A Nagy Háború

Tavaly jelent meg Bartók Béla és Kodály Zoltán kiadatlan katonadal gyűjteménye, amelynek keddi, zenével egybekötött könyvbemutatóját ajánlom figyelmetekbe. Lesz még Svejk a Tivoliban, két játékfilm a tévében, és ha valaki elmulasztotta volna az Ősök tere hétfői Doberdóról szóló adását, szombaton még megnézheti.

Thomée József a Nagy Háborúban

Az alábbi írást Happ Róbert olvasónk küldte be szerkesztőségünknek.

Emlékezzünk rég volt időkre, egy korra, amikor összedőlt a világ, emlékezzünk a hősökre, akik tették, amit kellett, s akik elmesélték mindezt. Emlékezzünk egy emberre, aki író és költő volt. Aki elmesélt mindent prózában és versben egyaránt. Aki harcolt, aki szeretett és aki gyűlölt. Aki tombolt, aki tenni akart, aki hitt és remélt. Thomée József volt ez az író és költő. A Nagy Háború idején rengeteg művész harcolt az első vonalban, mutatják ezt a katona emlékek, amik ránk maradtak. Mindezen művészek között vannak számolatlanul, akiket méltatlanul elfeledtünk. Thomée József is közéjük sorolható.

 Thomée József

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 5. rész

Az előző héten B. Sárközy Gergely visszaemlékezéséből megismerhettük, hogy a 32 éves gazda családja óhajára milyen kísérleteket tett a katonai szolgálat alóli felmentése érdekében. A bihari főispán azonban megakadályozta ezeket a próbálkozásokat, így hősünknek hamarosan be kellett vonulnia. Ennek a történetét ismerhetjük meg a mai részből.

Bevonulásom

Ily megcsalódott remények után előkészületeket tettem a bevonulásra. Készíttettem egy pár erős szőrcsizmát és katonaládát. Már január elején megjelentek a falakon a bevonulási hirdetmény plakátjai, melyek a most besorozott 24–28 éveseket január 15-re, a 29–32 éveseket február 15-re, a 33–36 éveseket pedig március 15-re tényleges katonai szolgálatra hívják be. Én 32 éves vagyok, tehát február 15-én kell bevonulnom Nagyváradra a 4. honvéd gyalogezredhez. Fájdalom, itt is oly csalódás ért, hogy teljesen egyedül vonultam oda, falumbeli nem jött egy sem, a többieket mind a közösökhöz sorozták.

 Bevonulók
(Gyurgyák János szerk.: Magyarország története képekben)

Múlt heti távollétem miatt most csupán öt napra szóló kulturális ajánlóval jelentkezem. A DVD rovatban egy tavaly szeptemberben kiadott orosz filmet, Az admirálist ajánlom, amely Alekszandr Vasziljevics Kolcsak életét meséli el 1916-tól 1920-ban bekövetkezett haláláig. Bár a filmet inkább erős közepesnek értékelném (főként a szenvtelen szerelmi szál, illetve a főhős heroizálása miatt), a korabeli Oroszország megidézése és a háborús jelenetek meglehetősen izgalmasak. A televízió műsorán ismét találunk játékfilmeket (A dicsőség ösvényei, Fegyverszünet karácsonyra) és dokumentumfilmeket egyaránt, amit azonban különösen figyelmetekbe ajánlanék, az Ősök tere holnapi adása, amelynek témája az 1915-1917 közötti doberdói és isonzói harcok. A műsorban Pintér Tamás és Stencinger Norbert meghívott vendégként szerepel.

Ungár Károly katonai pályafutása

Az alábbi írást Sőregi Zoltán olvasónk küldte be számunkra. A cikk egyfajta összefonódása a blog témájának és a szerző kutatási területének (a Magyar Királyi Honvédség kerékpáros csapatnemének története). További aktualitást ad az írásnak, hogy főszereplője, Ungár Károly említésre kerül Sallay Gergely „Nagy arany, nagy ezüst…” című cikkében is, mint a Mária Terézia Rend lovagkeresztese.

Ungár Károly 1892. január 30-án született a fővárosban, a budapesti hadapródiskolában avatták zászlóssá 1910. augusztus 18-án. Első alakulata a császári és királyi (úgynevezett „közös”) 83. gyalogezred (ezredtulajdonos Schikofsky Károly gyalogsági tábornok, ezredtörzs, valamint II. és IV. zászlóalj Komárom, I. zászlóalj Szombathely, III. zászlóalj Kőszeg). Békeszolgálatát a világháború kezdetéig eredeti alakulatánál teljesítette, alegység-parancsnoki beosztásokban, időközben a hadnagyi kinevezést is magkapta.

 Ungár Károly már főhadnagyként
(Forrás: http://www.austro-hungarian-army.co.uk/biog/ungar.html)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 4. rész

Az előző héten B. Sárközy Gergely visszaemlékezéséből megismerhettük besorozásának a történetét. Az alkalmassá nyilvánított 32 éves bihari gazda családja óhajára megpróbált kimaradni a háborúból. A katonai szolgálat alóli felmentés érdekében tett kísérleteikről szól a mai rész.

Sikertelen fáradozások

Eközben a harctéren fontos események történtek. November elején Törökország, belátván az orosz és angol hódító, rabló politikáját, bátran, férfiasan mellénk állott, s ellenségeinknek megüzente a háborút. Decemberben a mi seregeink már messze bent jártak Szerbiában, midőn a rossz idő, feneketlen utak, szállítási akadályok és állítólag árulás miatt vissza kellett vonulniuk Szerbiából. Az északi harctéren az orosz gőzhenger letiprással fenyegetett, már elfoglalta tőlünk Bukovinát, Galícia nagy részét és a Kárpátokon betört hazánkba is. Hazánk néhány északkeleti vármegyéje is fél éven keresztül nyögte a pusztító, rabló, gyújtogató orosz hordák uralmát. Valóban úgy látszott, hogy a gőzhenger letipor bennünket, szép hazánk földjét kozák lovak tapossák, a muszka áradat elözönléssel fenyegetett.

 Orosz gyalogosok

Ma elsősorban egy fiatal népzenei együttest szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, akiknek decemberben jelent meg az első lemezük. A veszprémi Virtus együttes tagjai gimnazista koruk óta barátok, és akkoriban kezdtek együtt zenélni. Bemutatkozó lemezükön katona- és betyárdalokat énekelnek. A mai nap a Duna televízióban is láthatjuk őket az Etnoklub műsorában, amely a doni katasztrófa apropóján foglalkozik a katonadal műfajával. A héten lesz Svejk a Tivoliban, és két játékfilm a tévében.

A prostitúció köztudottan a nemi betegségek melegágyának számított, ezért az osztrák–magyar csapatok által elfoglalt területeken a katonai hatóságok szigorú higiéniai rendszabályokat vezettek be. A szerb hadtápterületen található bordélyokban példának okáért német, magyar és horvát nyelven tájékoztatták a látogatókat a betartandó előírásokról. Annak értelmében mindegyik örömlány köteles volt a beteg vendéget visszautasítani, részeg és erősen kapatos férfit nem volt szabad a szobájába engedni. A kéjhölgynek a kasszánál megvásárolható kondom használatát kellett megkövetelnie, ha erre a vendég nem volt hajlandó, akkor a hímtagját a kurtizántól kapott bórvazelinnel kellett fertőtlenítenie a közösülés előtt. Aki tudta magáról, hogy nemi beteg és mégis együtt hált valamelyik lánnyal, bűncselekményt követett el, amelyet börtönnel büntettek.

 A Mollináry majális plakátja 1917-ből
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat)

A legősibb mesterségként ismert prostitúció története szinte egyidős az emberiségével. Az intézmény népszerűsége az évezredek során töretlen maradt, különösen igaz volt ez a háborús időszakokra, amikor is Mars és Érosz kéz a kézben jártak. A legújabb korban a hadseregek már központilag is törekedtek a testi örömöket nyújtó szolgáltatások – amelyek iránt a katonák és a tisztek részéről mindig is nagy volt az igény – szervezett keretek közé szorítására. A Nagy Háború már kitörése után néhány héttel, korábban soha nem látott méreteket öltött, mindegyik hadviselő fél részéről milliós tömegeket soroztak be és küldtek a hadszínterekre, kiszakítva őket megszokott családi környezetükből. 1915 elejétől a kezdeti mozgóháború a legtöbb fronton állásháborúvá alakult át. Kézenfekvő volt, hogy a több hét vagy hónap után a lövészárkokból rövid időre kiszabaduló, a nők társaságát teljesen nélkülöző katonák ösztönösen feléledő vágyaikra a legközelebbi tábori vagy tartalék bordélyban találjanak gyógyírt.

 Korabeli karikatúra
(Száraz Miklós György – Tóth Zoltán: A bujaság története)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 3. rész

A visszaemlékezés-sorozat eddig közre adott két részében megismerhettük, mit gondolt B. Sárközy Gergely a Nagy Háborúról, hogyan élte meg a kitörését, s miként vélekedett az okairól. A mai részben a bihari gazda a besorozása történetét meséli el számunkra.

Besoroztatásom

Már a borzasztó háború első heteiben úgy gondolkoztam, hogy ily sok ellenséggel szemben a mi haderőnk kevésnek fog bizonyulni, tehát az itthon levőket is – kik a legénykori sorozáson alkalmatlanok voltak – ismét sorozni fogják, ha a háború netalán elhúzódna. Akkor még senki a világon álmodni sem merte volna, hogy a háború évekig el fog tartani. Sajnos e véleményben az egész világ keservesen csalódott.

 Sorozásra jelentkezők orvosi vizsgálata
(Jalsovszky Katalin – Stemlerné Balog Ilona szerk.: Fénnyel írott történelem)