszt nem lehet hosszú, hiszen mindössze 26 év adatott meg neki.
A hősünkhöz eljuttatott telefonkészülék nagy segítséget jelent, így a századparancsnokságtól azt is megtudhatják, hogy felállítottak a dolina szélén egy géppuskát, a tarthatatlannak ítélt állásszakasz részére viszont nem adnak csak kézigránátot. A gép értékesebb, mint az ember. Jól látják a Monte dei Sei Busi ellen újra meginduló olaszokat és nem is értik, hogy miért nem ellenük támadnak…
Magyarország déli részének 1918 novemberében bekövetkező szerb megszállását a Tisza-mente magyar lakossága sztoikus nyugalommal tűrte, hiszen ideiglenesnek vélte azt. 1919. január 17-én Adorjánon azonban olyan tragikus események játszódtak le, amelyek megpecsételték a falu lakóinak sorsát, és talán kihatással voltak az 1944 őszén elkövetett vérengzésre is: Adorjánon ezen a napon megöltek három szerb katonát.
Legutóbbi kommentek