1915. május 31-én keletkeznek a zászlóalj első veszteségei és ekkor ejtenek először olasz hadifoglyokat. Másnap támadásra készülve eddig soha sem tapasztalt körülmények között, éjszaka másszák meg a 2245 méter magas Krn hegységet. Hősünk részletesen beszámol az útról.
Vajon a háborúk során a fegyverektől, vagy a fellépő járványok hatására keletkeztek nagyobb emberveszteségek? Mi volt ezek aránya? S mi volt a helyzet az első világháborúban? Milyen fertőző megbetegedések pusztítottak ekkor a hadseregben és hogyan védekeztek ellenük? Mai posztunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az 1915. május 24-ei megérkezést követően az első éjszakát szakadó esőben az Isonzó partján sátorozva tölti a zászlóalj. Ezt követőn a Tolmeintől északra eső hegyóriások között vezénylik őket ide-oda, s mindeközben átesnek az olasz tűzkeresztségen. Ezután az eső mellett folyamatosan kapják a srapneltüzet is a nyakukba. Hajszál híja, hogy hősünk életben marad…
A galíciai születésű Dziggiel József hadiútjáról alig tudunk valamit. Ő maga lengyel származású volt, ám magyar nőt vett feleségül, és gyermekei már magyarnak születtek. A családfő bevonulását követően valószínűleg nem sokkal hősi halált halt. Az utána maradt emlékeket unokája, Regényi Irén Mária küldte el nekünk.
Mai posztunkban a császári és királyi esztergomi 26. gyalogezred történetéről kapunk áttekintést. Megismerhetjük azt is, hogy milyen tervek készültek a nagy múltú ezred háborús emlékművének az elkészítésére és végül az miért nem valósult meg.
Új sorozat indul ma a blogon. Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója segítségével a nagyváradi 37/IV-es zászlóaljat kísérjük el az olasz frontra, a tolmeini hídfő körüli véres harcokba. A háború, ahogy azt egy katonaorvos látta!
A Turistaság és alpinizmus 1918. november-decemberi számából:
Gépházunk még 2008-ban járt az egykori Somme-i harcok színhelyein, és nagyjából a blog indulása óta írta a következő posztot az ott szerzett élményeiről és tapasztalatairól. Érdekes megfigyeléseket tett, amiből még érdekesebb tanulságokat lehet levonni…
Gergely kalandos hazaszökése végül sikerre vezet. Hat és fél hónap után újra találkozhat szeretteivel, s számba veheti a gazdaságát. A világot látott ember tapasztalatával állapítja meg: „Az egész karintiai tartományért nem cserélném el szülőfalum kicsiny határát.”
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek