Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
2015. december 2-án első világháborús kiállítás nyílt Muraszombaton a Muravidéki Múzeumban, ahol megemlékeztek a száz éve a hazájukért harcolt muravidéki katonákról. A kiállítással üzenet érkezett a frontról, ahogy a tárlat címében idézett „Novine” című újság is hetente híreket, üzeneteket közölt egykor a Muravidékről bevonultakról.
Vargabetű ismét szép helyeken túrázott: 2015 szeptemberében az Ausztria és Olaszország határvidékén elterülő Karni-Alpok hágóit és csúcsait járta be társaival. A magashegyi túrázás több-kevesebb fizikai felkészültséget és némi hegyjáró tapasztalatot is igényel, de annak, aki ezen felül még az időjárás viszontagságait is jól tűri, nem csak gyönyörű látványban lehet része, de felfedezheti magának a nagy háború itteni eseményeit is. Vargabetű sok képpel illusztrált írása, hacsak képzeletben, de bennünket is elröpít a túra helyszínére.
A mindenki által megvetett, gyáva telefonisták hősünk számára viszik a telefonfelszerelést az első vonalba, amikor a doberdói éjszakai tűzözönben lecsap rájuk egy olasz reflektor. Nem tudnak a fényéből szabadulni. Egy újabb különlegeses epizód Imre Gábor doberdói történetében.
Törökországban az első világháborús centenárium keretén belül is erősen hangsúlyos figyelmet kap a gallipoli csata 100. évfordulója. A Dardanellák sikeres védelme a török közvélemény részéről is érdeklődéssel övezett esemény. Ennek jegyében került sor 2015. november 25-én Isztambulban, egészen pontosan Yeniköyben arra a nemzetközi tudományos konferenciára, amely a GALLIPOLI 100 – Austro–Hungarian–Ottoman Alliance in WWI (Gallipoli 100 – Osztrák–Magyar–Oszmán szövetség az első világháborúban) címet kapta. Katona Csaba beszámolója a konferenciáról.
Nem az elsőség (mármint hogy ki volt a világháború első áldozata) kérdése izgat, annyit azonban mégis kijelenthetek, hogy a szerb és osztrák sajtóban és egy újabb keletű amerikai kötetben említett Alkotmány gőzös kapitánya, Ebeling Károly és kormányosa, Gremsberger Mihály aligha lehettek az elsők, mivel – mint látni fogjuk – őket csak 1914. július 30-án érhette a halálos lövés! Hogy ez miként lehetséges és hogy függ össze egy állítólagos – és állítólag eltitkolt – osztrák–magyar partraszállási kísérlettel az 1914. július 28-ról 29-ére virradó éjszaka: ez a tulajdonképpeni tárgya itt következő írásomnak.
A veszély fokozódásával hősünk szakaszának harci kedve is új erőre kap. A harci lázban égő katonák vezényszó nélkül feltűzik a szuronyokat, kikészítik a tölténycsomagokat, a kézigránátokat, s egymást ugratva készülnek rá, hogy megbosszulják a gránátok okozta addigi szenvedést, és megverekedjenek végre az olaszokkal…
A 2015-ös év legnépszerűbb írásait gyűjtöttük egyetlen posztba: olvassuk együtt újra az elmúlt év – statisztikánk szerint – legérdekesebbnek bizonyult cikkeit. Szokásos év végi (ezúttal újévi) posztunkból kiderül a Nagy Háború Blog 2010-es indítása óta legolvasottabb cikkek ranglistája is. Minden olvasónknak boldog új évet és kellemes olvasgatást kívánunk!
A selmeci főiskola fiatal mérnökhallgatói közül több mint 300 fő akasztotta szögre 1914-ben grubenjét, waldenjét öltözött csukaszürkébe, és állt a királyi Magyarországért harcoló katonák sorába, mint tartalékos tiszt és tiszthelyettes. A főiskolai hallgatók zöme az északi fronton – Bukovinában és Galíciában – teljesített szolgálatot a Kárpátok védelmében, míg a mozgósított hallgatóság kisebb hányada a délnyugati csatatereken – az Isonzó és a Doberdó térségében – harcolt a győzelem reményében.
Az olasz pásztázó tüzet túlélve, az alkonyat közeledtével újra nyugtalanság lesz úrrá a Monte dei sei Busi alatti védőállásokon. Nagy a sürgés-forgás az olaszoknál és megindul a tüzérségi előkészítés. Éjszakai támadás várható. Ellentűz, srapnelfelhők, reflektorok és repülők. Az esti látvány művészember hősünket, minden szörnyűsége ellenére is, csodálattal tölti el…
A debreceni 2-es huszárok a négy háborús karácsonyból hármat az orosz, egyet pedig a román harctéren ünnepeltek. Fronton töltött karácsonyaikról az ezred történetét feldolgozó, két háború között megjelent összefoglaló kötet alapján kaphatunk képet. Az 1914-es és 1915-ös év karácsonya Galíciában, majd Volhíniában, az első vonalakban találta az ezredet. Az 1916-os év karácsonyába – a viszonylag békés ünnep és a meleg fedezék ellenére – már komor gondolatok is vegyültek. Az utolsó, az 1917-es év karácsonyát pedig teljesen háttérbe szorította a december 22-én Breszt-Litovszkban kezdődött béketárgyalás. Az alakulat történetét megörökítő kötet is erre az eseményre fókuszál, az ünnep már nem jelenik meg a krónikában. Az itt következőkben e három frontkarácsony hangulatát szeretném bemutatni az ezredtörténetből vett idézetek alapján.
Legutóbbi kommentek