1917 nyarán a Mrzli vrh tetején is dúlt az aknaharc. Hősünk a mai epizódban ebbe enged betekintést. Később géppuskás kiképzésekre vezénylik Horvátországba, majd a „káderhez” Gyulafehérvárra. Azt is megtudhatjuk, hogy miért volt szerencsés a várban a tiszti laktanya és a püspöki palota közelsége…
1999-ben a szlovéniai Szentlászlón egy régi romos házban több mint 400 levélre bukkantak fiatal kutatók és levéltárosok. A levelek önmagukban nem lettek volna különösek, ha nem olyan levelekről lett volna szó, amelyeket egy szentlászlói házaspár írt egymásnak az 1. világháború alatt. Söveges Lipovšek Gordanának, a Maribori Területi Levéltár főlevéltárosának írása következik.
Hősünk a mai részben egy olasz állásszakasz ellen 1916 tavaszán végrehajtott meglepetésszerű támadás történetét meséli el. Maga ugyan nem vett részt az akcióban, a történet azonban más forrásokból is ismert és mindenképp figyelemre méltó. A végkifejlet pedig meglepetést is tartogat…
A M. Kir. 4. Nagyváradi Honvéd Gyalogezred emlékezetes csatáinak helyszínein emlékművet emelt az olasz fronton. Kevésbé köztudott, hogy a négyes népfelkelők egyik zászlóalja is készített egy emlékművet nevezetes bevetése helyén az olasz harctéren. Lehet, hogy már csak egy fotó emlékezik erre az emlékműre, amelyet a négyes népfelkelők nagy valószínűséggel a Plava melletti frontszakaszon lévő Globna községben emeltek. / Szanyi Miklós olvasónk írása.
A balassagyarmati Jávor Andor és a budapesti Tóth Imre hasonló családi környezetből jöttek, és a tanulás révén emelkedtek feljebb a társadalmi ranglétrán. A nagy háborúból mindketten kivették a részüket: tartalékos tisztként a kezdetektől az összeomlásig teljesítettek szolgálatot, nagy részt a frontvonalban. A két párhuzamos életutat dédunokájuk, Péterffy Gergely meséli el.
Ezúttal a brassói „káderhez”, majd – miután a „káderhiénák” nem szívlelik a „frontkutyákat” – újból a frontra követhetjük nyomon hősünket. Maguk vigasztalására a híres szegedi cigányprímást, Gondit is viszik a menetszázaddal, aki ezután földön és vízen is húzza a tiszt uraknak…
Katonaidejének kitöltése után a zentai Povázai Vince szakácsként szolgált tovább a Monarchia hadseregében, ahol derekasan végigszolgálta a háborút. Olyannyira, hogy meg is sebesült és több kitüntetésben is részesült. A háborút követően földművesként kereste kenyerét és már csak tortasütésre vállalkozott… Egy életút sok dokumentummal és fotóval.
Élet és halál Tolmein fölött, a Mrzli vrh és a Vodil vrh oldalában. Hősünk visszaemlékezésének mai részéből megtudhatjuk hogyan étkeztek, szórakoztak, közlekedtek, temetkeztek és gondolkodtak minderről az itt harcoló magyar katonák.
A Przemyśl környéki Salis-Soglio erőd elárvult romjai között sétálva különös érzés fogja el az embert: a fák-bokrok által birtokba vett monumentális hadmérnöki teljesítmény, véres csaták egykori helyszíne borzongással vegyes csodálatot vált ki. Kicsit olyan, mintha valami romantikus romokkal teli elvarázsolt erdőben járnánk, már amennyire egy pusztuló katonai műszaki műemlék megenged ilyen képzettársítást.
A Szegedi Napló 1915 márciusában különleges kezdeményezést indít: a lap előfizetői számára biztosítani kívánják, hogy az orosz csapatok által körülzárt Przemyślbe, az ott szolgáló katonáknak eljuttassák hozzátartozóik üzenetét. 1915. március 22-én azonban, miközben még gyűlnek a levelek, az erőd elesik. A 116 darabból álló különleges gyűjtemény utókornak való megőrzéséről a lap főszerkesztője, a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum munkatársa, Móra Ferenc gondoskodott.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek