A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 36. rész

Nyugodtabb napok

Másnap, 9-én fuvart kaptam. Egy kétkerekű, kétlovas staflival fel kellett mennem az előttünk levő óriás hegyekbe. A legközelebbi katonai telepre kellett vinni élelmet, muníciót. Volt vagy 150 stafli, mindegyikbe két apró, mokány hegyi ló volt fogva. A raktárból felpakoltam én is két zsák tengerit és megindultunk felfelé, mindig felfelé a vadregényes, erdős hegyoldalban, kezdetleges keskeny erdei úton. A két zsák tengeri is nehéz volt, hátul gyalogolva hajtottuk a lovakat. Minden 100–150 lépésnyire megálltunk pihenni. Ilyenkor nagy kődarabot tettünk a kerék alá, hogy vissza ne guruljon. A hegyoldalak, mélyedések tele voltak hóval. Sok helyen apró források, kis hegyi patakok csobogva csörgedeztek lefelé, friss, jó hideg ivóvizet szolgáltatva. 3 óra kellett, míg felértünk egy katonai telepre, ahol lepakoltunk és ismét visszaindultunk lefelé, a kerekeket megkötözve. Délre visszaértünk a táborunkba.

 Hadtápállomás az olasz fronton, Vasárnap Újság 1915

Mindenféle kísérleteket végeztek már arra nézve, hogyan lehetne a katonákat a fagyástól megvédeni. A praktikus németek igen célszerű s okos találmányt alkalmaznak most erre a célra. Kerekeken járó üstökben forró gőzöket fejlesztenek, a gőzöket bevezetik egy szűk kabinba. A katona beleáll a kabinba, ahol egy-kettőre felmelegszik a lába. A téli idő beálltával már mindenütt használják ezeket a készülékeket. A lábmelegítő apparátus akárhol felállítható. A fedezékekben és lövészárkokban könnyen elfér s a katonák egymásután felmelegedhetnek vele. (Tolnai Világlapja, 1915)

 Lábmelegítő a harctéren

italiano

Mifelénk, ha az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéről beszélünk, többnyire német (osztrák), magyar, bosnyák, román, horvát, cseh, lengyel stb. nemzetiségű katonákra gondolunk, de az talán kevésbé ismert tény, hogy a galíciai lövészárkokban bizony olasz anyanyelvűek is küzdöttek a Monarchia oldalán. (Csak érdekességként: 1910-ben az osztrák-magyar hadseregben 100 katona közül 25 német, 23 magyar, 13 cseh, 8 lengyel, 8 rutén, 9 szerb és horvát, 7 román, 4 szlovák és morva, 2 szlovén és 1 olasz volt.) Gianfrancót San Martino del Carsóban ismertük meg. Nem messze, egy Romans d’Isonzo nevű faluban lakik, ahol a nagyapja is született. Az első világháború története, tárgyi emlékeinek gondozása Gianfranco életének részévé vált. Nemrégen szóba jött, hogy Felice (Felix) nagyapja, valamint a dédapja is harcolt a Nagy Háborúban – mindketten osztrák-magyar oldalon. Kérésünkre megírta és illusztrálta a történetet, amit most örömmel teszünk közzé. A fordítás javításában nyújtott segítségért köszönettel tartozunk Németh Dórának.

Nagyapám, Simonit Felice (Felix) 1894. május 14-én született az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Görz és Gradisca Grófság Romans nevű falujában. A terület 1500-tól tartozott a Habsburg Birodalomhoz.

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 35. rész

Az ütközetvonatnál

Kronau városától délre 6 kilométerre, égig érő havasok közt, a völgy ölén, egy sebesen zuhogó patak partján feküdt a nagy tréntábor, hol én június 7-én délután mint hajtó honvéd lettem alkalmazva. Az a kocsi, melyet én kaptam, az utászok kocsija volt, telve utászi felszerelésekkel, rajta ernyővel az eső ellen. Négy ló volt a vontatására készen tartva, én a két első lovat kaptam, a másik kettő pedig Szántó Gábor békési 41 éves ember keze alá volt adva. Mi tehát ketten voltunk az egy kocsival és négy lóval, de a mi kocsink nem ment sehova fuvarra, csak ha esetleg az egész csapat után kellett menni más vidékre. Szántó két lova épp akkor beteg és sebesült volt – valami szerencsétlenség érte – de én a két lovammal néha más üres kocsival bementem Kronauba élelemért, stb.

 Kocsi tábor egy hadtápállomás mellett, olasz front
(Vasárnapi Újság, 1915)

Mühlbeck Károly rajzsorozata az Új idők háborús számából

2010 novemberében tettük közzé Kudlik Károly szabadkai 6-os honvéd háborúval kapcsolatos dokumentumait, fotóit, valamint a 86. közös gyalogezredben szolgált unokatestvérének, Kudlik (Krasznai) Kálmánnak az élettörténetét. A gazdag anyagot Károly unokaöccse, ifjabb Arnold Ernő juttatta el hozzánk, aki ezzel egy időben saját édesapja háborús levelezését is elküldte. Jelen írás az idősebb Arnold Ernő után fennmaradt töredékes emlékekből: a későbbi feleségéhez írt levelekből és tábori lapokból, fényképekből, kitüntetésekből, családi anekdotákból szeretne a Nagy Háborúban harcolt sok millió katona egyikének emléket állítani. Id. Arnold Ernő történetének felidézésével egy érdekes és sajnos jellegzetes XX. századi magyar életút bontakozik ki.

 Arnold Ernő (balról az első, a gépfegyver mögött) katonatársaival 1915 júniusában

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 34. rész

Szerencsés fordulat

Június 6-án, vasárnap reggel 9 órakor orvosi vizitre kellett mennem. Az orvos megvizsgált és rendelt ismét egy keserű, ragacsos valamit, borzasztó rossz volt, nem is ettem meg. Megparancsolta, hogy nem szabad ennem csak húslevest, tejet vagy kávét. Hiszen – gondoltam – jó is volna az, ha odahaza a családi konyhánkon készülnének azok el. De itt az idegen helyen nem adtak semmi jót. Étvágyam már volt, de nem adtak ennem. A világháború egyik legnagyobb csapása és förtelme, az utálatos tetvek – melyeket eddig nem is ismertem – itt már kezdtek jelentkezni. E mindenfelől jött vegyes emberektől elkaptam és sokat kínoztak.

 Könnyebb sebesültek menete az olasz harctéren
(forrás: keptar.oszk.hu)

Nagys. Beregszászy Ilonka úrleánynak
Budapest, Bajnok utca 6 II em.

1917 ápr. 25.

Kedves Ilonka!

Lapjaért köszönet. 40 napos fegyverszünet helyett itt 40 napos eső van nem jól értesült az a pesti lap. Fegyverszünet csak annyiban van, hogy minden akció megszűnt a gyalogság részéről de a tüzérség lő. Békéről nem tudunk semmit. Majd jön egyenlőre nem tudni mikor. Hogy van a Dezső? Mindnyájukat tiszteli és üdvözli Pressovszky

Az Osztrák−Magyar Monarchiában minden esztendőben megemlékeztek az uralkodó, Ferenc József születésnapjáról, amely augusztus 18-ára esett. Az eseményre már jóval korábban megkezdődtek az előkészületek, békeidőben és a háború alatt egyaránt.

 Ferenc József 80. születésnapjára kiadott korabeli képeslap

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 33. rész

Kronauban

Kronau igen csinos, tiszta kis város, az Alpesek óriási hegyláncolata közé beékelve, Karintia osztrák tartományában fekszik. Lakói tiszta, dolgos, becsületes, igen barátságos katolikus osztrákok. Az olasz háború kitörésekor még ott mindent lehetett vásárolni, nem volt úgy kiélve, mint később. A völgyekben gyönyörű, gazdag fű, széna, vetemény és gabona is terem. Oly rendet, tisztaságot, mint azon a vidéken láttam, még álmomban sem képzeltem.

 Kronau korabeli képeslapon