Az üzlet az üzlet kortól és helyszíntől függetlenül! A mai katasztrófaturizmus korabeli válfaja, jó, hogy nem a harcok idején rendeztek be lelátókat az amerikai turisták százezreinek, mint egy bikaviadalon...

Amennyiben Remarque igazat ír a "Csend Verdun felett" c. novellagyűjteményében, ez meg is valósult.

@Markgraf: éspedig? meséljetek erről, hogy ment ez? és egyáltalán: ilyen van/volt?

@Markgraf: Erre én is kíváncsi lennék, mit ír Remarque?

@Gefraiter: @tutuka: A Karl Broeger Fleuryben c. novellában leírja, hogy egy turistaút keretében egy bajtársával visszalátogatnak a lövészárokrendszerbe, ahol egykor harcoltak.

A történet szempontjából ez a körítés, igazából azt meséli el, hogy milyen érzés visszatérni a csatamezőre. Nagyon szemléletesen írja le, ahogy útitársát, Broegert elragadják az emlékek.

Idéznék egy részletet kedvcsináló gyanánt:

"...Ezzel otthagyja az árkot, felugrik és indul tovább. De ez már nem az a Karl Broeger, nem az az ember akit a bankügyek meg futballhírek foglalkoztatnak, ez egy másik, ez egy tíz évvel fiatalabb férfi, ez Broeger szakaszvzető, akit megint megragadott a föld, a harcmezők hamuszaga és az emlékezés amely forgószélként rohanta meg.
A mozgása már nem olyan , mint előzőleg volt: nem bizonytalan keresés; a járása sem olyan, amilyent már megszokhattam; tudattalanul, akaratlanul feléledt benne az a figyelő óvatos lopakodás, az állat ösztönös biztonsága; ő maga nem vette észre, hogy óvatosan behúzza a fejét , hogy milyen lazán tartja a két karját, esésre készen, azt is, hogy mennyire igyekszik nem észrevétetni magát, mintha csak azt akarná hogy ne lássák meg. Nem vette észre, de mindvégig fedezékben maradt."

@Markgraf: @tutuka: @Gefraiter:
Egy kis adalék a fentiekhez:

David Wharton Lloyd 1998-ban megjelent könyve, a Battlefield Tourism. Pilgrimage and the Commemoration of the Great War in Britain, Australia and Canada, 1919-1939 behatóan foglalkozik a témával, legalábbis - amint a címe is mutatja - a britek, ausztrálok és a kanadaiak tekintetében. Nekem sajnos nincs meg ez a könyv, csak Tóth Zsolt recenzióját olvasom épp róla (Hadtörténelmi Közlemények, 2011. március). Nem akarom a recenzió recenzióját adni, inkább csak néhány érdekességet emelnék ki:

Fontos szempont, hogy a tömegközlekedés kialakulásával a XIX. század második felétől megszületik a turizmus (lásd pl tengerparti üdülés). A csatatérturizmusnak is vannak előzményei a XIX. században: pl az első szervezett utat 1854-ben a Waterloo-i harctérre vezette egy bizonyos Henry Gaze, később népszerű úti célok voltak a britek számára a krími és az angol-búr háború hadisírjai, illetve csataterei.

Fontos gondolat, hogy meg kell különböztetni a főként családtagokból és veteránokból álló zarándokokat az érdeklődő turistáktól. Idézek: a "zarándokcsoportok legtöbb esetben a csatamezőre vezető út során egyaránt átélték az egyéni és a közösségi gyászt. Elutaztak, hogy lássák szeretteik sírkövét, vagy csupán a nevüket egy emléktáblán. Útjuknak része volt a bánat és a halálba való beletörődés.[...] A veterán katonák a múltjukat, a gyászolók a szeretteikhez köthető képeket, míg a civilek az elképzelt háborút keresték. A zarándoklatot egyszerre hatotta át a veszteség fájdalmas érzése, a kötelesség teljesítése, valamint a kegyelet kifejezése."

Azt is megtudjuk, hogy "még javában tombolt a első világháború, amikor a civil érdeklődők nagyszámban keresték fel a csatatereket, lövészárkokat relikviák után kutatva. Mellettük jelentek meg a harcmezőkön a katonatemetőket felkereső gyászolók is".

A könyv részletesen foglalkozik a hadisírgondozással, emlékhelyek kialakításával, a megemlékezésekkel is, stb.

Az I.vh-s csatatereket nagyobb számban főként a 20-as évek derekától látogatták, ami egybeesik a háborús könyvek fellendülésével. Az egyre nagyobb érdeklődés nyomán több harcmezőt is "helyreállítottak", hogy az utazók láthassanak háborús tájat, amely "a brit katonák hősiességét, kitartását és állóképességét jelképezte". 1933 után a kontinensre utazók száma a romló nemzetközi viszonyok miatt megcsappant.

Végül néhány adat: az 1930-as évekre már közel 1,5 millióan utaztak el a szigetországból valamelyik első világháborús helyszínre, kb 7 millióan zarándokoltak el a hazai emlékhelyekhez vagy tekintették meg a londoni Imperial War Museumot.

@Natasa Gajdarova:

www.guide-books.co.uk/

Jut eszembe, nemrégen Kiplingtől is olvastam egy hasonló témájú novellát - a pontos címére nem emlékszem, de Az Ember aki király akart lenni c. novellagyűjteményben jelent meg.

@Markgraf: További morzsák:

A modern útikönyvek előzménye a Michelin 1919-es sorozata a háború különböző hadszíntereiről

www.acgcm.com/english_battlefields.html

www.flickr.com/photos/glosters/4156711072/in/set-72157622921176714

www.bookmarxbooks.com/cgi-bin/cdbooks/DZ41730

stb.