Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 4. rész
Király Iván 1916. december 8-tól kezdett rendszeresen kézírásos naplót vezetni, amelynek első lapjára 59 évvel később rövid magyarázatot is írt az írásmű születésének a körülményeiről. Az eredeti szándéka szerint a szépirodalom és a történetírás határai között mozogva, de minden műfaj szabályaitól mentesen, a pillanatnyi benyomásait kívánta a naplójában megörökíteni. A mai résztől ezt a naplót kezdjük bemutatni. Az írás Volhíniában indul, amikor hősünk és bajtársa a szabadságáról visszatérve egy kis cholmi kitérőt követően az ezredüket keresi, amely már bevagonírozásra készül, hogy frontot váltson.
A mostari, 
Az 1916-os évről napló nem maradt fenn, de Király Iván a két világháború között A természet c. folyóiratban publikált pár cikket háborús élményeiről és természettudományi – elsősorban madártani – megfigyeléseiről. A mostani bejegyzésben egy ilyen cikket közlünk újra, amely eredetileg a lap 1931. április 1-15. számában jelent meg. Az írás nem tartalmazott képeket, azt a hagyaték fotóanyagából egészítettük ki. A címe egy litván eredetű, lengyel főnemesi családra utal, amelynek a birtokán a történet játszódik.
A Doberdó-fennsík védelmében a terület északi részét uraló Monte San Michele a maga 275 méteres magaslataival kiemelt fontosságú volt. A második isonzói csata után a sziklás területen épített fővonal védői sikeresen ellenálltak az olasz támadásoknak. A déli irányba lejtő védelmi szakaszok viszont már abban a nagy, földes mélyedésben épültek meg, amelynek szegélyén az egykori sdraussinai (ma: Poggio Terzarmata) út húzódik. 
Király Iván 1914 októberében vonult be 
A bosznia-hercegovinai város katonai temetője sok magyar vonatkozású síremléket is őriz az Osztrák–Magyar Monarchia időszakából. A sírkert és az Osztrák Fekete Kereszt által ott végzett felújító munka történetét már bemutattam a 
Új sorozatot indítunk a blogunkon, Király Iván honvéd tüzértiszt gazdag első világháborús hagyatékát, naplóit és fotóit kívánjuk bemutatni. Mielőtt azonban belevágnánk ezek közlésébe, ismerkedjünk meg a szerzővel, készítővel, aki egy igazán különleges személyiség volt. A nagy háborús évek után, azon túl, hogy a csornai fiúiskolában tanított, majd az abból létrehozott gimnáziumot irányította neves madártantudósi, természetvédelmi, szakírói, honismereti munkásságot tudhatott a magáénak. Gazdag háborús hagyatékát lánya, a Bécsben élő Király Edit bocsátotta a rendelkezésünkre. Szalay Balázs csornai történelemtanár és helytörténész volt ebben a segítségünkre.
Az elmúlt hetekben nyomon követhettük a császári és királyi 8. huszárezred katonáinak és Forster Frigyes századosnak a világháborús hadiútját. A memoár nem ment bele minden részletbe, de ízelítőt kaphattunk általa a gyalogosított huszárok viszontagságairól csaknem valamennyi harctéren. A visszaemlékezés utolsó része azzal zárult, hogy a Monarchia kapitulációját követően a nyolcas huszárok visszatértek Magyarországra. A közös lovasság – benne a 8. huszárezred – története 1918-ban ugyan véget ért, de tisztjei közül sokan tovább szolgáltak katonaként, mások visszatértek polgári foglalkozásukhoz. Nézzük meg, mit tudunk a 8. huszárezred utóéletéről.
Nakon okupacije Bosne i Hercegovine 1878. godine, Austrougarska je pristupila modernizaciji pokrajine. Deo toga činila je izgradnja uskotračne pruge, koja je bila značajna što iz privrednog, tako i iz vojnog aspekta. Pruge je nasledila jugoslovenska država, i bile su sve do sredine 1970-ih godina u upotrebi.
Legutóbbi kommentek