Hogyan járta be a bécsi éhséglázadás híre az országot, amikor a sajtó nem írt róla és amikor még nem létezett az internet? Újabb levélváltást közlünk a Szécsiszentlászlón talált első világháborús különleges levelezésből. A lábadozó Jankó Zsigmond ezúttal Pöstyénből írt feleségének, Matildnak.
A Szécsiszentlászlón talált első világháborús különleges levelezésről és megtalálásuk filmbe illő történetéről már írtunk a blogon. Söveges Lipovšek Gordana jóvoltából most Jankó Zsigmond és felesége, Matild egyik 1915 februárjában született levélváltását olvashatjuk. A két levél érzékletes betekintést enged az otthon maradottak mindennapi életébe, félelmeibe, vágyakozásaiba és az épp hadikórházban lévő, a háború poklát megjárt férj ezekkel kapcsolatos reflexióiba. A mindennapok vidéki Magyarországa 1915 telén…
Kaposváron a 19. század második felétől állandósult a katonaság jelenléte. Az itt tartózkodó alakulatok számára több laktanyát is felépítettek, többek között a Baross kaszárnyát, amely akkoriban még a Pálya utcában helyezkedett el. Az épületegyüttes majdnem 80 éven át volt otthona előbb a közös hadsereg, később pedig a honvédség katonáinak. Jelen írás az építtetés folyamatát kívánja nagyvonalakban bemutatni, amelynek során Somogy Vármegye az 1879. évi beszállásolási törvényt alapul véve egy nagykanizsai vállalkozó céget bízott meg azzal a céllal, hogy a cs. és kir. 44. gyalogezred zászlóaljának és tartalékparancsnokságának kaszárnyát építsen.
1918 nyarán, a piavei csata során szerzett sebesülését követően hősünket kórházról kórházra szállítják, majd végül hazakerül. Közben egy érdekes történetet is elmesél egy frontra került feleségről. Szojka Kornél háborús története Békéscsabán, a kádernél ér véget. Sorozatunk utolsó része következik.
2013 őszén két hónapot Bécsben kutathattam. Elsősorban az volt a célom, hogy a „Magyarok a Szovjetunióban 1914–1941” elnevezésű adatbázist gyarapítsam a bécsi Hadilevéltárban található hadifogoly kartonokra alapozva, azonban a tervem menetközben némileg módosult. Az alábbiakban a kutatási beszámolómból a hadifoglyok hétköznapjait általánosságban bemutató rövid részletet közlöm.
1918 tavaszán hősünk újra kikerül a frontra. A mai részben a piavei offenzíva időszakába kalauzol el bennünket, amiből megismerhetjük a támadás során bekövetkezett sebesülésének a történetét is.
A nemeshanyi születésű Kiss Imre 1915 szeptemberében esett orosz hadifogságba, ahonnan évekig írt haza családjának. Az utolsó levelezőlapot 1918 elején küldte, ezután viszont nyoma veszett. Sorsára unokája, Arany János próbált fényt deríteni, akinek az írásából megtudhatjuk, hogy ha a megoldást nem is találjuk, a korszak alaposabb megismerésével mégis közelebb kerülhetünk nagyapáink életéhez.
Monte Tomba, 1917. december 30. délután 4 óra: a szegedi 46/III. zászlóalj megsemmisül. Hősünk ezúttal a testvére történetét meséli el, aki részese volt a tragikus eseményeknek. Drámai sorok egy eddig kevésbé ismert eseményről, amely egész életében kísértette az átélőt…
A nagyváradi 4. népfölkelő ezred V. zászlóalja az Avsček patak közelében fekvő Auzza község, illetve a pataktól északra húzódó Isonzó menti állások védelmében szolgált 1917 tavaszán. Itt érte az alakulatot a húsvét ünnepe…
A háború más-más hatást váltott ki az emberekből. Hufnagel József szobrászművész önkéntesnek jelentkezett és a budapesti 1-es honvédek kárpáti harcai során rendszeresen felderítő szolgálatot vállalt. Egyik bátor tettére majdnem ráfizetett. Az ő nyomába indulunk mai posztunk segítségével.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek