A Nagy Háború

A nők emancipációja, a férfiakkal való egyenjogúsága a szerbeknél az első világháború során a harctéren is igazolást nyert egy fiatal nő, Milunka Savić példáján, akit a franciák – nem ok nélkül – a szerb Jeanne D’arc-nak neveztek.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 17. rész

Új fejezet indul katonaorvosunk balkáni naplójában: a Szerbia elleni hadjárat leírása, ami elé utólag egy rövid, visszaemlékező felvezetést és előszót is szerkesztett. Ebben hősünk erősen szpojlerezve leírja az offenzíva végkimenetelét is, amiről persze 1914. november 6-án, amikor megtudják, hogy másnapra virradóra megindul a hadjárat, s át kell kelniük a tőlük néhány kilométerre található Drinán, még semmit sem sejtettek. A bevezető részek után Kemény doktor szerencsére visszakapcsol naplóíró üzemmódba…

1915-ben Romans és Versa két kis település volt pár kilométerre az Osztrák–Magyar Monarchia olaszországi határától. A falubéli férfiak előző nyáron bevonultak Ferenc József seregébe, hogy Szerbiában és a Kárpátokban küzdjenek. 1915. május 24-én, 15 óra 30 perckor a háború beköszöntött Versába, amikor bevonultak az első lovas bersaglierik. Következő nap az olasz csapatok elérték Romans első házait, miután átkeltek a Judrio patakon, aminek a fahídját még a hadüzenet előtti napon égették fel az osztrák–magyar csapatok. A két településtől néhány kilométerre keletre, a Karszt-fennsíkon merevedett meg a frontvonal, s a falvakba olasz tábori kórházak települtek, ahol sok osztrák–magyar sebesült hadifoglyot is ápoltak. – Gianfranco Simonit írása.

Nel 1915, Romans e Versa erano due piccoli paesi a pochi chilometri dal confine dell’impero austroungarico con il regno d’Italia. Gli uomini del paese erano partiti l’estate precedente per i fronti della Serbia e dei Carpazi inquadrati nell’esercito dell’imperatore Francesco Giuseppe. Il 24 maggio alle ore 15.30 del pomeriggio la guerra arrivò per prima a Versa, con l’entrata in paese dei primi bersaglieri a cavallo. Il giorno successivo le truppe italiane passarono il torrente Judrio, su cui il giorno precedente alla dichiarazione di guerra da parte dell’Italia, le truppe austroungariche bruciarono il ponte in legno, e raggiunsero le prime case di Romans. La linea del fronte si irrigidì sul Carso a pochi chilometri ad oriente dal paese, dove sorsero diversi ospedali italiani da campo, in cui curarono anche molti prigionieri di guerra italo-ungheresi feriti. – Testo di Gianfranco Simonit.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 16. rész

1914. október 22-én a Boszniába betört, s a támadásuk hatására visszavonuló szerbek üldözésére indul doktorunk 3. hegyi dandár kötelékében harcoló zászlóalja. A bosnyákok ujjongva fogadják a „felszabadító” csapatokat. Az előrenyomulás közben szerb foglyokat is ejtenek, s egészen a Drina melletti Višegrádig törnek előre. Október 27-én visszafordítják az alakulatot Rogaticára, ahonnan 30-án tovább indulnak északkelet felé. November 5-én Hrnčići településen éjszakáznak a Drina közelében. Utoljára a Monarchia boszniai területén.

A Doberdó-fennsíkot védő magyar ezredek első vonalban harcoló csapatainak is fontos feladata volt a hírszerzés. Igyekeztek minél többet megtudni a velük szembeni állásokat tartó olasz erőkről: melyik ezred katonái, mikor kerültek az arcvonalba, milyen harci eszközök vannak beépítve az állásba és még számos információt. Minden adatra szükség volt a sikeres védelemhez.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 15. rész

1914. október 21-én a boszniai Romanija Planina hegyláncon védekező szerbek ellen indított támadás során teljesen kaotikussá válnak az események. A támadó csapatok egymásra lőnek, összekeverednek, majd a saját tüzérség is tűz alá veszi őket. A segélyhelynek újra sok dolga akad. Balogh Sándor őrnagy, a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj parancsnoka is súlyos sebesülést szenved. A másnap viszont fordulatot hoz…

A 20. század őskatasztrófájának tartott Nagy Háború centenáriumának lezárulásával sem lanyhul az olvasók érdeklődése a világháborús magyar szerepvállalás, a világégés és a trianoni békediktátum következményei iránt. Ismét egy új kötettel bővült a Magyarország első világháborús szerepét és történetét, valamint a háború következményeit egészen 1924-ig összefoglaló kötetek sora, méghozzá az ismert hadtörténész, Balla Tibor tollából. A kötet címe sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a most megjelent könyv a szerző 2003-ban azonos főcímmel napvilágot látott kötetének teljes körűen átdolgozott és kibővített kiadása.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 14. rész

A szarajevói kellemes élet csak egyetlen napig tart. 1914. október 19-én a zászlóalj egy kombinált hadosztály részeként bekapcsolódik a Romanija Planina hegyláncon befészkelődő szerb–montenegrói csapatok elleni támadásba. A felvonulás során többször eltévednek, s doktorunk rangidős tisztként vezet kisebb-nagyobb csoportokat. A beérkezésük után október 21-én reggel 8 órakor rendben megindul a támadás, a támadó él mögött nyugodtan haladó főcsoportot azonban hirtelen meglepik a szerbek…

Részlet Ujházy Sándor most megjelenő emlékiratából

Zúgott a Dnyeszter partja címmel Benkő Levente kolozsvári történész, szerkesztő gondozásában a jövő héten jelenik meg Ujházy Sándor emlékirata. Az erdélyi baróti Tortoma Könyvkiadó által a Hadinapló könyvek sorozatban megjelenő kötet szerzője Eger háziezredében, a cs. és kir. egri 60. gyalogezredben szolgált az első világháború idején. Ujházy Sándor a polgári életben tanító, festő–grafikus. A tartalékos hadnagy a naplójában az 1915–1916-ban az orosz fronton szerzett háborús élményeit, majd hadifogsága kezdeti időszakát meséli el rendkívül olvasmányos stílusban. A napló szereplői, a „hatvanasok” Heves és részben Borsod, valamint Nógrád vármegyék fiai voltak. Háborús történetükről nem jelent meg ezredalbum, így minden újonnan előkerülő emlékirat különös jelentőséggel bír. A 2019. november 27-én Egerben a közreműködésünkkel bemutatásra kerülő kötetből idézünk az alábbiakban egy izgalmas részletet.